- 2010. május 18., 08:00
A HP kedvező árú, eIPS panellel szerelt, profi monitorai közül próbáltuk ki a 24 colos változatot.
Hirdetés

A felhasználók olcsó és kiváló minőségű monitorokat szeretnének – a kettő egyszerre sajnos nem teljesülhet. Főleg nem akkor, ha az árakat mindig a legolcsóbb termékekhez viszonyítjuk.

Mostani teszünk alanya, a HP ZR24w méretét és tulajdonságait figyelembe véve egyáltalán nem drága, ajánlott bruttó fogyasztói ára 125 ezer forint körüli. Két-három éve bármit odaadtunk volna egy ennyire olcsó IPS paneles monitorért és a TN-eseket leverő képminőségért, ma viszont már sokan csak legyintenek, mondván ennyit nem adnak ki semmilyen megjelenítőért. És ezt a szemléletet is meg lehet érteni – habár minőségben nem lehet összehasonlítani a mostani tesztünk alanyát egyetlen TN-es monitorral sem, az tény, hogy 24 colos, igaz 16:9-es képarányú, kijelzőt akár 45 ezer forintért is hazavihetünk. A HP ZR24w azonban a profi felhasználóknak készült, illetve mindenki másnak, aki otthon sem éri be a TN-es megjelenítők gyenge minőségével.

Külső

A HP monitorai között alapvetően csak olyan típusokat találunk, amelyek profi/üzleti célra készültek, és ez bizony a HP ZR24w esetében is meglátszik, már a dizájnban is. Az erősen indusztriális tervezés és formavilág ettől függetlenül nekünk bejön, ha szemből nézzük a monitort (márpedig honnan máshonnan néznénk), akkor legfeljebb a vaskos, nagyméretű talp lehet az, ami furcsának hat – no meg az, hogy a káva nem fényes fekete, hanem matt és sötétszürke, így összefogdosni gyakorlatilag lehetetlen. Oldalról már jobban érezni, hogy a HP ezzel a monitorával biztosan nem akart versenyezni a legdizájnosabb monitor címért, a káva ugyanis meglehetősen vastag, 8,65 cm-es. Szép nagyra sikerült a talp is, amely 23,5 cm mély. Ennek első része egyébként éppen a vízszintesbe állított panel síkjával esik egybe, ami azt jelenti, hogy a monitor legalább 23,5 cm-re lesz a faltól.

A káva meglehetősen vékony, és elég mély is. Dinamikus kontrasztarányra és más hangzatos paraméterre utaló feliratok nem díszítik. Fentre került a HP logó, lentre, bal oldalra a típusszám, lentre, jobb oldalra pedig a gombok. Semmi extra – hacsak a kék visszajelző LED-et nem tekintjük annak. Gombból öt van, ezek funkciója balról jobbra haladva a következő: menü, -, +/source, OK/auto illetve ki-/bekapcsolás.

A talp robusztus mérete természetesen nem véletlen, a káva forgatható (45 fokban), emelhető (10 cm-es sávban, a legkisebb magasság az asztaltól 8,5 cm), dönthető (-5 és +30 fok között) valamint rendelkezésre áll a pivot mód is (az óramutató járásával egyező irányban) – ezek tipikusan olyan funkciók, amelyeknek otthon nem vehetjük hasznát, de irodában valóban jól jöhetnek.

Esetleg a pivot mód lehet hasznos akkor, ha többnyire weboldalakat nézegetünk, de összességében még így is jobban járhatunk alapállapotban, mert kifér a HP monitorára egy weblap és egy Word dokumentum, vagy két weblap netán egy weblap és a tévéalkalmazás, stb. A talp alsó részén van egy elvezető csatorna is, amely a kábelek normális elrendezését segíti. Ez egyébként ötletesen van megoldva – az első lepattintható fedél levétele után tudjuk a kábeleket átfűzni a nyíláson.

A hátlap nem a szokásos csatlakozókat rejti; a DVI mellett kapunk egy DisplayPortot, illetve a HP azokra is gondolt, akiknek a notebookja csak D-Sub kimenetet tartalmaz. Emellett kapunk egy négyportos USB hubot is, amelynek két csatlakozója hátra, kettő pedig a káva bal oldalára került. Előbbi kettő kiválóan alkalmas mondjuk a vezeték nélküli billentyűzet adapterének fogadására vagy webkamera csatlakoztatásához, utóbbi kettő pedig USB stickek illetve merevlemezek csatlakoztatásához használható könnyedén.

