- 2010. november 26., 13:27
Folyamatosan érkeznek a boltokba a táblagépek – a legújabb versenyző a Toshiba androidos készüléke, a Folio 100.

Hardver

A Toshiba Folio 100 különlegessége, hogy az NVIDIA Tegra 250-es rendszerchipjét használja (SoC), amely kétmagos, ARM Cortex A9 architektúrára épül, és a megszokott Qualcomm processzorokhoz képest igen jelentős sebességtöbbletet ígér. Ezt a szokásos androidos programok jó részében egyébként nem fogjuk érezni, de a készülék a Tegra képességeinek köszönhetően képes 1080p-s H.264 kódolású filmek lejátszására, a képet pedig a HDMI kimeneten keresztül HDTV televíziókra és projektorokra is kiküldhetjük.

Persze a teljesítmény önmagában nem sokat ér, kihasználásához szükség van (lenne) pár szoftverre is – ám amint majd látni fogjuk, sajnos ez az a terület, ahol a Toshiba komoly bajban van.

Ami a továbbiakat illeti, a tesztelt gépben 512 MB RAM és 16 GB flashmemória volt, de létezik 1 GB RAM-ot illetve 8 és 32 GB flashmemóriát tartalmazó változat is. A belső tárhelyet SD/SDHC kártyákkal bővíthetjük, ha nem férnénk el. A 10,1”-os, 1024×600 pixeles felbontású kapacitív érintőképernyő egyszerre négy ponton tudja az érintésünket érzékelni, képminősége viszont az olcsó panelnek köszönhetően csak átlagos. Automatikus fényerőállítás nem áll rendelkezésre, a tükröződő felület miatt pedig romlik a napfényben való láthatóság.

A Folio 100 csatlakozási lehetőségei közül érdekes az USB host port, amely FAT/FAT32-es fájlrendszert használó külső tárolóeszközöket tud kezelni, és azokról fájlokat beolvasni, átmásolni, és így tovább. A vezeték nélküli kapcsolatok közül az általunk tesztelt modellben Bluetooth és WLAN 802.11 b/g/n volt, de természetesen létezik 3G-s változat is. Nincs viszont GPS és FM rádió – e kettőből különösen az előbb hiánya zavaró.

A kijelző felső részén lévő webkamera felbontása állóképek esetén 1,3 Mpixel, ez fényképezőgépnek ma már elég gyenge lenne, de a kamera nem is ezért került a gépre, hiszen fotózáshoz rossz irányba néz. A vele készíthető videók felbontása maximum 640×480 pixel, ami szintén nem kiemelkedő, de videochateléshez éppen elég.

A Folio 100 csak és kizárólag a mellékelt, notebookokéhoz hasonló, nagyméretű és nehéz külső adapterrel tölthető, ezzel nem voltunk elégedettek, sokat utazóknak ugyanis ez kényelmetlenséget okoz.

Kezelői felület

A Toshiba Folio 100-on minimális változtatásokkal az Android 2.2 alap kezelői felületét találjuk, a megszokott, oldalra (illetve a fekvő elrendezés esetén le vagy fel) csúsztatható gombokkal ellátott lezáró képernyővel együtt.

Kezdőképernyőből öt darab áll rendelkezésre, ezek testreszabása a többi androidos készülékkel megegyező módon történik, azaz könyvtárakat, minialkalmazásokat és shortcutokat is kipakolhatunk rájuk. Jópofa megoldás, hogy az egyes képernyőket külön is elnevezhetjük, és ami még érdekesebb, hogy az aktuális WLAN hálózatokkal is összeköthetjük őket.

Így például az otthoni Wi-Fi-re csatlakozva rögtön az első, a munkahelyire pedig rögtön a második képernyőre vált a tablet. Persze ettől még ujjunkkal nyugodtan felülbírálhatjuk ezt, ám a képernyő bal felső sarkában található ház ikont vagy a neki megfelelő oldalsó gombot megérintve visszaugrunk az SSID által meghatározott kezdőlapra. Amennyiben már ott vagyunk, akkor ugyanezzel az ikonnal a beállítások főmenüjét hívhatjuk elő, amellyel a kezdőképernyőket és az androidos rendszerbeállításokat érjük el.

A főképernyők alján folyamatosan látható nyíllal a főmenüt hívhatjuk elő. Ez négy részre van osztva: alkalmazások, widgetek, könyvjelzők és beállítások. Ez kissé zavaros megoldás, mivel az alkalmazások menüből a programokat elindítani tudjuk, a widget menü elemeire nyomva viszont az adott minialkalmazás csak kikerül arra a képernyőre, ahol előhívtuk a főmenüt. (A Bookmarks esetében értelemszerűen a böngésző indul el, a Settingsnél pedig a már megismert beállító menüt kapjuk.)

Kis mértékben egyébként a főmenü is testre szabható, mégpedig úgy, hogy megnyomjuk a jobb alsó sarokban látható, hét pontot tartalmazó gombot. Ekkor a menü a képernyő aljára, egyetlen sorba húzódik össze, amelyen belül már tudjuk az ikonok sorrendjét is módosítani.

Billentyűzetből kétféle változattal dolgozhatunk, a standard androidos változat mellett az ettől kinézetben alig valamiben különböző, de jóval több extra funkcióval rendelkező AnySoft féle klaviatúrát is használhatjuk. Sajnos magyar kiosztás egyik esetben sincs, így a prediktív szövegbevitelnél sem láthatjuk ennek hasznát. Ez önmagában még nem is gond, ami viszont rendkívül zavaró, az az, hogy mindegy, milyen szöveget írunk be, egy hatalmas, az egész képernyőt elfoglaló szövegboxba kell azt megtennünk. Akkor is így kell eljárnunk, amikor például az e-mail fiókunk jelszavát írjuk be, ami az eredeti képernyőn csak egy apró sáv – ha rákattintunk, akkor viszont előugrik ez a doboz, eltakarva a beállítások képernyőjét.

Címkék
Hozzászólások