- 2011. január 24., 08:00
Kipróbáltuk a HDI Dune sorozatának jópofa, modulárisan bővíthető családját, a Dune HD Smartot.

Belső

A Dune HD Smart (akárcsak a Max, Prime és Base) lejátszók „lelkét” a SigmaDesigns SMP8642/8643 processzora alkotja, amely 667 MHz-es sebességgel működik, és valamennyi lejátszható tartalom dekódolásáért felel. A támogatott formátumok listája elég bőséges: a készülék MKV, TS, M2TS, MPG, VOB, AVI, MOV, MP4, ASF, WMV, DVD-ISO, BD-ISO, DivX/XviD, H.264, VC-1, AVCHD formátumokkal és kodekekkel kompatibilis, hangok esetében pedig AC3, DTS, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD, AAC, LPCM, WMA, WMA Pro, FLAC (24 bites is illetve MKV-ban is), MP3, OGG, MPA, és WAV kódolásokat tud értelmezni, és a RealD 3D filmekkel is boldogul – viszont a Blu-ray 3D filmeket nem fogja 3D-ben lejátszani, ezért még ne rohanjunk a boltokba. Feliratok közül az SRT, SUB, SSA, PGS és a VobSub támogatott, képfájlokból pedig a JPG, BMP és a PNG. A Smart képes a rippelt DVD-ket és Blu-rayeket fájlstruktúrából, menüvel együtt is lejátszani.

Ami a tárhelyet illeti, a D1 felszerelhető egy 3,5”-os belső HDD-vel is, vagy tetszőlegesen bővíthető az előző oldalon már említett kiegészítőkkel. RAM-ból 512 MB került bele, Flash memóriából pedig 128 MB. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a BD-live tartalmakhoz érdemes egy megfelelő méretű USB kulcsot vagy memóriakártyát csatlakoztatnunk, amennyiben nem áll rendelkezésre beépített merevlemez.

A készülék saját hálókártyája 10/100 Mbps-es, és nem is kapjuk meg a MAX-nál megjelent, kísérleti 1 Gbps-os opciót. Beépített Wi-Fi adapter nincs, de ezt USB-s modullal pótolhatjuk (nem tartozék).

Üzembe helyezés

A Dune HD Smart D1 rendszerbe építése semmiben sem különbözik egy modern, DLNA-s Blu-ray lejátszótól: össze kell kötnünk a tévével (ideális esetben a mellékelt HDMI kábel segítségével), a házimozi-erősítővel (optikai vagy koaxiális kábelt használva), végül pedig csatlakoztatnunk kell az Ethernet hálózathoz is. Első beállításként alighanem a képformátumot állítjuk be – ez a 480 soros NTSC-től a 1080p-s 60 Hz-es változatig szabadon állítható, és van 24p opció is. A képarányt nemcsak 4:3-ra és 16:9-re, hanem a számítógépes monitorok és régebbi HD Ready projektorok esetében használatos 16:10-re is beállíthatjuk.


A HDMI-n keresztül kiadott jel színmélységét 8, 10 illetve 12 bitesre állíthatjuk, ezen kívül lehetőségünk van a HDMI-CEC ki és bekapcsolására is. A hangsávok esetében választhatunk a „lekeverés” és a továbbküldés között.

A kép- és hang után következhet a hálózat beállítása (egy DHCP-t használó rendszer esetén ezt nyugodtan el is hagyhatjuk), majd az extra funkciók (IPTV, böngésző, netrádió és így tovább) főképernyőn való megjelenítését tudjuk ki- és bekapcsolni.

Ha a konfigurációval megvagyunk, immár a saját beállításainknak megfelelő főképernyő tárul elénk, amelyen elérhetjük a csatlakoztatott háttértárakat, az extra szolgáltatásokat és a hálózati meghajtókat is.

A korábban nálunk járt Dune lejátszókhoz hasonlóan a hálózati beállításokkal megint problémáink akadtak, a Hálózati böngésző, bár látta az egyes hálózati elemeket, a rajtuk lévő megosztott tartalmakat már nem – egyedül az UPnP kapcsolat működött. Az előző teszthez hasonló módon a manuálisan beállított hálózati meghajtót (NAS) viszont ezúttal is hibátlanul kezelte, így nem nagyon értjük a problémát, ami egyébként a használhatóságot nem befolyásolja jelentősen.

A főmenü kinézete jól testreszabható, többek között beállíthatjuk, hogy mely ikonok jelenjenek meg, illetve kérhetünk az ikonos kinézet helyett listás megjelenítést is.

Hozzászólások