Belső

A ZR24w – nevéből is adódóan – 24 colos képátlóval bír, amely 16:10-es képarányú, felbontása pedig 1920×1200 pixel. A maximális fényerő elég nagy, legalábbis a kategóriában, 400 cd/m&aup2; 1000:1-es kontrasztarány mellett. Akinek ez nem lenne elég, az dinamikusan tuningolhatja ezt az értéket, de ebben az esetben is „csak” 3000:1-es kontraszt érhető el. A HP meglehetősen konzervatív e téren, de ez egyáltalán nem baj, sőt. Mellesleg mi továbbra is azt javasoljuk, hogy a dinamikus kontrasztarányt tartsuk kikapcsolva, így ez a paraméter igazából semmit nem számít. A monitor legnagyobb erénye az, hogy IPS panellel készül, ami rögtön több dolgot is előrevetít. Egyrészt az, hogy a kijelző a válaszidő szempontjából nem versenyezhet a legjobb TN-es megjelenítőkkel (viszont az 5 ms-os válaszidő nem reménytelenül kevés, tehát akár még a játékokkal is boldogulhat a ZR24w), másrészt azt, hogy a képminőség az átlagosnál várhatóan sokkal jobb lesz. Az IPS panelek színhelyesség szempontjából a legjobbnak mondott panelek, ráadásul természetesen tesztünk alanya is valódi 24 bites megjelenítést használ, így mindenféle trükk nélkül képes a 16,7 millió színárnyalat megjelenítésére. A háttérvilágítás hagyományos, CCFL fénycsöves megoldás, azaz a kijelző nagyjából az NTSC színtér 72%-át képes lefedni.

Alapállapot

Mivel általában kalibrált megjelenítők vesznek minket körül (meg persze, ha már itt a kalibrátor, akkor miért ne használjuk minden gépen), ezért eléggé hozzászoktunk a „normális” színekhez. A HP ZR24w-ről így ránézésre azt tudtuk mondani, hogy a színek nagyon közel vannak az elvárthoz (ez rögtön a műszeres mérésekből is kiderül). A menüvel való ismerkedés során azt is megállapítottuk, hogy az előre beállított színhőmérséklet értékek (5300K, 6500K illetve 9300K) is hihetőek. Emellett az is szembetűnt, hogy a gyári fényerő túlságosan nagy. Ezt a mérések is igazolták: alapesetben 6870K-s színhőmérsékletet, 298 cd/m²-es fényerőt, 2,2-es gammát, 0,5 cd/m²-es feketét, 591:1-es kontrasztot mértünk. Az átlagos deltaE értéke beállítatlan monitorhoz képest jó volt a maga 2,7-es értékével. Amint az az ábrán is látható, csak a kékkel volt gond, ami jelen esetben alulszaturáltságot mutatott. A HP ZR24w-n ez AZ alapbeállítás, színprofilok ugyanis nincsenek.

A kalibráláshoz ezúttal is a szokásos értékeket állítottuk be: 120 cd/m²-es fényerőt, 2,2-es gammát és 6500 K-s színhőmérsékletet szerettünk volna elérni. Ez gyakorlatilag majdnem tökéletesen sikerült is, de azért a kalibrálás folyamata során néhány hiányosságot felfedeztünk. Az egyik az, hogy a monitor beállításaira szolgáló csuszkák beosztása nem egyenletes, a másik pedig, hogy a fényerőt alapállapotban nem lehet 150 cd/m² alá vinni – ehhez mindenképpen arra lesz szükség, hogy a kézi színhőmérséklet-beállításnál lejjebb vegyük az RGB értékeket 128 körüli értékre. Így már 0-s fényerővel elérhető a 120 cd/²-es érték.

Keveset kellett korrigálni

Kalibrálva

A kalibrálás során végül az alábbi értékekből indultunk ki: kontraszt 99, fényerő 0, RGB 152/94/125. (Az RGB értéknél a nagy eltérés ne ijesszen meg senkit, az eltérés nagyon minimális volt a 128/128/128-as értékhez képest, a skála a csalóka.) A monitor színprofilja itt elérhető. A kalibráció eredményeképpen szinte tökéletes értékeket kaptunk, a 6350K-s színhőmérséklet mellett 123 cd/m²-es fényerőt, 2,2-es gammát, 0,7-es átlagos és 1,8-as legnagyobb deltaE-t kaptunk, azaz a színek teljesen a helyükre kerültek. A fekete is sokat javult, de azért az IPS nem tudta meghazudtolni önmagát; 0,19 cd/m²-es fekete mellett 647:1-es kontrasztot mértünk. Az IPS technológia továbbra is a leggyengébb feketét nyújtja, e téren bőven lenne még hova fejlődni.

Kalibrált színek balra - alig van eltérés

A monitor étvágya viszont elég nagy. A gyári 75 wattos energiafelvétel rettentően sok, és ezt kalibrálással is csak 42,3 wattra sikerült lenyomnunk. Bár közvetlenül nem lehet összehasonlítani, sokat elmond, hogy a Sharp 32 colos LE700-as LED-es tévéjének is éppen ekkora az étvágya. Szerencsére legalább a készenléti fogyasztás rendben van, alvó állapotban mindössze 0,4 watt az energiafelvétel.

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2010. június 11., 08:00
2014. április 7., 12:00
2009. augusztus 14., 08:00
2009. június 10., 08:00
2017. április 7., 16:00
2014. április 17., 18:00
Hozzászólások