- 2010. október 15., 18:00
Négy 32 colos LCD-tévét teszteltünk a 110-150 ezer forintos ársávban.

Panasonic TX-L32S20E

A Panasonictól a legkisebb Full HD felbontású sorozatból kaptuk tesztkészülékünket, a TX-L32S20E-t. Mivel a Panasonic egyelőre nem szállt be a dizájnháborúba, minden készüléke nagyon hasonlít egymásra – így e tekintetben gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy a japán gyártó legjobb vagy éppen belépő szintű modelljét teszteljük. A káva azért tartogat egy kis meglepetést; habár fényes bevonatot kapott, a felülete mintás, így


gyakorlatilag egyáltalán nem látszik meg rajta az ujjlenyomat. A sötét színvilágot a káva alsó részén kékes minta, a szögletes formavilágot pedig szintén a káva alsó részének vonalvezetése valamint a talp töri meg.

Csatlakozók szempontjából az S20-as széria a Panasonicnál a közepesen felszereltek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy három HDMI bemenetet kapunk (ebből egy oldalra került, az viszont kiemelendő, hogy a hátsók közül a 2-es számú ARC-s). USB nincs, viszont ezt részben helyettesítheti az SD-kártyaolvasó. A Panasonic ebbe a tévébe az analóg mellé DVB-T tunert épített még be, amelyhez természetesen CI foglalat is tartozik.

Belső

Az S széria a Panasonic legkisebb Full HD felbontást adó szériája. A japán gyártó minden tévéjét IPS panellel szereli, így a TX-L32S20E-be is az IPS-Alpha panelje került. Ez a színhelyesség szempontjából jó előjel, viszont egyúttal azt is valószínűsíti, hogy a Panasonic tévéje kontrasztban csak átlagos lesz. A 24p mellett az S20-as elektronika a mezőnyben egyedüliként támogatja a 100 Hz-es képalkotást is. A Panasonic ezért cserébe a menüben kevesebb képjavító opciót engedélyez – sajnos nem lehet állítani a gammát és a fehéregyensúlyt sem és nincs meg a részletes beállítást lehetővé tévő két Ifsccc színprofil sem. Így többé-kevésbé kénytelenek vagyunk a gyári beállításokra szorítkozni, lássuk, milyenek ezek.


Dinamikus, játék, mozi, normál és true cinema módok

Normál, sport, dinamikus, játék, mozi és true cinema profilok közül lehet választani, ám a gamma alapján sajnos közülük az első három elvérzik, és mivel a menüben gamma beállítási lehetőség nincs, ezt sehogyan sem sikerült kompenzálnunk. Minden esetre lemértük azért a normál színprofilt is (ami az alapbeállítás): az eredmény 1,9-es gamma, 7600 K-s színhőmérséklet, 334 cd/m²-es fényerő, 0,24 cd/m²-es fekete, 1418:1-es kontraszt valamint 4,6-os átlagos deltaE. Ez legjobb esetben is csak átlagosnak nevezhető! A mozi, true cinema és játék módok szerencsére sokkal jobbak, de ezek sem tökéletesek, és ezért nagyon nagy kár, hogy nem kapjuk meg a G és V sorozat menüjét – azzal ugyanis könnyen a helyére lehetne tenni a színeket.

Az S20-as feketéje alapból nem túl jó, és az optimális beállítások keresése közben azt is megállapítottuk, hogy ezen csak akkor tudunk segíteni, ha cserébe lemondunk a sötétebb területeken a részletességről; ugyanis már -3-as fényerő beállítás esetén is eltűnnek a sötétebb részen az árnyalatnyi különbségek. Sok próbálgatással, a mozi színprofilból kiindulva is csak 0,18 cd/m²-re, true cinema módból kiindulva pedig 0,31 cd/m²-re tudtuk a feketét belőni, ami nagyon világos, főleg akkor, ha a tévét sötétben szeretnénk nézni. Mivel mi inkább a részletekre szavazunk, a feketét hagytuk így, és a legjobb beállításokat végül a következő helyen találtuk meg: fényerő -2, kontraszt 32, színtelítettség -3, képélesség 0, élénk színek ki, öko üzemmód ki, P-NR ki. 2,1-es gammát, 6800 K-s színhőmérsékletet és 3,8-as átlagos deltaE-t sikerült elérnünk, 260 cd/m²-es fényerő és 1459:1-es kontraszt mellett.

