- 2010. október 19., 08:00
Kipróbáltuk az ASUS O!Play médialejátszó-családjának új tagját, a HD2-őt - vajon jó ára miatt érdemes megvenni?
Hirdetés


some text

Nekünk határozottan az az érzésünk, hogy az ASUS vezetőinek legfontosabb feladata az, hogy folyamatosan újabb és újabb termékfajták kifejlesztésére ösztönözzék beosztottaikat. Az eredetileg inkább csak a főbb komponensekre (alaplap, VGA) koncentráló gyártónak ma már számítógépházaktól a hálózati eszközökön át hangkártyákig és noteszgépekig mindene van, így lassan a márka fanatikusai minden műszaki eszközüket lecserélhetik ASUS termékre.

A tesztünk alanyát képező O!Play HD2 az O!Play sorozat legújabb és egyben legígéretesebb darabja. A család ma három modell érhető el: a legegyszerűbb a HDP-R1 egy belső tároló nélküli változat, az Air beépített WLAN adaptert kapott, míg a HD2 érdekessége az USB 3.0-ás port és a 3,5”-os HDD beépítésének lehetősége. Papíron tehát jónak tűnik a készülék, olyannak, ami sikerrel veheti fel a küzdelmet a Popcorn Hour vagy a HDI Dune ellen. De vajon a valóságban is sikerül ez neki?

Külső

Médialejátszóból eddig kétféle változatot láttunk: egy nagyobb fekete dobozt, amely a megszokott hifi-komponensek formatervét utánozza, így mellettük helyezendő el, és egy kisebb fekete dobozt, ami inkább önállóan, a tévé mellé téve néz ki jobban. A HD2 az utóbbi kategóriába tartozik 228×179×63 mm-es méreteivel. Külalakja alapvetően dobozszerű, bár az ASUS igyekezett ezen kicsit változtatni az alsó oldal „ferdítésével” és az alsó élek erősebb, a felsők gyengébb lekerekítésével. Nem állítjuk, hogy ettől valami hihetetlenül modern dizájn jött volna létre, de tény, hogy sikerült egyedivé varázsolni a külsőt.

A burkolat nagy része kemény, fényes műanyagból készült. A fedőlapon érdekes mintázat, az előlapon pedig egy szürkés csík töri meg az egyhangúságot, az utóbbi mögé rejtették egyébként a működési állapotról tudósító LED-eket is – ennek köszönhetően ez a rész készenléti állapotban narancsszínnel, működés közben pedig zölden világít.

Az oldalfalak teljesen csupaszok, a csatlakozókat és a különféle kártyaformátumokhoz tartozó olvasókat az első és hátsó oldalakon helyezték el. A készüléket megfordítva válik láthatóvá a beépíthető merevlemez helyét takaró ajtó, amelyet egy csavar kitekerése után oldalra elcsúsztatva nyithatunk ki.


Az előlapon balról jobbra haladva a CF, SD/MMC és Memory Stick kártyákhoz tartozó nyílásokat találjuk, ezeket követi egy kombinált eSATA/USB és egy USB port, illetve a távirányító érzékelőjét rejtő kerek ablak.


A csatlakozók nagy része természetesen hátra került. A video- és hangjeleknek egy 1.3-as szabványnak megfelelő HDMI csatlakozó, valamint analóg komponens és kompozit kimenetek állnak rendelkezésre. A hangot digitális formában koaxiális és optikai kimeneten keresztül is csatlakoztathatjuk a házimozi-erősítőre, ezen felül pedig normál sztereo analóg csatlakozókat is használhatunk. Az O!Play HD2 hálózati adaptere 10/100-as, emellett egy újabb USB host és végül a már említett USB 3.0-ás foglalat kapott helyet. Ez utóbbi arra szolgál, hogy a HD2-őt külső merevlemezként számítógépünkhöz csatlakoztathassuk – véleményünk szerint egy alapvetően hálózati kapcsolatokat használó médialejátszónál erre körülbelül egyszer lesz szükség, amikor eddigi filmgyűjteményünket átmásoljuk a beépített merevlemezre, így jobb lett volna a plusz sebességet a gigabites Ethernet segítségével biztosítani. A hátsó oldal bal szélén látható kerek mintázat mögött lapul az apró hűtőventilátor, amely a HDD-vel együtt gondoskodik arról, hogy a HD2 ne tartozzon a teljesen néma lejátszók közé. Végezetül itt találjuk a külső, 12 Voltos tápegység csatlakozóját is.

Mivel kezelőszervek nem kerültek a készülékre (hacsak nem számítjuk az USB 3.0 mellett látható, tollheggyel megnyomható RESET gombot), minden feladathoz a mellékelt távvezérlőt kell használnunk. Ez egy viszonylag nagyobb méretű darab, amelynek ergonómiáját legfeljebb közepesre tudjuk értékelni: a gombok nagy része egyforma, így sötétben nehéz kiigazodni közöttük, már csak azért is, mert saját világításuk nincs, és nem is foszforeszkálnak.

Ezek is érdekelhetnek

2010. október 4., 08:00
2015. november 19., 12:00
Hozzászólások