- 2011. január 20., 12:00
Az LG legjobb ár/érték arányú LED-es háttérvilágítású LCD-tévéjét teszteltük.
Hirdetés

Képminőség

Mivel a 42LE5300-ban IPS panel található, senkinek nem okozhat meglepetést, hogy a betekintési szögek kitűnőek – feltéve, hogy a megjelenített kép relatív fényes, és feltéve, hogy nem plazmatévével hasonlítjuk össze a tévét. A sötétebb tónusoknál – mint szinte minden LED-es tévénél – elég erőteljes clouding figyelhető meg, amellett, hogy a fényerő ezeken a helyeken gyorsan nő (és így értelemszerűen a kontraszt is csökken).

A megvilágítás egyenletessége szintén nem tökéletes, ezúttal azonban nemcsak a sarkok jelentik a legnagyobb problémát: a kijelző két oldalán, a kép felső és alsó részétől is kb. 8-10 cm-re lévő sötétebb foltok találhatók, a színhőmérséklet pedig nem teljesen egyenletes, a lenti képeken mindez jól látható. „Hab” a tortán, hogy a sarkokban, sötét kép esetén, bevilágítás is megfigyelhető.


Hogy a színeknél maradjunk, a tévé a szürkeárnyalatokat sem tökéletesen jeleníti meg, a nagyon világos illetve a nagyon sötét árnyalatoknál kis elszíneződés fedezhető fel, és az átmenetek sem tökéletesen egyenletesek. A valóságban persze ez nem annyira feltűnő – ennél sokkal többet számít, hogy a gamma a teljes tartományban pontos; így a részletesség az alsó és felső tartományban is csak nagyon minimálisan csökken.

A 42 colos panelméret már elég nagy ahhoz, hogy az LCD-tévék gyártóinak ne legyen túlságosan egyszerű dolga normál felbontású tévéadásokkal. Az LG korábban relatív jól oldotta meg ezt a feladatot, és igazából az LE5300-as széria esetében sincsen különösebb okunk panaszkodni – ugyanakkor, az, hogy az átméretezésből adódó sztenderd hibák és a gyengébb jelforrások okozta képhibák mennyire látszódnak, az azon is múlik, hogy milyen színprofilt használunk. Sajnos a normál színprofil nem fedi el jótékonyan az ilyen hibákat, viszont a PC mód és a mozi mód valamint az IFS beállítások már sokkal „kezesebbek” e szempontból. (Persze megint csak akkor, ha nem egy plazmatévével hasonlítjuk össze a 42LE5300-at, hiszen a plazmák a működési elvükből adódóan eleve jobbak SD tartalomhoz.) Kicsit nehéz, de nem lehetetlen úgy belőni a képélességet, hogy a felméretezés simító hatását ellensúlyozni tudjuk, a képhibák kiemelése nélkül. Ha olyan normál felbontású tartalmat nézünk, amelyben nincsenek képhibák (pl. DVD vagy digitális adás), akkor a képminőség sokkal jobb, ebben az esetben ugyanis nem kell a képélességgel babrálni. A képjavítók közül a zajszűrést semmiképpen sem ajánljuk, mert nemcsak a képhibák tűnnek el, hanem hasznos részletek is. A 100 Hz-es képmegjelenítés az LG 42LE5300 esetében is paraméterezhető, egy 10-es skálán akár egyénileg is megadhatjuk, hogy az elektronika mennyire próbálja csökkenteni a gyors mozgások esetében jelentkező elmosódást illetve a mozgások darabosságát. A 100 Hz beállítgatásával mindenki eljátszhat, hátha talál az ízlésének megfelelő opciót – a mi véleményünk azonban továbbra is az, hogy a kikapcsolt állapot jelenti a legjobb értéket. A szappanopera hatást egyébként relatív jól elkerülhetjük, ha a judder értékét 0-ra állítjuk, de az elmosódáscsökkentés engedélyezése továbbra is azt eredményezi, hogy a gyorsan mozgó objektumok részletessége csökken.

Nagyfelbontású tartalommal a tévé képe remek, de az alapbeállítások módosítása ez esetben is szükséges; a képjavítók kikapcsolása mellett elsősorban a képélesség beállítására kell odafigyelni. Ez nem túlzottan egyszerű feladat, mert az elektronika minimálisan akkor is belenyúl a képbe, ha nem kérjük, és egy picit az élességen is változtat. A legjobb beállítás 47-49 közötti vízszintes és függőleges élesség mellett érhető el, de a kép ebben az esetben sem lesz annyira borotvaéles, mint egy TFT monitoron (vagy mondjuk más LCD-ken). Mindez a legjobban akkor figyelhető meg, ha számítógépet kötünk a tévére; itt, ha nagyon enyhén is, de azért felfedezhető a betűk körül a fehéres körvonal.

Szerencsére a gyakorlatban ez semmi gondot nem okoz, mert orvosolni csak úgy lehet, ha a bemenetet PC-re nevezzük el. Ez viszont azzal a negatív mellékhatással jár, hogy a 24p-t nem használhatjuk, pedig Blu-ray lemezeknél erre szükség van, ha kadenciahelyes megjelenítést szeretnénk (a tévé 5:5-ös pulldown mellett működik ebben az esetben). A 24p-vel kapcsolatban még egy probléma van, mégpedig az, hogy a 100 Hz-es képalkotással (annak paraméterezésétől függően) nem tud tökéletesen együttműködni – ha e két képjavító közül választani kell, akkor természetesen a 24p-t részesítsük előnyben. Ettől az egy apróságtól eltekintve a kép kiváló, megfelelően részletgazdag, de nagyobb kontrasztot azért el tudnánk képzelni.

Amennyiben a tévét PC-vel vagy játékkonzollal kötjük össze, akkor természetesen a pixelpontos megjelenítés is rendelkezésre áll (de a fentiek természetesen érvényesek ez esetben is), így a kép szélei sem lógnak ki. Az LG 42LE5300 ezzel együtt játékkonzolok mellé nem túl optimális, mert az input lagja egészen nagy, 59 ms-ot mértünk. Ha mindent képjavítót kikapcsolunk, a késlekedés még akkor is 40 ms körüli, ami már elfogadható, de kiválónak semmi esetre sem nevezhető.

Hangminőség

A lapostévék hangminősége, egy-két kivételtől eltekintve, általánosságban nem túl jó, és az LG LE5300-as szériája sem fogja ezt az állítást megcáfolni. Sőt! Általánosságban az is elmondható, hogy minél vékonyabb egy tévé, annál gyengébb a hangja, hiszen ez szükségszerűen együtt jár a hangszórók méretének csökkentésével. Az LG két 10 wattos hangkeltőt szerelt a tévébe, amelyek alacsony hangerőn relatív jól, de mély hangok nélkül szólnak, 35-ös szint felett viszont már torzítanak.

Hozzászólások