Bár neve hallatán sokan azt gondolják, hogy egy csúcskategóriás, drága készülékről van szó, az Optimus sokkal inkább a középkategóriába tartozik – és most nemcsak az Androidot használó telefonok közötti középkategóriára gondolunk, hanem általánosságban a középkategóriára, hiszen a GT540 kártyafüggetlenül 60 ezer forintba kerül.
Rögtön adódik a kérdés, hogy vajon ilyen kedvező áron sikerült-e az LG-nek egy olyan mobiltelefont készítenie, ami megéri a pénzét – vagy éppen ellenkezőleg, a sok spórolás a minőség rovására ment?
Külső
Ha csak egyszerűen kézbe vesszük az Optimust, nem fogjuk tudni megmondani, hogy egy viszonylag olcsó telefonról van szó: az összerakás minősége jó, a felhasznált anyagok is igényesnek tűnnek, ráadásul a hátlap szálcsiszolt alumínium hatását kelti (valójában persze csak egyszerű műanyag), ami tovább erősíti a „minőségérzetet”. A képeken nem látszik annyira, de a tesztre érkezett mobil már több helyen is megfordult, és ez idő alatt nemcsak az előlap gyűjtött be pár apró karcolást, hanem ez a bizonyos hátlap is megkopott már kicsit.
Ennek ellenére sem tapasztaltunk nyikorgást vagy laza illesztéseket, amiből arra következtethetünk, hogy a GT540 jól bírja a strapát. Méreteit illetően az Optimus 109×55×13 mm-es, tömege pedig 116 gramm – ezekkel az adatokkal a közepes méretű okostelefonok közé tartozik, és nemcsak a zsebünkben fér el, hanem még kényelmesen kezelhető is.
Mint a többi érintőképernyős telefon esetében is, az előlap jó részét az 3”-os érintőképernyő foglalja el, amely szokatlan módon nem kapacitív, hanem rezisztív. Enyhén tükröződésmentes bevonatot is kapott, felbontása pedig 320×480 pixel. Színei és kontrasztja jó, de nem kiváló, érezhetően elmarad a felsőbb kategória komolyabb LCD- és pláne AMOLED kijelzői mögött. Fényereje sem a legjobb sajnos, napfényben például már csak nehezen látható a tartalma.
A versenytársakkal ellenétben az LG nem bízott mindent az érintőképernyőre, rendesen ellátta a készüléket gombokkal is – egész pontosan kilenc különálló billentyűt számolhatunk össze (ha a plusz-mínusz gombokat két gombnak vesszük). Rögtön a kijelző alatt három plusz kettes felosztásban találunk három fizikai és két érintőgombot. Az utóbbiak közül a bal oldali a helyi menü előhívására szolgál, a jobb oldali pedig a Vissza gombnak felel meg. A három fizikai billentyű közül a bal szélső a hívások felvételére használható, a középső a Home, a jobb oldali pedig a ki- és bekapcsolásra, a billentyűzár aktiválásra és a hívások befejezésére való.
A keresést indító billentyű a készülék jobb oldalára került, ha bal kézben tartjuk, akkor körülbelül a gyűrűsujjunk magasságába. Ez alatt található a dedikált expozíciós gomb (amely a telefont elforgatva kerül ideális pozícióba), a másik oldalon fent pedig a hangerőt illetve a zoomot is vezérlő gombpárt találjuk. Fentre került a microUSB port, ami természetesen adatátvitelre és töltésre is szolgál, ezt egy kihajtható és elfordítható műanyag fedél takarja.
A készülék alsó része teljesen csupasz, egyedül a mikrofon nyílása látszik, míg felül a szabványos 3,5 mm-es jack aljzatot helyezték el. Az előlapon, az érintőképernyő felett van a hangszóró nyílása, előlapi kamera vagy a külső fényviszonyt érzékelő szenzor azonban nincs az Optimuson. A hátlapon egyedül a 3 Mpixeles autofókuszos kamera objektívje látható, segédfény nélkül – de legalább az objektív jó mélyen ül a hátlapban, így nem kell félni attól, hogy megkarcolódik.
Ha eltávolítjuk a hátlapot, a nagyméretű, 1500 mAh-ás akku felett feltűnik a microSD kártya helye is – ez az akku kivétele nélkül nyitható-csukható, tehát a kártya a készülék kikapcsolása nélkül is eltávolítható. A SIM kártya az akku alatt van, de ezt amúgy sem fogjuk menet közben cserélgetni.