- 2010. október 15., 18:00
Négy 32 colos LCD-tévét teszteltünk a 110-150 ezer forintos ársávban.

LG 32LD450

Az LG a 32LD450-et nevezte a tesztre. A tévé külseje alapján egy elég egyszerű típus, a káva klasszikusan vastag, és nem tartalmaz különösebb díszítőelemet sem. A tévé formája alapvetően szögletes, de a talp és az alsó él enyhén ívelt.

A talp extrája, hogy segítségével a tévé elforgatható. Érdekesség, hogy a tévére egy hardveres bekapcsoló gomb is került, ami lefelé kicsit kilóg, így elölről is látszik – ellentétben a többi gombbal, amelyek a tévé jobb oldalán kaptak helyet. A bekapcsolást jelző LED jobbra lent található, és kék színnel világít.

A hátsó csatlakozópanellel már nem voltunk teljes mértékben elégedettek, főleg azért, mert HDMI bemenetből összesen csak kettő van (egy hátul egy oldalt), ami 2010-ben nagyon kevés. Számos olyan otthoni készülék van, amit optimális esetben HDMI-vel kell a tévére csatlakoztatni, így könnyen kifuthatunk a rendelkezésre álló keretből. SCART bemenetből szintén egy van – ám ezt már nem érezzük annyira problémásnak. Tuner fronton viszont jól felszerelt a 32LD450; az analóg mellett DVB-T és DVB-C modult is kapunk, amelyekhez még CI foglalat is társul.

Belső

Habár az LG az egyik legnagyobb IPS panelgyártó, a 32LD450-be nem IPS, hanem MVA panel került –ez olcsóbb, és a kontrasztjai is jobb, viszont színhelyességben, betekintési szögben már gyengébb ez a variáns. A fontosabb elektronikai megoldások közül az LD450-es szériába csak a 24p került be, a 100 Hz már hiányzik. Kérdés, hogy ez mennyire nagy érvágás – szerintünk leginkább semennyire, mert a legtöbb esetben úgyis a kikapcsolását ajánlanánk. Az gond lenne, ha sem 24p sem 100 Hz nem lenne, de szerencsére nem ez a helyzet.


Élénk, játék, mozi, normál és sport módok

A tévé alapbeállításai az LG-től megszokott képet mutatják; alapból kapunk egy túlélesített normál és sport színprofilt valamint egy teljesen használhatatlan élénk profilt – meg egy jól belőtt mozi üzemmódot. A normál profillal 285 cd/²-es fényerőt, 0,11 cd/m²-es feketét, és 2600:1-es kontrasztot mértünk, 8200K-s színhőmérséklettel, 2,1-es gammával és 2,8-as átlagos deltaE-vel. Nem rossz értékek, viszont a sötétebb területeken a részletesség ezzel a színprofillal ennek ellenére sem volt elég jó. Az optimális beállításokat a mozi színprofilból kiindulva kerestük meg, és az alábbi értékeket találtuk a legjobbnak: háttérfény 39, kontraszt 92, fényerő 36, képélesség 50/50, színtelítettség 50, árnyalat Z2, dinamikus kontraszt ki, zajcsökkentés ki, digitális zajcsökkentés ki, feketeszint magas (vagy forrástól függően alacsony, de ebben az esetben a háttérfény, kontraszt és fényerő maradjon az alapértékeken), színhőmérséklet meleg, gamma 2,4. Ezekkel 2,2-es gammát, 6335 K-s színhőmérsékletet, 117 cd/²-es fényerőt, 0,09 cd/m²-es feketét, 1292:1-es kontrasztot mértünk, és a színek is nagyon jók voltak, hiszen az átlagos deltaE értékének 2,4-et, a maximálisnak pedig 3,5-öt mértünk. Nagy jópont az LG-nek azért is, mert a tévében a beállítási lehetőségek éppen annyira részletesek, mint a csúcsmodelleknél.

Kalibrálva

A fogyasztás az optimális beállításokkal 47,2 watt volt, ami tesztünkben a legjobb eredmény, de a képátlót is figyelembe véve egyébként sem nevezhető rossznak. Készenléti állapotban az energiaigény 0,2 watt alá csökkent.

Képminőség

A 32LD450 betekintési szögei nagyon jók, legalábbis abból a szempontból, hogy a színek nem torzulnak. A kontraszt ugyanakkor oldalról nézve gyorsan csökken, főleg azért, mert a sötétebb helyek „kivilágosodnak”. A fényerő eloszlása csak átlagos, a panel közepén pedig van egy nagyobb fényes folt, míg a sarkokban a CCFL megvilágítású tévékre jellemző módon kisebb a maximális fényesség.


A szürkeárnyalatok megjelenítésében az LG tévé elektronikája ugyanakkor nem jeleskedett, az egyenletes változás helyett a színátmenetben több „lépcső” is kialakult, és néhány helyen elszíneződést is tapasztaltunk. Ez a dolog normál használat közben annyira nem tűnik fel, de a részletgazdagságot csökkenti. A panel és az elektronika együttes erővel az utánhúzás kérdését jól oldják meg, ez a jelenség csak nagyon enyhén figyelhető meg a 32LD450 esetében.

Amint a bevezetőben említettük, a 32 colos képméret és a Full HD felbontás együttesen azt eredményezik, hogy a kép szinte bármilyen tartalommal nagyon jó. Eltekintve attól az esettől, amikor a tévészolgáltató nagyon gyenge minőségű analóg jelet ad (vagy a MinDigTV platformon az RTL Klub és a TV2 adását nézzük), a kép tévéadásokkal is egészen jó, az átméretezésből adódóan látszólag nem csökken sem a részletesség sem a képélesség. HD tartalommal véleményünk szerint az LG tévéje adta a legjobb képet, köszönhetően a jó beállíthatóságnak, szinte minden egyes apró részlet látszik – még akkor is, ha a kontrasztarány azért lehetne valamivel nagyobb. 100 Hz-et az elektronika nem tud, a 24p viszont tökéletesen működik.

A 32LD450 játékra közepesen alkalmas; 1:1-es leképezés természetesen van, de közepes input lag is (50 ms körüli értéket mértünk), még akkor is, ha minden képjavítót kikapcsolunk.

Menü, extrák

A menü a szokásos LG, és bár hiányoznak belőle funkciók, ezek szerencsére inkább az olyan extrákat érintik, mint a 100 Hz-es képfrissítés, nem pedig a képminőséggel kapcsolatos, alapvető fontosságú paramétereket (úgy, mint gamma vagy fehéregyensúly). A négyes mezőnyben az LG tévéje volt az egyik legjobban beállítható, a felső- és csúcskategóriás LG-khez képest csak a THX mód hiányzott.



A tévére került USB foglalat is, mert az LD450-es széria már médialejátszót is tartalmaz – igaz, ezzel filmet nem tudunk lejátszani, a szoftver csak képnézegetésre és zenehallgatásra jó. Ezzel a két médiafájltípussal a 32LD450 éppen azt tudja, mint a nagy LG-k, és ezzel a tévé a képkezelés terén valamennyire a mezőny fölé tud nőni, mert nagyító funkciót (100%, 200%, 400%) is tettek bele.

Címkék
Hozzászólások