- 2010. november 30., 12:00
Kipróbáltuk az év egyik legjobban várt médialejátszóját, az internetes szolgáltatásokra kihegyezett Boxee Boxot.

Beállítási lehetőségek

A Boxee Box számtalan beállítási lehetőséget kínál, és ez az a terület, ahol a körítés ellenére is látszik, hogy alapvetően egy HTPC-vel van dolgunk, nem pedig egy médialejátszóval. Egy célprocesszorral szerelt eszközben soha nem lesz annyi opció, mint itt! Összesen hét csoportban kb. ötven paramétert lehet beállítani.

A General menü az általános beállítási lehetőségeket tartalmazza, így itt lehet beállítani a régiót, a kijelző paramétereit (felbontás, képfrissítés, HDMI feketeszint, overscan beállítások), a képernyőkímélőt (mód – dim, fekete kép és diavetítés, késleltetés, energiatakarékossági beállítások), a karakterkészletet, a hangot valamint azt, hogy a fájlkezelő mutassa-e a rejtett fájlokat.


A Social menüben azt adhatjuk meg, hogy a kezdőképernyőn elérhetó Friends menüben melyik fiókokkal szinkronizáljuk a Boxunkat, a Facebook mellett a Twitter és a Google Buzz válaszható, de csak abban az esetben, ha azokat a neten korábban már a Boxee fiókunkhoz rendeltük. A Media csoportban a feliratok jellemzőit állíthatjuk be, zenék esetén az automatikus lejátszást, képeknél pedig a diavetítést paraméterezhetjük. Illetve itt kérhetjük még azt is, hogy a videók megállításánál legyen-e biztonsági kérdés.


A System menüben megnézhetjük egyrészt a rendszer alapvető adatait, innen tulajdonképpen csak a WiFi adapter MAC címe lehet fontos, ha a routerünknél használunk MAC szűrést, akkor viszont nagyon. A System menüben állíthatjuk be továbbá, hogy a rendszer melyik audio kimenetet használja: kérhetjük külön-külön a HDMI optikai vagy analóg kiemeneteket, vagy azt is hogy ezek mindegyikét szimultán használja a rendszer. Analóg és kevert módban csak sztereo hangot kapunk, a HDMI-n keresztül viszont a Boxee képes a Dolby TrueHD, a DTS-HD és a Dolby Digital Plus illetve az LPCM 7.1 hangsávokat is továbbítani, ha kompatiilis erősítőnk van. Az optikai kimeneten természetesen csak 5.1-es AC3 illetve DTS hang távozhat bitstream formájában. A rendszermenüben lehet továbbá kézi firmware keresést kérni, illetve itt törölhetjük a tárolt metaadatokat illetve előnézeti képeket is.


A hálózati kapcsolat a LAN illetve WLAN adapter konfigurálására használható, itt akár proxy szerveren keresztüli elérést illetve VPN szerveren keresztüli elérést is beállíthatunk.


A File Sources menüben a médiatár mappáit kezelhetjük (alapértelmezés szerint természetesen nincs itt semmi), míg az utolsó menüvel a felnőtt tartalmak zárolását oldhatjuk fel, illetve az elérésüket jelszóhoz is köthetjük.

A Boxee Box mint médiacenter

Ahogyan az előző oldalon már említettük, a Boxee nemcsak médiacenterként működik, amit azt eredményezi, hogy a kezelőfelület nincs igazán a HTPC-k klasszikus funkcióira optimalizálva. Ez azt eredményezi, hogy médiacenterként kicsit többet kell klikkelnünk, mint egy médialejátszó vagy akár egy HTPC alkalmazás esetében; a médiatárak a főmenü utolsó menüpontjával érhetők el, ezen belül pedig további választás a zenék, képek, sorozatok és filmek. A sorozatok és a filmek ugyan a főmenüből is elérhetők, de az online tartalommal vegyesen.

A Boxee szoftvere, mint minden valamire való alkalmazás, nemcsak a mappákat tudja megjeleníteni, hanem össze is tudja fűzni azok tartalmát, így komplett médiatárakat alakíthatunk ki. Ezekben az összes filmünket, zenénket és képünket ömlesztve láthatjuk, függetlenül azok fizikai helyétől. A mappák hozzáadásánál USB-s meghajtókat illetve UpnP/DLNA helyeket is kiválaszthatunk, valamint természetesen a hagyományos módon megosztott mappákat is elérhetjük bármilyen számítógépen – feltéve, hogy ismerjük az adott géphez tartozó felhasználói név / jelszó párost.

