- 2011. március 2., 12:00
Nálunk járt a Sharp LE925-ös szériás, 46 colos 3D tévéje; az előzetes tesztek alapján sokat vártunk tőle.
Hirdetés

Menürendszer, távirányító

Az LE820-as szériában megismert menürendszer köszön vissza az LE925-ös tévében is, szerencsére nem az a lecsupaszított, funkcióiban is sokkal szegényebb változat, mint amit az LE300-as szériánál használ a gyártó. A menü nem teljesen szöveges, igaz, a feliratokat csak helyenként tarkítja néhány ábra, és ezeken a helyeken is inkább csak praktikussági szempontból (az ikonok helytakarékosak).

A menü csak a kijelző felső és jobb oldali részét foglalja el, ha bármit állítani szeretnénk akkor a fennmaradó, elég nagy méretű helyen a tévé képét látjuk „kicsiben”. Ez azért jó, mert így majdnem mindig azonnal látható, hogy egy adott paraméter megváltoztatása milyen eredménnyel jár. Azért csak majdnem, mert a menü szigorúan 2D-s, így a 3D-vel kapcsolatos beállítások előnézeti képéről le kell mondanunk. Az elrendezés kicsit szokatlan más tévék menüjéhez képest, de gyorsan meg lehet szokni.





A funkcionalitás az LE820-as szériához képes alapvetően nem változott, de természetesen néhány új, a 3D-hez kapcsolódó opció került a tévébe. Ezeket az előző oldalon már bemutattuk, itt most nem térünk ki rájuk. A Sharp felső- és csúcskategóriás tévéinek a testreszabhatóságával korábban sem volt gond, így az LC-46LE925E sem okoz csalódást, a képjellemzők közül még a fehéregyensúly és a gamma is állítható, a fényerőt a környezeti fényhez igazító algoritmus szintén paraméterezhető, a scanning backlight és a 100 Hz-es képfrissítés pedig egymástól függetlenül is kapcsolgatható. Nem változott viszont sajnos a menü sebessége, a vezérlőszoftver rettenetesen lassú, a távirányító gombjaira a kód lomhán reagál. Meg lehet szokni, de egy csúcskategóriás tévénél bosszantó ilyen hibába belefutni.

A távirányító fogása kényelmes, de a gombok többsége elég pici rajta ahhoz, hogy a sötétben gyorsan megtaláljuk őket. A használatot nehezíti picit az is, hogy a gombok emellett még puhák is. A Sharp korábbi távirányítóin megtalálható extra gombok mellé (színprofil, képarány, bemenet, eco mód, epg, teletext, timeshift, AQUOS link) felkerült a 3D gomb is, amivel a 3D beállításokat módosíthatjuk illetve a 2D-3D koverziót aktiválhatjuk.

Extrák

Extrák tekintetében logikus módon a 2010-es modellek közül az LE925-ös széria nyújtja a legtöbbet, a Sharp termékpalettáján az LE9-es széria az egyetlen például, amelyikbe internetes funkciók is kerültek.

Médialejátszó

De kezdjük a médialejátszóval, amely a Sharpnál szintén első generációs. Az LE8-as és LE9-es sorozatban ugyanaz a szoftver dolgozik. Az USB csatlakozóra kötött meghajtót a bemenetválasztó segítségével választhatjuk ki, külön médialejátszó gombot nem ad a Sharp a távirányítón. Ezt részben pótolja, hogy az USB stick csatlakoztatásakor automatikusan elindul a médialejátszó GUI-ja. A főképernyő a három főkategória, a videók, zenék és képek elérésére szolgáló ikonokat tartalmazza.

A mappakezelés kicsit szokatlan (a nem Sharp tévékhez képest), a médialejátszó ugyanis a mappákat a felső sávban mutatja, míg középen az éppen kiválasztott mappa tartalma látható, fájlnévvel (és kiterjesztéssel), előnézeti kép nélkül. Az egészben persze nem ez az érdekes, hanem az, hogy a rendszer kisimítja a mapparendszert, ha például a főkönyvtárban A és B mappa van, az A-ban pedig még egy C is, akkor a mappákat mutató sávban ezek egymás mellett látszódnak, éppen úgy, mintha egy szinten lennének. A tévé az adattároló csatlakoztatásakor egyébként az egész meghajtót végignézi, és csak azokat a mappákat mutatja meg, amelyekben legalább egy olyan fájl van, amelyet (elméletileg) le tud játszani.

