Idehaza az iRiver leginkább különlegesen sokat tudó és sokszor érdekes kinézetű MP3 lejátszóiról vált ismertté, a koreai cég azonban a multimédiás tartalmak minden változatának „fogyasztásában” közreműködik, van neki PMP-je, illetve a Story személyében e-book olvasója is.
Külső
Az iRiver nemcsak hardverrel, hanem dizájnnal is foglalkozik (sőt, mint nemrég írtuk, az LG Display-jel való e-book olvasókkal kapcsolatos együttműködésben is ez az egyik rá osztott feladat), így a Story nem csak egy egyszerű lapos valami, kijelzővel a közepén, hanem egy különlegesen megdizájnolt dísztárgy. Első ránézésre persze tűnhet úgy, hogy a Kindle vonalait követi, de nem biztos, hogy erről van szó – az is lehet, hogy a cégnél erról a kialakításról érezték úgy, hogy a lehető legkényelmesebbé teszi az olvasást.
A matt fehér burkolat masszív, az ujjlenyomatokat egyáltalán nem gyűjtő műanyagból készült – abból a fajtából, amely kicsit olyan érzést kelt, mintha vékony, puha gumiréteg borítaná. Az előlap nagy részét természetesen a kijelző foglalja el, de a viszonylag vastagnak tűnő keret sem véletlenül került oda: egészen enyhén magasított perem fut rajta körbe, amibe hüvelykujjunk támaszkodhat meg olvasás közben. Sajnos a tok merevsége, összeillesztése nem a legjobb – a készüléket kicsit „megtekerve” recseg-ropog.
A kijelző alatt teljes értékű QWERTY billentyűzet található, annak két oldalára pedig a dedikált lapozógombok kerültek. Ezekből két pár van, tehát a legtöbb helyzetben könnyen tudunk lapozni, ráadásul a billentyűzet kurzormozgató gombjaival is mozoghatunk előre-hátra az oldalak között. Egy apró problémát azért találtunk: a lapozógombok, amelyek valójában nem külön billentyűk, hanem a burkolat benyomható részei, elég kemények, szerintünk túlságosan is nagy erő kell használatukhoz, ami megnehezíti például a gyors átlapozást.
A készülék hátoldala az előlappal megegyező anyagból készült, és szinte teljesen sima – egyedül a felső részen elhelyezett vékony nyílás töri meg, ami a hangszórót takarja. Felső éle legömbölyített, alul viszont egy laposabb részre került a HOLD gombként is funkcionáló bekapcsológomb, a fülhallgató szabványos, 3,5 mm-es kimenete, a mikrofon nyílása, illetve takarófedél alatt az USB port, az SD(HC) kártyahely és a Reset gomb.
Érdekes lehet még az alsó, illetve felső él bal oldalán található kis bemélyedés – ebbe az opcionális tok pattintható be.
Belső
Kizárt, hogy bárkinek meglepetést okoznánk azzal a hírrel, hogy a Story eInk kijelzőt használ, mégpedig egy 6”-es, 800×600 pixeles példányt, amely nyolc szürkeárnyalat megjelenítésére képes. A belső memória mérete 2 GB, ez az, amit SD kártyával tovább bővíthetünk, ha szükségét érezzük. (Mivel a készülék MP3 lejátszóként is működik, ez hamarabb is eljöhet, mint gondolnánk.) Egyébként ha ezt a funkciót fontosnak ítéljük, akkor az SD kártyának azért is jó hasznát vehetjük, mert az USB porton keresztül történő adatátvitel elég lassú, ami könyvek felmásolásakor még nem zavaró, de több száz megabájtnyi zene esetén már az lesz.
Fizikai paramétereit illetően az olvasó 204×127×9,4 mm-es, tömege pedig 285 gramm. Súlypontja nagyjából középen van, ami azt jelenti, hogy ha úgy fogjuk, hogy hüvelykujjunk éppen a lapozógombokon van, akkor nemcsak karunkat, de kis mértékben csuklónkat is terheli. Szerencsére ez nem zavaró, különösebb fáradtság nélkül olvastunk rajta hosszú órákon keresztül is.
Ami a támogatott formátumokat illeti, ezek között szokás szerint megtalálható a PDF (sima és Adobe DRM), az ePUB és a TXT, különlegességképpen viszont az iRiver Story DOC, XLS és PPT fájlokkal is boldogul, igaz, ezek inkább csak érdekességek, mert például az XLS-nél a nagyítás annyira gyenge, hogy gyakorlatilag olvashatatlanok maradnak a betűk. Az ismertebb formátumok közül a LIT támogatása hiányzik egyébként. Képekből JPG, BMP és GIF nyitható meg, értelemszerűen csak fekete-fehérben.
