- 2010. december 18., 12:00
50 colos 3D tévé 250 ezerért? Kipróbáltuk a Samsung (és a piac) legjobb ár/érték arányú 3D HD Ready plazmatévéjét.

2010 úgy indult, hogy a 3D éve lesz, januárban a Samsung, az LG, a Sony és a Panasonic is úgy számolt, hogy 2-2 millió 3D-képes tévét adhatnak el az év során. Az év 3D tekintetében úgy tűnik, hogy a Samsungnak sikerül a legjobban, azonban a koreai gyártó is örülhet, ha az 1 milliós darabszámot át tudja majd lépni. Több, a 3D lassú terjedését magyarázó, elmélet is született, persze az is lehet, hogy igazából semmi nincs e mögött, egyszerűen az elvárások voltak túl nagyok. A 3D-s megjelenítők és a 3D-s tartalom viszonya természetesen ettől függetlenül érdekes; az egyik szükségszerűen előbb kell, hogy megérkezzen, mint a másik. Ha visszagondolunk rá, akkor a helyzet ugyanez volt a HD tévék és a HD tartalom esetében is. Már a HD mégis életünk részévé vált, így nagy összegben lehet arra fogadni, hogy a 3D is befut majd. Ha nem 2011-ben, akkor majd utána – a 3D még akkor is gyorsabban hódíthatja meg a világot, ha csak 2013-14 környékén kezdik majd el tömegesen venni az emberek. A 3D nem zsákutca, de kétségtelen, hogy a tévégyártók túl optimisták voltak.

Felhasználói szemszögből nézve, a 3D egyelőre csak nagyon kevés embernek valós alternatíva. Részben azért, mert kevés a tartalom, részben azért, mert a megjelenítők nagyon drágák. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 3D igazán akkor mutat jól, hogy a kép betölti a látóterünket, azaz, ha nagy kijelzőn nézzük. A gyártók közül a Samsung lépte meg azt, amire mindenki várt: a koreai gyártó az IFA-n bejelentette a PS50C490B-t, a világ első 50 colos, HD Ready plazmatévét. Tesztünk alanyának ára már a megjelenéskor is kedvező volt, a 300 ezer forintos induló ár azonban néhány hónap alatt 250 ezerre csökkent – ennyiért lehet ma legolcsóbban 3D tévéhez jutni. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a HD Ready felbontás és a 3D jó párost alkotnak-e.

Külső

A Samsung az egyetlen olyan tévégyártó, amelynek termékpalettáján nem volt még olyan tévé, amelyik a divatos káva nélküli kialakítást használná, annak ellenére, hogy a koreai gyártó úttörő szerepet vállalt a tévék dizájnjának korszerűsítésében. A PS50C490B sem töri meg a hagyományt – és ennek igazából örülhetünk is, mert a képminőség szempontjából az érvek a „keret nélküli” előlap elhagyása mellett szólnak: biztosan nincsen például extra tükröződés, hiszen nincsen két egymástól néhány mm-re lévő felület, ami között a fény tükröződni tudna.

Bár a Samsung e tekintetben ragaszkodik a hagyományos kialakításhoz, a tévéi mégis elég modernnek tűnek, és ez alól a PS50C490B sem kivétel. Mondjuk ez annak ellenére, hogy a káva tökéletesen szögletes és szinte teljesen fekete, a C490-esről még az oldalt futó átlátszó él is lemaradt. Az anyagválasztás sem a legszerencsésebb, a fényes fekete bevonatról messziről látszik, hogy műanyagból készült – a Samsung tud ennél sokkal jobbat is. A fényes fekete káva alsó részen van némi szín, itt egy sötétkék csík fut végig, a tévé teljes szélességében. Emellett tulajdonképpen az egyetlen igazi díszítőelem a csepp alakú, átlátszó műanyag betét a káva alsó részén elhelyezett Samsung logó alatt. A Samsung dizájnelemnek szánta valószínűleg a talpat is, ám szerintünk a X alakú, villás megoldás, főleg króm színben nagyon nem megy a tévéhez – ha lehet, ezt a tévét mindenképpen érdemes az állványa nélkül, falra szerelve használni.

A gombok jobb oldalra, elölre kerültek, de alig látszanak (ami nem baj), mert érintésérzékeny megoldásról van szó, és a Samsung sötétszürkével írta fel a feliratokat. A gombok pontos helyét apró, domború piktogramok illetve pontok jelzik.

A tévé nem különösebben vékony, ennek azonban túl nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani. A hátlap teljesen szürke, és tele van szellőzőnyílásokkal – merthogy a készülék ventilátort nem tartalmaz. Ezért természeten jár a jó pont a Samsungnak, mert elvileg a tévé teljesen csendesen működik. Gyakorlatilag azonban el is vesszük a jó pontot (vagy ha úgy jobban tetszik, akkor adunk egy rosszat mellé), mert a tévé elektronikája működés közben, a terheléstől függően, sajnos ciripelő hangot ad ki. Egyéni ízlés kérdése, hogy ez kit mennyire zavar, de sajnos éjszaka, egy-egy csendes jelenetnél minimálisan még 3-4 méterről is hallható a hang.

A csatlakozókínálat teljes, de nem kapunk minden típusú bemenetből annyit, amennyi optimális lenne, és nem mindegyik dugasz került jó helyre. Ahogyan már megszokhattuk, a tévé hátoldalán és oldalt (esetünkben, ha szemből nézzük a tévét, akkor bal oldalt) is vannak bemenetek. Hátul két HDMI, D-Sub, komponens és SCART csatlakozó található, hangbemenetekkel, valamint ide került az optikai hangkimenet és a fülhallgató csatlakozója. Ez utóbbi nagyon rossz helyen van, és nemcsak akkor, ha a tévét a falra tesszük, mert elölről nagyon nehéz elérni.

