- 2011. február 25., 12:00
Az egyik legolcsóbb 3D Blu-ray lejátszót, a Panasonic DMP-BDT100-at teszteltük.
Hirdetés


some text

Az 54 ezer forintos Panasonic DMP-BDT100 a 3D Blu-ray lejátszók között nagyon jó vételnek számít, főleg, ha árát az első 3D Blu-ray lejátszók 100 ezer forint feletti árával hasonlítjuk össze. Persze az alacsonyabb ár nyilván kompromisszumokkal is jár – a kérdés csak az, hogy milyenekkel. Megnéztük.

Korábbi tesztjeinkben már utaltunk arra, hogy a képminőség tekintetében a Blu-ray lejátszók között komoly különbségek nincsenek, és ez természetesen a 3D Blu-ray lejátszókra is érvényes. A legfontosabb eltéréseket a DMP-BDT300-hoz képest, hogy házon belül maradjunk, így inkább az extra szolgáltatások megkurtításában vártuk. Tesztünk legnagyobb kérdése tehát az, hogy vajon a japán gyártó a „megfelelő” szolgáltatásokat vette-e ki a készülékből, vagy esetleg olyanokat is, amelyek még ebben az árkategóriában is fontosak lettek volna.

Külső

Mivel a Blu-ray lejátszó tavaly ősszel jelent meg, a Panasonic a külső megjelenését alapvetően még a tavalyi termékpalettához igazította – viszont már láttunk a CES-en az új tévéket, és nyugodtan állíthatjuk, hogy a DMP-BDT100 azokhoz is kiválóan passzol. Az idei termékek között persze már nemcsak sötétbarna, hanem fekete színű 3D tévék is lesznek, de a DMP-BDT100 mellett ez nem gond, mert nagytestvérével ellentétben ez a lejátszó már nem kapta meg a sötétbarna színezést, gyakorlatilag az egész készülékház fekete színű; a műanyag előlap fényes fekete, a fémből készült oldallap pedig matt.

A lejátszó előlapja a hagyományos kialakítást követi, balra a Blu-ray olvasó tálcája, jobbra pedig az előlapi kijelző került, a két szélen illetve középen pedig több logó látható. Az előlapon egy ezüstszínű csík is végigfut, ami az előbb említett „részeket” választja el a lenyíló ajtótól, amely mögött az SD-kártya (SDHC/SDXC) nyílása, az USB port, illetve a Play/Stop gombok találhatók. A gombok tekintetében a Panasonic nem esett túlzásba, az előbb említett kettő mellett a bekapcsoló gomb illetve a tálcanyitó került még a lejátszóra, ezek az előlap felső élének két szélére kerültek. Ahogyan a képeken is látszik, az előlap a DMP-BDT300-hoz képes kevésbé dizájnos, de különösebb baj azért nincs vele.

A lejátszó szélessége szabványos (430 mm), így hifi állványon éppúgy elhelyezhetjük, mint a tévéállványok külön erre a célra kialakított polcain. A készülék talpaira szivacs került, ami egyrészt megóvja a tartófelületeket a karcolódástól, másrészt elnyeli valamennyire az optikai meghajtó keltette vibrációt is, ami csendesebb működést eredményez.

A hátlapra elég kevés csatlakozó került, ez az egyik legfontosabb különbség a DMP-BDT300-hoz képest. Persze általában nem baj, ha nincsen rengeteg csatlakozó, elég, ha a fontosabbak megvannak. Nos, a Panasonic DMP-DBT100 esetén ez a tétel nem feltétlenül teljesül, HDMI kimenetből ugyanis csak egyet kapunk, azaz a tévéhez és az AV erősítőhöz nem használhatunk külön kábelt. Mivel a Dolby TrueHD és DTS HD hangsávokat csak HDMI-n keresztül tudja az lejátszó továbbítani, megszorítás, hogy a hangot csak akkor élvezhetjük tökéletes minőségben, ha az erősítőnk HDMI 1.4-es. „Normál” digitális hangkimenetből is kevesebb van, a Panasonic csak az optikai csatlakozót hagyta meg, az S/PDIF lemaradt a DMP-BDT100-ról. A további kimenetek között kompozit és YPbPr videokimenetet és sztereo hangcsatlakozót találunk – az ár ismeretében azt természetesen nem is vártuk volna el, hogy a Panasonic meghagyja a 7.1 csatornás analóg hangkimenetet is. A DMP-BDT300-hoz képes hiányzik még a hátsó USB port is, ami főleg azoknak okozhat gondot, akik az Ethernet csatlakozó helyett a WiFi-t szeretnénk használni: egy külön stick megvásárlását követően erre elvileg van mód, az előlapi USB-re csatlakoztatott adapter viszont nem nyújt éppen szép látványt.

Pozitívum ugyanakkor, hogy nincs aktív hűtés, bár amint korábbi tesztünkben írtuk, a DMP-BDT300-ban sem kapcsolt be a ventilátor egyetlen percre sem.

Main Tags