LG Cinema 3D LW650S passzív (polarizációs) 3D tévé teszt

Belső

Az LW650S legérdekesebb tulajdonsága nyilván az, hogy 3D-s, és a térbeli képet polarizációs megoldással állítja elő. Az LG tavaly óta sokat fejlesztett a gyártástechnológián, az idei modelleknél alkalmazott szűrő például jóval fejlettebb (és nem mellesleg olcsóbb) módon készül, köszönhetően annak, hogy egy olvasztásos eljárással az LG a polarizációs szűrőt (amely FPR, azaz Film-type Patterned Retarder névre hallgat egyébként) a panel szerves részeként tudja legyártani. Ebből az is következik, hogy kívülről teljességgel lehetetlen megkülönböztetni az LW650S-t egy hagyományos LCD-től – aki emlékszik még tavalyi 47LD950 tesztünkre, azt tudja, hogy a tavaly nálunk járt passzív tévé esetében még nem ez volt a helyzet, ott a polarizációs szűrő lila árnyalata árulkodó jellemző volt.

A tévé természetesen LED-es háttérvilágítással készül. A koreai gyártó többféle megoldása közül tesztünk alanya a LED Plus verziót kapta meg, amely oldalsó LED-es, de ennek ellenére local dimminges. Nyilván ez azt jelenti, hogy a külön vezérelhető zónák száma nem túl nagy, a 42 és 47 colos modellnél is 16 különálló területet tud vezérelni a tévé, ami jobb, mint a semmi, de a gyakorlatban számottevően nem tudja növelni a kontrasztarányt.

A tévébe az LG a TruMotion technológiát is beépítette, ami a képfrissítés növelésével a kép folyamatosságát és az elmosódást javítja. A legnagyobb képfrissítési frekvencia ennél a tévénél 200 Hz (illetve 240 Hz 3D-ben, aktív 24p-vel). Ami kár, az az, hogy a 200 Hz-es képfrissítési frekvenciához ezúttal nem társul scanning backlight technológia, korábbi tesztjeinkben ugyanis már bebizonyosodott, hogy ez a megoldás hatékonyabb az elmosódás leküzdésében. A koreai gyártó korábbi tévéihez hasonlóan a 24p 2:2 illetve 5:5 pulldown módot is jelenthet. Technológiáját illetően a panel IPS, ami a színhelyesség szempontjából jó hír, azonban előre vetíti azt is, hogy a kontrasztarány nem lesz kiemelkedően magas.

Az LG jó szokásához híven ezúttal is telepakolta a tévét különféle színprofilokkal, ám közülük szokás szerint kevés az alaphelyzetben is jól használható. Az élénk profil nemcsak túl fényes, hanem túlszaturált és túlélesített képet is ad, és sajnos a túl fényes és túl éles kép a normál színprofilra is igaz. Aki nem akar sokat vacakolni a beállításokkal, annak a játékgép profil már különösebb állítgatás nélkül is jó értéket ad, de az optimálishoz közeli állapotot természetesen ezúttal is a film mód adja – illetve a két IFS profil, amelyek beállítása alapesetben egyezik a mozi színprofiléval. Az LG korábbi tévéivel ellentétben az LW650 nem kapta meg a THX tanúsítványt, de ahogyan látni fogjuk, a képminőség e nélkül is bőven megfelelő.

Az optimális beállításokat az IFS1 színprofilból kiindulva az alábbi helyen találtuk meg: háttérfény 40, kontrasztarány 100, fényerő 46, vízszintes élesség 50, függőleges élesség 50, színtelítettség 53, árnyalat R1 (-1), TruMotion ki, helyi sötétítés ki (de meg lehet próbálni bekapcsolva is), dinamikus kontraszt ki, zajcsökkentés ki, MPEG-zajcsökkentés ki, szuper felbontás ki, fekete szint magas, színskála normál, élkiemelő ki, színszűrő ki, színhőmérséklet meleg, gamma 2,4. Ezekkel a beállításokkal kiváló értékeket kaptunk, a fényerő 115 cd/m² a gamma 2,2, a színhőmérséklet pedig 6300K volt.

A fontosabb jellemzőket ezentúl táblázatos formában is összefoglaljuk (a részletezés pedig szokás szerint a következő oldalon található):