- 2011. január 27., 08:00
Teszteltük a világ első olyan 3D videokameráját, amely direkt otthoni felhasználóknak készült.

Képminőség – 2D

2D módban a kamerától kiváló felvételi minőséget vártunk, hiszen már a korábban nálunk járt HDC-TM300 is remek videókat készített, amelyhez képest a HDC-SDT750 több szempontból is előrelépést jelent. 20%-kal nőtt például videokészítés közben a hasznos pixelek száma, javult az objektív fényereje és persze az elektronika is sokat fejlődött. Megjelent továbbá a 1080p felvételi lehetőség is – sokaknak szúrta a szemét, hogy a korábbi csúcsmodellekkel csak 1080i-s felvételeket lehetett készíteni.

Habár a háromszenzoros rendszer elvileg jobb zajszintet biztosít, a Panasonic ezt továbbra is remekül ellensúlyozza azzal, hogy a riválisoknál kisebb szenzort épít a kamerába, így a felvételek minősége kiváló, de általában nem jobb (igaz, nem is rosszabb), mint a konkurensek esetében. A képzaj csökkent a HDC-TM300-hoz képest, de teljesen nem tűnt el; napfényben készített felvételeknél nem lesz ezzel gondunk, a beltéri videóknál viszont van némi zaj. Azonban a HDC-SDT750 rossz fényviszonyok között sem vall szégyent, kb. ugyanazt tudja, mint a korábban nálunk járt TM300. Azt azért hozzátennénk, hogy egy infra LED-es megoldás sokkal jobban működne, mint a színes éjszakai felvétel, mert ezt aktiválva a 1/25-ös záridővel már a kamera vagy az alany kisebb mozgása is a felvétel elmosódását eredményez(het)i.

A kamera színei egy kalibrált LCD-tévén visszanézve majdnem tökéletesek voltak (az árnyalatok ugyanakkor egy nagyon minimális mértékben melegebbek voltak a valóságosnál), és a részletgazdagságot is kiválónak találtuk. Értelemszerűen a felvételek 1080p/50-es módban a legjobb minőségűek, de nemcsak a progresszív rögzítés miatt, hanem azért is, mert ebben az esetben a bitráta 17 helyett 28 Mbps, ami azt jelenti, hogy tényleg minden részlet látható és tökéletesen éles marad. Van 24p felvételi mód is (Digital Cinema néven a menüben), de ezt csak állványról célszerű használni, az apró kézmozgások lekövetése miatt az 50 fps-es képsebességből inkább profitálhatunk. A gyors mozgások lekövetésekor viszont relatív könnyen tapasztalhatunk elmosódást még jó fényviszonyok mellett is; szerencsére a kamera érzékeli a részletesség csökkenését, és figyelmeztet minket arra, hogy túlságosan gyorsan mozgatjuk a kamerát. (A súgó, ha akarjuk, más tipikus hibákra is figyelmeztet.)

A 1080p/50-es minőségi beállítással tehát a képminőség kiváló, és ha nem ragaszkodunk a progresszív képhez, akkor a HA és HG módban is élvezetes, tömörítési hibáktól mentes felvételeket tudunk készíteni. HG módban már egy 8 Gbájtos kártyára is 1,5 órányi felvétel fér – ennél lejjebb így szerintünk nem is érdemes menni.

Képminőség – 3D

A 3D képminőséget két részre kell bontanunk. Mivel 3D módban is tulajdonképpen 2D-s felvétel készül, amelynek bal oldala a bal szem számára készített képet tartalmazza, jobb oldala pedig a jobb szem számára készített képet, az egyik fontos dolog az, hogy megnézzük, a 3D-s felvételek objektív minősége mennyivel tér el a 2D-s felvételek minőségétől. Két momentum nagyon fontos. Az egyik az, hogy az effektív felbontás negyedelődik (a kamera két 960×540 pixeles streamet készít, ezeket nagyítja fel 960×1080 pixelesre, és teszi egymás mellé, hogy megkapjuk a végeredmény 1920×1080 pixeles felbontását). Emellett ne feledjük azt sem, hogy az előtétlencse miatt a fényerő F1,5-2,8-ról F3,2-re változik, ami azt jelenti, hogy ugyanahhoz a képminőséghez sokkal több fényre van szükség. Sajnos sokkal többre. A Panasonic specifikációja alapján minimálisan 1,6 lux fényerő kell 2D módban, de 28 lux (!) 3D módban – ez mindent elmond. Szabadban ez nyilván nem okoz gondot, de a szobában készült felvételeknél igen, itt számítsunk arra, hogy a videók sokkal zajosabbak lesznek. Szintén az objektív számlájára írható a hordótorzítás, ami a 3D adapterrel sokkal erőteljesebben jelentkezik.

