- 2010. október 15., 18:00
Négy 32 colos LCD-tévét teszteltünk a 110-150 ezer forintos ársávban.

Sony KDL-32EX402

Külsőre a Sony KDL-32EX402 tűnik a legkevésbé unalmasnak a négyesből, ami annak köszönhető, hogy a káva alsó része szürke, nem pedig fekte – ez az apróság teljesen fel tudja dobni a dizájnt.

Az előlap fekete része azért fényes, így ujjlenyomatok begyűjtésére remekül alkalmas. A gombok szemből nem látszanak, jobb oldalt kell keresnünk őket, míg a csatlakozópanel balra került. A tévé formavilága szögletes, amihez a talp is remekül illeszkedik. A talp igény esetén természetesen ennél a tévénél is teljesen leszerelhető.

A legfontosabb analóg csatlakozók mellett összesen négy HDMI bemenet került a tévére, ezzel a Sony kimagaslik a mezőnyből, de általánosságban is elmondható, hogy ennél több digitális bemenet csak a legritkábban kerül tévére (azért van rá példa, ahogyan azt Philips Cinema 21:9 tesztünkben is láttuk). A bemenetek között említésre méltó még, hogy oldalt egy USB port is helyet kapott.

Az analóg tuner mellett a Sony tévéje is tartalmaz DVB-T és DVB-C tunert,amelyek érzékenysége csak közepes volt – ez, mondhatni, Sony hagyomány.

Belső

Természetesen a KDL-32EX402-be Full HD panel került, amit a Sharp gyárt, így U2VA típusú. Mivel általánosságban az LCD-k között ez a paneltípus adja a legjobb feketét, a Sony tévéjétől már előzetesen is sokat várunk. A Sony természetesen spórolt az elektronikán, és az LG-hez valamint a Samsunghoz hasonlóan a 100 Hz-es képfrissítést hagyta ki, a 24p-t pedig bent a repertoárban. A mezőnyben egyedüliként van fényerősségmérő szenzor is, így ha szeretnénk, akkor a tévé képes a háttérfény erősségét az aktuális megvilágítási viszonyokhoz igazítani.


Fotó, grafikus, játék, normál és sport profilok

A Sony KLD-32EX402 sok színprofilt tartalmaz, és jó hír, hogy ezek egy része tisztességesen be is van állítva. A normál mód és a sport mód kivételek, itt a gamma eléggé eltér: az optimális 2,2 helyett 1,8-at mértünk, ami nem tesz jót a részletességnek a sötétebb árnyalatoknál. A mozi, a grafikus, a játék és a fotó módok viszont nagyjából rendben vannak. A színhőmérsékletet is vizsgálva viszont már csak a mozi profil megy át a rostán, a játék profillal pedig a túlzott képélesítés is gond. Még szerencse, hogy ezen könnyen lehet segíteni. Ami nagyon tetszett, az az, hogy a Sony egy trükkel jól megoldotta, hogy a mozi módba bármikor átkapcsolhassunk: a távirányítón egy dedikált gombbal mindig a mozi profil illetve az aktuális színprofil között válthatunk, oda-vissza.

Mozi színprofil, ami egyben az optimális állapot is

Gyári beállításokkal, normál színprofil esetén 3700:1-es kontrasztot és 0,07 cd/m²-es feketét mértünk, a fekete kiváló, főleg egy LCD-től, azonban az alacsony gamma miatt az alsó árnyalatoknak búcsút mondhatunk. A mozi, a játék, a grafikus és fotó módokkal a jó gammának köszönhetően a az árnyalatok a helyére kerülnek, és a jól beállított fényerőnek hála a fekete is tovább javult: 0,05 cd²-t mértünk, ami a 130 cd/m²-es fényerővel együtt még mindig 2800:1 körüli kontrasztot ad. Tesztünkben ez a legjobb eredmény (optimális beállításokkal), de általánosságban is nagyon jónak számít egy LCD-től. A mozi színprofil egyben az optimális beállításokat is jelenti; sajnos a menüben kevés az opció, így érdemben már nem tudtunk tovább javítani a képminőségen. Az ajánlott beállítások: háttérfény 2, kontraszt 85, fényerő 50, képélesség tévével 40, HD tartalommal 10, színhőmérséklet meleg, zajcsökkentés ki, MPEG-NR ki, részletes kontraszt kiemelő ki, automatikus fényerő korlátozás ki, élő szín ki. A Sony alapbeállításai egyébként azért is jók voltak, mert a képjavítók közül csak a zajcsökkentés volt aktív, és az is csak alacsony fokozatban.