A mappa hozzáadásánál választhatunk nevet illetve médiatípust, valamint megadhatjuk azt is, hogy a rendszer milyen gyakran keressen friss fájlokat az adott helyen. Most még csak napi gyakoriság (vagy egyszeri keresés illetve hozzáadás keresés nélkül) választható, de hamarosan állítólag óránkénti frissítési lehetőség is lesz. Egy-egy mappa hozzáadása időbe telik, természetesen attól függően, hogy az adott hálózati hely mennyi médiafájlt tartalmaz. A médiatárakba csak akkor kerülnek be a fájlok, ha azokhoz a Boxee letöltötte a metaadatokat – ez minden más HTPC programnál is így van. Előfordulhat ugyanakkor, hogy amennyiben a fájlokat nem következetesen nevezzük el, vagy nem az angol címeket használjuk, a Boxee nem fogja felismerni az összes tartalmat. A tesztmappánkban 850 filmből 20-at nem ismert fel – ezeknél a címet kézzel kell kiválasztanunk. A fel nem ismert fájlok egyébként a forráskezelésre használatos képernyőről elérhetők. Nem tetszett nekünk ugyanakkor az sem, hogy a sorozatfilmeket a Boxee egyetlen cím alatt tárolja – azaz a Lethal Weapon első, második, harmadik és negyedik része is Lethal Weapon cím alatt érhető el, a konkrét részt pedig az OK után tudjuk kiválasztani.

A sorozatoknál a Boxee a fájlnév alapján felismeri az epizódokat és az évadokat is, ezután pedig minden sorozatot úgy rendez, hogy az évadok és a bennük az epizódok csökkenő sorrendben legyenek. Ez nem rossz, hiszen így mindig a legújabb rész érhető el a lista tetején (azaz a legkönnyebben), de szerintünk igazán elvárható lenne egy HTPC programtól, hogy rendezési szempontot magunk válasszunk.

A kezelőfelület sajnos a HTPC részlegnél sem testreszabható. Bár a Boxee még így is veri minden médialejátszó kezelőfelületét, a HTPC programokhoz képest le van maradva, mind dizájban, mind információtartalomban. A filmeknél, sorozatoknál például semmi nem utal arra, hogy az adott film milyen felbontású, milyen benne a hangsáv, stb. Metaadatokból sincs túl sok; a film címe, korhatáros besorolása és rendezője mellett csupán a rövid tartalom olvasható – illetve a Boxee letölti a borítót is, ha tudja.

Támogatott formátumok

A Boxee szoftvere saját filterekkel, splitterekkel és kodekekkel dolgozik, és minden fontos fájlformátumot illetve kodeket támogat. Papíron a lista a következő:

  • Konténerek: FLV, F4V, M4V, TS, AVI, MKV, MOV, M2TS, MP4, WMV, DAT, MPG, MPEG, VOB, TP, ISO, IFO, ASF
  • Video: MPEG-1/2/4, DivX, XviD, H.264, VC1, WMV9
  • Audio: MP3, WAV, PCM, LPCM, WMA, AIF, AC3, AAC, OGG, FLAC, DTS, Dolby TrueHD (5.1-es lekeverés mellett)
  • Kép: JPEG, PNG, GIF, BMP, TIF
  • Felirat: SRT, SUB, SSA, SMI, ASS
  • Lejátszási listák: M3U, PLS, WPL

A hardveres dekódolásnak köszönhetően a Boxee Box természetesen nemcsak SD, hanem HD anyagok lejátszására is képes, 1080p felbontás mellett 30 fps, 1080i felbontás mellett pedig legfeljebb 60fps képsebességgel. Beállítható természetesen az is, hogy a kimenet alkalmazkodjon a videofájl képfrissítési frekvenciájához, illetve van 24p is.

Video

A formátumtámogatást szerencsére nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is hozza a Boxee, szinte egyetlen fájlformátummal sem volt gondunk. (A teszteléshez a november 28-ai Boxee verziót használtuk.) A nagy bitrátával játszott filmeknél nem volt gondunk, viszont találtunk néhány olyan MKV-t, aminél a kép nem indult el, és olyat is, ahol a hang elcsúszott minimálisan a képtől. Ez független volt a tömörítésnél alkalmazott profiltól és szinttől, nem jöttünk rá, hogy az oka a dolognak – valószínűleg a kodek nem tökéletes, mert a Boxee oldalán is elismerik, hogy akadnak olyan fájlok, amivel a szoftver nem boldogul megfelelően. Az arányok: a próba során több mint 50 MKV-t próbáltunk ki, és csak 2-nél volt lejátszási hiba.

