- 2010. július 9., 08:00
Kipróbáltuk a Samsung androidos csúcstelefonját, az i9000 Galaxy S-t. Vajon mit tud ez 4"-es kijelzős óriás?

A kérdés azért izgalmas, mert a Samsung a specifikációk tekintetében láthatóan igyekezett a konkurensek (HTC, Motorola, Sony Ericsson) fölé lőni: „ha ti 3,7”-es kijelzőt használtok, akkor én 4”-eset építek be, ha nálatok 1 GHz-es Snapdragon van, akkor én 1 GHz-es Hummingbirdöt használok” és így tovább. Mindennek köszönhetően a készülék tényleg nagyon impozáns – és a 2.1-es Androidra ráhúzott TouchWiz 3.0 kezelői felülettel még jól is kezelhető.

Mindezek azonban még nem feltétlenül tesznek egy telefont a legjobbá – különösen nem ebben a rendkívül erős mezőnyben, ahol a Galaxy S most indul.

Külső

Ami az első benyomásokat illeti, a i9000 jól indul az aranyért folytatott versenyben: viszonylag nagy mérete (122×64 mm) ellenére csak 10 mm vastag, ami még annál is karcsúbbnak mutatja, mint amilyen valójában. Tömege 120 gramm, ami az összes mobil között átlagos, ebben a kategóriában viszont nagyon jó. Az igazat megvallva, ez ideális súlynak is tűnik, nem érezzük úgy, mintha a 150 ezer forintos árért cserébe valami gagyi műanyag valamit kapnánk. Persze a burkolat jó része azért műanyag, de az igényesebb fajtából, az összeszerelés pedig jó sikerült, így nincs zavaró nyikorgás, illesztési hiba vagy zörgő hátlap.

A leginkább szembetűnő alkatrész természetesen maga a 4”-es képátlójú, 800×480 pixeles felbontású Super AMOLED érintőkijelző, ami egyszerűen gyönyörű – színei elképesztően élesek, fényereje pedig brutális, aminek köszönhetően az OLED technológiától meglepő módon még napfényben is egész jól látható. Ujjunkat természetesen kapacitív módon érzékeli, mozgását pedig tökéletesen követi. Na de egy 1 GHz-es processzorral rendelkező készüléktől nem is várhatunk kevesebbet!

A kijelző alatt egy vékonyabb csíkon három gombot találunk, amelyek közül a két szélső érintésérzékeny. A bal oldali a standard Menü gomb – ha hosszasabban nyomjuk, a keresés mezőhöz jutunk. A középső gomb a Home billentyűnek felel meg (hosszan nyomva ez a Feladatkezelőt hozza elő), míg a jobb oldali a visszalépésre szolgál.

A kijelző körül egy enyhén megemelt keret fut körbe a készüléken, ami egyrészt jelzi ujjunknak, hogy „meddig mehet el”, másrészt megóvja a készüléket attól, hogy kijelzővel lefelé az asztalra rakva megkarcolódjon a kijelző. Tulajdonképpen ez alá a keret alá kerültek be a hangerőt állító gombok (baloldalra felül), valamint a billentyűzár funkcióját is ellátó Power gomb (jobboldalra felül). Ez az elhelyezés a gyakorlatban annyira nem tűnt kényelmesnek, különösen akkor, ha bal kézben tartottuk a telefont (ekkor hüvelyujjunk a hangosítást végző gombhoz került, míg a billentyűzár a mutatóujjunk alá).

A készüléken több kezelőszerv nincs. Alulra csak a mikrofon, felülre, az előlapra a hangszóró és a másodlagos kamera, a felső élre pedig a 3,5 mm-es jack és a microUSB port került. Ez utóbbit egy elcsúsztatható fedél védi – nagyon igényesen.

A hátlap szinte teljesen csupasz, a fényes (és így zsírosodásra hajlamos) fekete lakkot csak az 5 MPixeles (vaku nélküli) kamera és a hangszóró nyílása szakítja meg. Alul egy kis kidomborodás található, ennek ergonómiai szerepe van: ezen támaszkodik meg mutatóujjunk, ha például a telefont egy kézben tartva gépelünk.

A fedél eltávolítása után egy átlagos belsővel találjuk magunkat szembe: az 1500 mAh-ás akku felett a SIM és a microSD kártya helye található, az utóbbi szerencsére az akkumulátor eltávolítása nélkül is kiszedhető.

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2012. augusztus 23., 12:00
Hozzászólások