A legjobb beállításokkal 58,1 wattos fogyasztást mértünk, készenléti állapotban pedig 0,2 watt alatti energiaigényt.

Képminőség

A megvilágítás elosztását a Sonynak sikerült a legjobban megoldania. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna sötétebbek a sarkok, de a különbség itt volt a legkisebb. A betekintési szög tipikus U2VA, oldalról a sötét árnyalatok sokkal világosabbak, így a kontraszt nagyon lecsökkent, de a színek legalább nem változnak.


Nem meglepő, hogy tökéletes elektronikát a Sony sem tudott a tévébe pakolni, a szürkeárnyalatok megjelenítése nem volt teljesen egyenletes a KDL-32EX402-nél sem. Viszont a kialakult lépcsők itt voltak a legkisebbek és mivel zavaró elszíneződés sem volt, a mezőnyben e tekintetben a Sony elektronikája végezte a legjobban a dolgát.

SD tartalommal nem volt rossz a kép, de a képélességgel elég sokat kellett babrálnunk ahhoz, hogy se túl éles, se túl homályos ne legyen a kép. A kontrasztarány, ahogyan korábban már említettük, a legjobb a mezőnyben – viszont a kép mégsem volt tökéletes, mert a vörös árnyalatok egy hajszálnyival kevésbé voltak erőteljesek az optimálisnál. HD tartalommal minden remek, a jó fekete és a jó kontraszt miatt a legtöbb részlet ennél a tévénél látszott, és ráadásul nem is kell választani a jó fekete és a részletesség között. Arra viszont figyelni kell, hogy HD tartalommal a képélességet vegyük le 20 alá, különben a kontrasztos helyeken megjelennek a túlélesítéssel jár fényes körvonalak. A 24p kompatibilis jelforrás esetén automatikusan bekapcsol.

PC-vel és játékkonzollal összekötve a tévét, az 1:1-es megjelenítés rendelkezésre áll, azonban a képélességet teljesen tökéletesre nem sikerült belőni.

Ez sem filmnézés sem játék közben nem okoz gondot, legfeljebb akkor, ha a tévén szöveget akarunk megjeleníteni. Az input lag tesztünk szereplői közül a legkisebb volt, minden képjavítót kikapcsolva 31 ms-ot mértünk.

Menü, extrák

A Sony tévéje a jól ismert kezelőfelületet tartalmazza, amelyik szerintünk a legkevésbé áttekinthető a kis ikonok miatt, de a célnak azért természetesen megfelel. Van néhány olyan megoldás benne, amit más gyártóknál nem láthatunk, hogy ez jó-e, az csak megszokás kérdése. A sebességre viszont nem panaszkodhatunk, a tévé azonnal reagál a távirányító gombjainak megnyomására. Viszont a Panasonichoz hasonlóan a Sony lespórolt sok beállítási lehetőséget, a legfontosabbak közül a gamma és a fehéregyensúly is hiányzik.


A tévéhez mellékelt távirányító nagyon nem lopta be magát a szívünkbe, nagyon nagy és a homorú formája ráadásul még kényelmetlenné is teszi. Kár, mert a gombok elhelyezkedése alapvetően jó, és az első látásra kissé zsúfoltnak tűnő „középkonzolt” is nagyon gyorsan meg lehet szokni.


Az USB-re csatlakoztatott adattárolókról lehetőség van filmeket, zenéket és képeket lejátszani. Egyik megoldás sem fullos viszont, a médialejátszó a HD felbontású anyagokat és a feliratokat egyáltalán nem kezeli, a zenelejátszás csak az MP3, a képnézegetés pedig csak a JPEG fájlokra korlátozódik. A képmegjelenítés ráadásul elég lassú is, 3-4 mp is lehet egy kép beolvasása. Filmlejátszás közben egyébként csak kevesebb opció érhető el (csak a képjellemzők állíthatók), és az 1:1-es megjelenítés mellett csak a méretarányos nagyítás választható ki. A képkezelésben annyi extra van, hogy a tévé képkeretként is tud működni, a képnézegető segítségével választhatjuk ki, hogy ebben az üzemmódban a KDL-32EX402 melyik képet (csak egyet!) jelenítse meg.

Végül egy plusz pont a Sonynak azért, mert a kézikönyv mindig kéznél van: az egyszerűsítet verzió digitális formában magán a tévén bármikor megnézhető, akár magyar nyelven is.

Címkék
Hozzászólások