A szemek távolsága 13 mm

Ahogy az előző oldalon említettük, 3D módban a kamera számos paramétere (expozíció, apertúra, zársebesség, erősítés) nem állítható, ami szintén befolyásolja a felvételkészítés minőségét, mint ahogyan az is, hogy nem működnek a segédvonalak és nincs hisztogram sem.

3D-ben a másik nagyon fontos dolog az, hogy vajon a felvételek milyen mélységérzetet adnak – és itt lesz igazán trükkös a dolog. Merthogy a kamerával lehet nagyon jó és nagyon rossz felvételeket is készíteni, de a nagyon jó felvételek készítéséhez tanulásra van szükség. Rettenetesen sok időt és gyakorlást igényel annak elsajátítása, hogyan is lehet jó 3D-s felvételeket készíteni. Ami biztos: tökéletes 3D felvétel nem készíthető, egyrészt azért, mert a 3D lencsében a két objektív túlságosan közel van egymáshoz, másrészt pedig azért sem, mert az objektívek tengelyének egymáshoz viszonyított iránya sem változik – ez pedig nyilván nem lehet optimális. A profi filmeknél is az egyik legnagyobb körültekintést éppen az igényli, hogy a két kamerát egymáshoz képest hogyan állítsák be. Nyilván nem teljesen fair ez az összehasonlítás, de mégis szükségesnek érezzük.

Kis túlzással tehát gyakorlatilag csak a filmezőn múlik, hogy a HDC-SDT750-nel mennyire jó térhatást lehet elérni, minden azon múlik, hogy az „operatőr” milyen messziről filmez, és hogyan tartja a kamerát. Alapszabály, hogy a felvevőt mindig tökéletesen vízszintesen kell tartani, és amennyire lehet, az optimális fókusztávolságon belül kell maradni: ez 1,2-2 méter közötti. Egyik távolság sem technikai korlátot jelent, a kamera ennél jóval közelebbre és távolabbra is tud fókuszálni. Azonban a messzebb lévő tárgyak esetén csökken a térérzet, a saját tapasztalatunk szerint kb. 4-5 méternél meg is szűnik, míg az 1,2 méternél közelebbi dolgoknál erős perspektivikus torzítás jelentkezik, illetve a két szem képe jó eséllyel szétesik (nincs ugyanis lekövetve a szemek tengelyének mozgása. A konklúzió ennek megfelelően az, hogy embereket, közeli dolgokat egészen jól rögzíthetünk 3D-ben, azonban tájkép készítésénél sokkal jobban járunk, ha az előtétlencse nélkül, 2D-ben veszünk fel.

Hangminőség

A beépített 5.1 csatornás mikrofon teljesen átlagos képességekkel bír, ha figyelünk arra, hogy a kisujjunkkal ne takarjuk le, akkor egészen jó, de messze nem tökéletes hangfelvételeket készíthetünk vele.

A legnagyobb gond az, hogy a Panasonic továbbra sem tudta megoldani azt, hogy a magas hangok és az emberi beszéd túlsúlya ne legyen zavaró. Szerencsére van lehetőség arra, hogy külső mikrofont használjuk, és a profik örülhetnek a fülhallgató kimenetnek is, amely segítségével már felvételkészítés közben is hallható a rögzített hang.

Szoftver

A kamerához ezúttal is jár a HD Writer AE videoszerkesztő alkalmazás, amelynek 2.6T verziója már a 3D jelenetek kezelésére is alkalmas. A program segítségével a videókat természetesen Blu-ray lemezre is kiírhatjuk, illetve arra is van lehetőség, hogy a 3D-s felvételeket 2D-sre konvertáljuk, amire mondjuk akkor lehet szükség, ha a videókból DVD-t szeretnénk készíteni, vagy netán a YouTube-ra akarjuk feltölteni valamelyiket.

Összegzés

A Panasonic HDC-SDT750 egy kiváló kamera, ám ezt elsősorban a 2D-s képességei miatt mondjuk, nem azért, mert 3D-ben is tud rögzíteni. Bár elég jó minőségű és mélységű felvételek készíthetők a kamerával, mégiscsak egy első próbálkozásról van szó, biztosak vagyunk benne, hogy a 3D-s felvételkészítésen még sokat lehet javítani.

Értékelés (2D):
Értékelés (3D):

A Panasonic HDC-SDT750-et a Panasonictól kaptuk a tesztelésre idejére, köszönjük. A videokamera ajánlott bruttó végfelhasználói ára 379 990 forint.

»3 - Képminőség, hangminőség, összegzés
Címkék
Hozzászólások