- 2010. november 18., 12:00
A Desire HD után megérkezett a teljes QWERTY billentyűzetet kínáló HTC Desire Z is - gyorsan ki is próbáltuk!

Ahogy azt már korábban is írtuk, a HTC úgy döntött, hogy egy csúcsmodell nem elég – és az eddigi Desire-t részben leváltotta, részben pedig kiegészítette két új készülékkel, a Desire HD-vel és a Desire Z-vel. Mindkét telefon egy bizonyos célközönség számára készült: a HD azoknak, akiknek a nagy képernyő, a multimédiás képességek és a teljesítmény az elsődlegesek, a Z pedig azoknak, akik sokat gépelnek, chatelnek és leveleznek. Így az előbbinél 4,3”-os kijelzőt, 8 Mpixeles kameramodult és Dolby Mobile kompatibilitást kapunk, míg az utóbbinál maradt a 3,7”-os kijelző, lassabb a CPU és csak 5 MPixeles a fényképezőgép, rendelkezésre áll viszont egy kihajtható, teljes QWERTY billentyűzet.

A szoftverek oldalán az eredeti Desire-höz képest itt az új Sense, amely sok érdekes extrával érkezik, így például offline navigációval, valamint a www.htcsense.com weboldalon keresztül elérhető online szolgáltatáscsomag, amellyel távolról is elérhetővé válik mobilunk tartalma (és lehetőségünk lesz letiltani, törölni vagy megcsöngetni is a készüléket). Ahogy a Desire HD esetében is említettük, sajnos az új Sense, bár hardver szempontjából nincs igazán akadálya, a régi Desire-re valószínűleg nem lesz elérhető.

Amíg a Desire HD esetében a Windows Mobile termékvonal csúcsát, a HD2-őt vették alapul, addig a Desire Z-nél már nem találunk ilyen elődöt. Ennek ellenére a HTC-nek elég komoly tapasztalatai vannak a QWERTY-s készülékek gyártásával kapcsolatban (például Touch Pro2, Windows Mobile 6.5-tel), csak éppen androidos vonalon nem volt eddig ilyen telefon a kínálatban.

Külső

A Desire Z által megcélzott vásárlók nem annyira a sokat chatelő középiskolások, mint inkább a sokat levelező üzletemberek – ennek megfelelően az anyagválasztás és a dizájn is megfelelően visszafogott és elegáns. A billentyűzet miatt meglehetősen vaskos (119×61×14 mm) készülék elég nehéz, 182 grammos, amit többé-kevésbé elfogadhatóvá tesz, hogy rengeteg a felhasznált fém (például az előlapi keret és az akkumulátor fedele is alumíniumból készült), illetve az, hogy igen masszív, strapabíró a kivitel. Ennek ellenére a vászonnadrágok zsebét ez a tömeg már zavaróan húzza lefelé, a telefon jobban érzi magát tokban vagy táskában.

A telefon legérdekesebb része természetesen a billentyűzet, amely nem egyszerűen kicsúsztatható vagy kihajtható, hanem egy érdekes, négypontos csuklós mechanizmus, a Z zsanér segítségével „emelkedik ki” a készülék aljáról. A megoldás gyakorlati haszna számunkra nem egészen világos: a szerkezet egyértelműen sérülékenyebb, mint egy hagyományos csúszka, nem tűnt egy kézzel sokkal kényelmesebben kezelhetőnek, ráadásul elég sok olyan pontja van, amely a használat során kikophat és lötyögni kezdhet.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a megoldás gagyi vagy gyenge, mert a teszt alatt hibátlanul működött és egész megbízhatónak is tűnt, de kérdés, hogy 1-2 évnyi nyitás-csukás után is így érezzük-e majd.

Maga a billentyűzet nagyon jó: négysoros, pont a megfelelő nyomásponttal és rugalmassággal. Az egyes gombok jól elkülönülnek, és két, a felhasználó által konfigurálható gyorsbillentyűt is kapunk. Természetesen a limitált számú gomb miatt valamennyi több funkciót is el kell, hogy lásson – ékezetes betűket pedig csak úgy tudunk beírni, ha az adott betűhöz tartozó „alapkaraktert” nyomva tartjuk, ami alaposan lelassítja azt, aki a magyar helyesíráshoz ragaszkodik.

Az előlapon a már említett alumíniumkeretbe foglalt, 3,7”-os S-LCD képernyőé a hangsúly. Ennek fekete keretére kerültek alul az érintésérzékeny gombok, amelyek a megszokott funkciókat látják el: a bal szélső a fő kezdőképernyőre visz, a következő az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő, az utána következő gombok pedig a „vissza” és a keresés funkciót kapták. A Desire-nél megismert, benyomható optikai trackpad nem tűnt el úgy, mint a HD-nél, hanem „átalakult”, és a gombok alá, a műanyag keret közepére került.

A képernyő körül található fekete keret felső részére került a hangszóró, tőle balra, gyakorlatilag láthatatlanul, a külső fényerő szenzorát és a közelségi érzékelőt helyezték el. A visszajelző LED-ek a HD-hez hasonlóan, elegáns módon a hangszórót is rejtő rács mögé kerültek.


A további kezelőszervek közül a bal oldal felső részére került a hangerőállító, ugyanitt lent pedig a fedél nélküli, szabadon álló microUSB portot találjuk. A jobb oldalon egy dedikált exponálógomb van, felül pedig egy apró csúszka, amivel az akku fedelét nyithatjuk fel. A felső élen a ki- és bekapcsolást végző, valamint a telefont lezáró gomb mellett a standard 3,5 mm-es jack dugasz található, a lenti rész viszont a mikrofon nyílását kivéve teljesen üres.

Megfordítva a telefont, a fémből készült akkufedelet láthatjuk, HTC felirattal. Jobb oldalán egy apró rács mögött a hangszóró rejtőzik, mellette, de immár a műanyag hátlapon az 5 Mpixeles kamera és a hozzá tartozó LED-es segédfény látható. Az akkufedél alatt az akkumulátort, alatta pedig a microSD kártya helyét találjuk – ebből pedig az is kitalálható, hogy utóbbi a telefon bekapcsolt állapotában nem cserélhető.

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2011. december 18., 12:00
2012. június 18., 12:00
2015. július 13., 09:00
2012. augusztus 14., 12:00
2012. július 2., 12:00
2014. április 9., 16:00
Hozzászólások