Kalibrálva

Az optimális beállításokkal a tévé 69 wattot fogyaszt, ami abszolút értékben nem sok, de a mezőnyben a legnagyobb – ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a legtöbb részletet nagy fényerő mellett kapjuk meg.

Képminőség

A fényerő eloszlás szempontjából a TX-L32S20E nagyon jól sikerült, bár a sarkokban azért itt is láthatóan gyengébb a fényerő – ez azonban olyan hiba, amivel együtt kell élni, csak hátsó LED-es megvilágítással küszöbölhető ugyanis ki (vagy plazmatévéknél). A színhelyesség eredményei alapján nem meglepő, hogy az elektronika a szürkeárnyalatos tesztet nem teljesítette hiba nélkül, viszont szerencsére csak lépcsőzetes fényerőváltozást vettünk észre, elszíneződést nem.


Az elektronika alapból elég rendesen belenyúl a képbe, egy elég erőteljes zajszűrés és ezt kompenzálandó, egy elég erőteljes élesítés is aktív. Az eredmény egy mesterséges és részlettelen kép – szerencsére amint a zajszűrést és a képélesítést kikapcsoljuk, minden a helyére került. A kikapcsolt képjavítókkal már kiváló minőségű képet kapunk, még akkor is, ha a tévén analóg tartalom jelenik meg. A képélesítést viszont egyáltalán nem tudjuk bekapcsolni, szokatlan módon még SD tartalommal sem ajánljuk, mert a skála nem elég fokozatos. Szerintünk már az 1-es szinten is túlzott az elektronika beavatkozása.


Ugyanaz a kép, lent élesítve

A részletesség többé-kevésbé jó, de a sötétebb területeken nem teljes, és az IPS panel legnagyobb gyengesége, a rossz fekete, főleg akkor, ha a tévét sötétben nézzük, nagyon feltűnő. A normál színprofil esetén ezek a hibák fokozottan jelentkeznek, míg a részletesség szempontjából a true cinema profil vagy az optimális beállításoknál megadott értékek viselkednek a legjobban.

Van 24p, sőt, megfelelő jelforrásnál ez automatikusan aktív lesz, és van 100 Hz-es képalkotás is. Az elektronika bekapcsolt 100 Hz mellett minden meglévő képkocka közé egy újabbat számol ki, 24p esetén viszont nemcsak a köztes képkockák kiszámolását kérhetjük, hanem 4:4-es képismétlést is. 100 Hz-cel egyébként a kép ezúttal is tökéletesen folyamatos lesz, de a kis képméret miatt most ezt sem találtuk túlságosan zavarónak, tévéadással érdemes egy próbát tenni vele.


Aki játszana a tévével, annak fontos lehet az 1:1-es leképezés megléte, valamint az is, hogy a játék színprofillal és kikapcsolt képjavítókkal az input lag 40 ms alatti, ami egy picit jobb az átlagosnál.

Menü, extrák

A menü tipikus Panasonic, semmi grafika, csak a szöveg. Viszont éppen ezért a felület jól áttekinthető. Kár, hogy áttekinteni nem nagyon van mit, mert a nagyobb testvéreknél megszokott extra beállítások teljesen kimaradtak. A képjellemzők közül például csak a fényerő, a kontraszt, a háttérfény, a színtelítettség, a képélesség és a színhőmérséklet állítható, pedig az S20E-nél különösen fontos lenne a gamma és fehéregyensúly is.



Ami az extrákat illeti, a tévén nincs hálózati csatlakozó és nem került rá USB port sem. Így nem csoda, hogy a szó szoros értelmében médialejátszót sem kapunk – csupán arra van mód, hogy az SDHC kártyafoglalatot használva a fényképezőgéppel készített fotókat illetve az AVCHD videókat megnézzük a tévén. A képnézegető a korábban nálunk járt tévékhez képest viszont nagyon sokat fejlődött sebesség terén, a képváltások nagyon gyorsak lettek. A fotók nagyítására viszont nincs lehetőség.

Címkék
Hozzászólások