A médialejátszó tudása sajnos csak közepes, s nagyjából a már unalomig ismételt megszorításokkal találkozunk. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a H.264 kódolású MKV-kat a rendszer csak L4.1-es szintig kezeli, a DTS hangot pedig egyáltalán nem tudja kezelni. A formátumtámogatás az MKV-k mellett az MPG, DAT, AVI, WMV és MOV konténerekre terjed ki, az M2TS fájlokat és a VOB-okat viszont nem látja a rendszer. A kodekek közül az MPEG-1/2/4, a H.264, a WMV támogatottak, míg a hang MP3, AC3, WMA illetve AAC lehet. A tévé a konténerek többségénél több hangsávot is támogatat, viszont feliratok kezelésére egyáltalán nem sikerült rávennünk.

A zenelejátszó szintén fapados. Csak az MP3 fájlokat látja, a beállítások pedig kimerülnek abban, hogy megadhatjuk, hogy automatikus lejátszás esetén mely fájlok kerüljenek be a lejátszási listába. Bár a kezelőfelület áttekinthető, a szoftver még az ID3 mezők tartalmát sem olvassa ki, így informatívnak és látványosnak nem mondanánk.

A képnézegető rész viszont jól sikerült (a mappakezeléssel és azzal együtt is, hogy az LC-46LE925 csak a JPG-ket olvassa be), a tévé ugyanis gyorsan készíti el az előnézeti képeket és gyorsan olvassa be a nagyfelbontású illetve nagyméretű állományokat is. A diavetítés mellé választhatunk háttérzenét, vetítés közben pedig még arra is van mód, hogy a képeket elforgassuk. A képnézegető egyetlen hiányossága az, hogy az 1920×1080 pixelnél kisebb felbontású képeket nem nagyítja ki teljes képernyősre. A nagyobbakat viszont természetesen lekicsinyíti Full HD méretűre a tévé.

TimeShift

A tévé leghasznosabb extrája a timeshift, ami még akkor is használható, ha az USB-re nem csatlakoztatunk adattárolót, a tévé ugyanis 8 Gbájtnyi saját memóriával is rendelkezik. A timeshift a DVB-T/C/S tunerek bármelyikével működik, analóg tévéadásoknál illetve videobemeneteknél viszont nem. A funkció a távirányító segítségével manuálisan indítható el, a memória kapacitása pedig csak az adás bitrátájától függ, de kb. 1-2 órányi időeltolásra elegendő. Fontos, hogy felvételi lehetőség viszont nincsen, és a memória tartalma a tévé kikapcsolásával vagy csatornaváltáskor törlődik.

DLNA

A médialejátszó hálózaton, egészen pontosan DLNA kiszolgálón lévő fájlokat is el tud érni, az LE820-as sorozattal ellentétben pedig nemcsak képket és zenéket, hanem videókat is streamelhetük a tévé felé. A médialejátszó ebben az esetben csak a fájlokat látja, a mappaszerkezetet egyáltalán nem, de ettől eltekintve éppen úgy működik, mintha helyi merevlemezről olvasná be az adatokat.

Internet

Bár NetTV helyett AQUOS NET+-nak hívja a Sharp „saját” internetes megoldását, a platform valójában a Philips platformja, ezt licenceli ugyanis a japán gyártó. A netes részleg különlegessége az Operán alapuló, a flash hiányát leszámítva teljes értékű böngésző. Kezelése sajnos a távirányítóval nem éppen kényelmes, de cserébe a weboldalak megjelenítése majdnem hibátlan.

Emellett van több gadget is, jelenleg Magyarországról a YouTube, a Picasa, a MeteoConsult, a Daily Motion, a myalbum.com, a funspot, a Volkswagen TV és a ScreenDreams tartalmaihoz férhetünk hozzá – valamennyien a szokásos séma alapján működnek, így a részletekbe most nem is mennénk bele.

Összegzés

A Sharp az LE925-ös sorozattal jelenleg a 3D LCD-tévék között a legjobb képminőséget nyújtja 3D-ben. A tesztelt 46 colos példány 2D-ben sem vall szényent, de e területen azért akadnak nála picivel jobb tévék is. A dizájnra és a funkcionalitásra nem lehet panaszunk, viszont bosszantó, hogy néhány apró hiba (pl. nagyon lassú menü) miatt helyenként kompromisszumot kell kötni.

Értékelés
Képminőség – HD/HDMI
Képminőség – tévé
3D
Szolgáltatások
Kezelhetőség
▪ plazmákéval összevethető fekete
▪ jó kontraszt
▪ timeshift
▪ LCD-hez képest jó 3D
▪ a színehelyességen még lehetne javítani
▪ tükröződő panel
▪ helyenként crosstalk megfigyelhető 3D-s anyagoknál

A Sharp AQUOS LC-46LE925E-t, a Sharptól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 700 000 forint. A tévéhez tesztünk készítésekor a Sharp a BD-HP90S 3D Blu-ray lejátszót ajándékba adja.

Címkék
Hozzászólások