SD tartalmak esetében nem tapasztaltunk semmilyen akadozást (még XVID fájlok lejátszása közben sem, igaz, ebből csak néhányat próbáltuk ki). Az ISO fájlokból a Boxee ki tudja olvasni a DVD-ket és a Blu-ray filmeket is, sőt, a rippelt BD lemezeket meg tudja nyitni mappán belül is. A DVD-k esetében pedig az IFO fájl megnyitásával menüt is kapunk.

A több hangsáv és a feliratok kezelése (akár belső, akár külső, akár külső VobSub) nem okozott gondot a Boxeenak.

Filmnézés közben a távirányítón sajnos elég kevés gomb működik – hogy ez miért baj, arra rögtön visszatérünk. A play/pause gomb működése egyértelmű, D-Pad jobbra balra irányával a fájlban ugorhatunk előre, a fel és le iránnyal pedig a hangerőt változtathatjuk. A D-Pad középső gombja hívja elő a helyi menüt, míg a menü gombbal a a lejátszás megállítása mellett a főmenübe léphetünk vissza.


A D-Pad középső gombjára előugrik a helyi menü illetve néhány információ. Láthatjuk például a film címét, a hosszát és azt, hogy hol tartunk a lejátszásban. Lehet továbbá előre/hátra tekerni, a jobb felső sarokban lévő négy ikonnal pedig a további lehetőségeket érhetjük el. Az elsővel megoszthatjuk a Facebookon a gondolatainkat (pl. azt, hogy tetszett a film), a másodikkal a film metaadatai érhetők el.


A harmadik ikonnal tölthetünk le feliratokat, míg a negyedik a lejátszáshoz kapcsolódó beállításokat tartalmazza, további három csoportra osztva: video audio és subtitle, azaz kép, hang és felirat. Ez a felépítés elég nehézkessé teszi a testreszabást, a képarány megváltoztatásához vagy feliratváltáshoz 7-10 gombnyomásra lesz szükségünk, ami mindennek nevezhető, csak éppen kényelmesnek nem. Ha már a távirányítón ott az a rengeteg gomb, azok remek gyorsbillentyűk lehetnének. A Video menüben a képarány mellett egyébként beállíthatjuk a pontos képméretetés a feliratok helyzetét, valamint lehetőség van vízszintes és horizontális torzításra, a hang előre/hátra csúsztatására (+/- 10 másodperc, 25 ms-os lépésekben), hangsávok közötti váltásra, a feliratok ki/bekapcsolására, feliratfájl betöltésére, a felirat elcsúsztatására (+/- 10 másodperc, 100 ms-os lépésekben) és a feliratok közötti váltásra.

A feliratok letöltése ötletes extra, de sajnos nem jól működik. A legtöbb filmhez egyrészt nem találtunk magyar feliratot, másrészt a találati lista csak azt jelzi, hogy egy-egy felirat milyen nyelvű – a fájlnevet, amiből kiderülne, hogy az adott fájl DVDRiphez, MKV-hoz való-e vagy hogy melyik „csapat” készítette, addig nem derül ki, amíg nem kérjük a letöltést.

Kép

A képeket nagyítani lehet és elforgatni, illetve van diavetítés is. A böngészőben természetesen előnézeti képek is megjelennek, de ezek legenerálása időnként hosszú másodperceket vett igénybe, és a képek beöltése sem volt túl gyors: a 4×6K-s tesztképünk betöltése például 8 másodpercig tartott. Az ennél kisebb 2,5K×4K-s képek betöltési ideje kb. 4 másodperc.


Zene

A zenekezelésnél a helyi menü csak a véletlenszerű lejátszás illetve az ismétlés lehetőségét tartogatja, valamint annyi extra van még, hogy a szoftver kezeli a lejátszási listákat, illetve, hogy zenelejátszás közben diavetítést is elindíthatunk.

Ezek is érdekelhetnek

2011. március 10., 12:00
2010. május 25., 08:00
2010. október 15., 18:00
2010. július 7., 08:00
Hozzászólások