Oldalt egy további HDMI bemenet, kompozit video (és hozzá sztereo RCA) csatlakozók, valamint egy USB port és egy CI foglalat található – utóbbira akkor lesz szükségünk, ha a MinDigTV Extra adását is nézni szeretnénk, mert kódkártya leolvasásához szükséges adaptert ide tudjuk becsúsztatni.

Belső

Ha egy tévé a méretéhez képest, és persze ahhoz képest, hogy a konkurensek mennyiért árulják a 3D-s tévéiket, nagyon olcsó, akkor a dologban biztosan van valami trükk. A bevezetőből már azt is tudjuk, hogy mi: a PS50C490B legfontosabb hátránya más 3D tévékhez képest az, hogy felbontása csak HD Ready, 1365×768 pixel. Ez önmagában persze még nem feltétlenül gond, azonban az 50 colos képátlóval kombinálva már azt jelenti, hogy a tévét relatív messziről, 3-4 méterről ajánlott nézni. Egyrészt nem biztos, hogy minden lakásban van ennyi hely (ha közelebb megyünk, akkor már látszódhatnak a pixelek), másrészt, mivel messzebbről nézzük a tévét, a kép nem tölti be annyira a látóterünket, pedig a 3D miatt ez fontos lenne.

Bár a panel csak HD Ready felbontású, a képfrissítési frekvenciája 600 Hz, így elvileg teljesen remegésmentes képet tud megjeleníteni. A gyakorlatban mi úgy éreztük, hogy a tévé képe egy hajszálnyival jobban vibrál, mint a Panasonic 600 Hz-es tévéi, de a különbség elhanyagolható. Az elektronika természetesen nem számol ki 600 képet másodpercenként (sőt, a hagyományos értelemben véve 100 Hz-es megjelenítés sincs), a 600 Hz-es képfrissítés ezúttal is csak arra utal, hogy maga a panel másodpercenként 600 alkalommal frissül, de nem mindig változik a tartalma. A PS50C490B tévé elektronikája fogadja a 24p-s jelet, viszont Cinema Smooth (24p) nincs, azaz a Blu-ray lemezen lévő filmeket csak 3:2-es pulldown mellett tudjuk megjeleníteni.


Normál, mozi és kiemelt módok

A tévé alapbeállításai közepesek, egyik színprofilra sem mondhatnánk azt, hogy különösebben jó lenne, de azért egyik sem katasztrofális. A helyzet azonban az, hogy, csakúgy, mint a VT20 és GT20 szériás Panasonic tévéknél, az alapbeállításokon ezúttal sem sokat tudtunk javítani, gyakorlatilag semmit. Ez jól mutatja, hogy a 3D-s panelek vezérlése még egyik gyártónak sem megy igazán jól. Az összhatás ezzel együtt sem rossz, és aminek külön örültünk, az az, hogy a normál, mozi és kiemelt színprofilok (csak ez a három opció van) mindegyike extrémitásoktól mentes. A kiemelt színprofilt például a Samsung egyszerűen csak a nagyobb külső fény melletti tévézéshez optimalizálta, a színekkel nem játszott. (Azért azt gyorsan hozzátennénk, hogy ennek ellenére a tévé képe nappal csak nézhető – mint minden más plazmatévé esetében, jobb, ha egy kicsit besötétítünk, amikor filmet nézünk.)

A legjobb állapot

A műszeres mérések szerint a normál színprofil elég sötét, a maximális 72 cd/m²-es fényerő még teljesen sötét szobában is alacsony, így a fényerőn nyugodtan emelhetünk kicsit. Ez igaz a mozi színprofilra is, a kiemelt esetében viszont 145 cd/m²-es értéket mértünk, ami már jónak mondható. Amint a grafikonokon látszik, a színek szempontjából egyik színprofil sem volt tökéletes, viszont a vezérlést dicséri, hogy a gamma minden esetben 2,2 körüli volt, ami alapfeltétele annak, hogy a részletesség a sötétebb és a világosabb területeken se csökkenjen. Az átlagos deltaE a legjobb esetben is csak 4,6 lett, ami csak átlagos, és a tévé feketéje sem kiemelkedő: 0,07 cd/m²-t mértünk, ami egy plazmától egyáltalán nem számít kiemelkedően jónak. A közepes fekete miatt a kontraszt szintén csak átlagos, az alábbi optimális beállításokkal 1924:1-es értéket mértünk. A panel egyébként ennél sokkal jobb feketét is tudna (0,03 cd/²-ig sikerült lemennünk), de ebben az esetben már nem lehet olyan beállításokat találni, amivel megőrizhető a sötétebb tónusok részletessége. A legjobb értékek szerintünk: cellafény 15, kontraszt 100, fényerő 53, színtelítettség 49, képélesség 50 (ami a semleges állapotnak felel meg), dinamikus kontraszt ki, gamma 0, színköz normál, fehéregyensúly 1. vagy 2. meleg (kb. 7200K-t illetve 6200K-t jelent), digitális zajszűrés ki, HDMI feketeszint normál.

Ezekkel az értékekkel a szokásos tesztjelenetünket lejátszva 272 wattos maximális, 112 wattos minimális és 174 wattos átlagos fogyasztást mértünk, míg az energiaigény kikapcsolt állapotban 0,2 watt volt. A méretet is figyelembe véve, az átlagos fogyasztás szép adat, persze az eredményben nagy szerepe van annak is, hogy a panel felbontása csak HD Ready.

Címkék
Hozzászólások