- 2011. április 29., 12:00
Az országban elsőként tesztelhettük az LG LW650S-t, amely a passzív 3D tévék korszakának egyik első fecskéje.
Hirdetés

3D

CINEMA 3D – ez az LG jelszava 2011-ben, ha 3D megjelenítésről van szó. A koreai gyártó az LCD-tévéknél áttért a polarizációs technológiára, és ez adta tulajdonképpen a technológia nevét is, hiszen majdnem minden moziban ezt a megoldást használják a térbeli kép előállításához.

Amíg az aktív szemüveges rendszereknél a bal és a jobb szem számára készült képet a tévé felváltva jeleníti meg, a szemüveg pedig a „másik” szemet mindig kitakarja, a passzív (polarizációs) 3D esetében a két kép egyszerre jelenik meg; minden első sor a bal szem számára készült képet mutatja, minden második sor pedig azt, amelyiket a jobb szemmel kell látni. Ebből sok fontos különbség adódik! Az egyik legfontosabb mindjárt az, hogy a passzív rendszer esetében a néző folyamatosan látja a képet, egyáltalán nincs az aktív rendszereknél egyesek által tapasztalható vibráció. A szemüveg sem tartalmaz elektronikát, ezért könnyebb és nem is merül le. A polarizált szemüvegek további előnye, hogy olcsók; az LG kettőt mellékel a tévéhez alapból, de egy, a cikkünk készítésekor futó akcióban egy Party Pack is jár a tévék mellé, tovább hét szemüveggel. A cirkuláris polarizáció miatt az sem baj, ha a néző nem teljesen egyenesen tartja a fejét – legalábbis elvileg, mert a szemüveget 45 fokban elforgatva a világos területek lilás vagy sárgás árnyalattal átszűrődnek, sötét háttér előtt így jelentős crosttalkot eredményezve.


Ugyanaz a kép szemüveg nélkül (1.) és szemüvegben (2-6.)

Összességében azonban a tapasztalatok alapján a 3D tévézés kényelmesebb és kevésbé megterhelő a szervezet számára, oly annyira, hogy az LG szerint már a gyerekeknek sem jelent veszélyt, ha 3D filmet néznek. Mi ezzel nem teljesen értünk egyet, mert a 3D tévézés egy fejlődő szervezet számára nem elsősorban a vibráló szemüveg és a fáradtságérzés miatt veszélyes, hanem azért, mert természetellenes módon befolyásolhatja a térlátás kialakulását és a szemmozgató izmok működését; 12 éves korig mi a 3D-t egyáltalán nem ajánljuk. A problémáról részletesen ebben a cikkünkben írtunk. A passzív 3D további előnye, hogy a szemüvegben érzékelhető fényerő csökkenés nem olyan nagy, mint egy aktív szemüveget használó tévé esetében.

Crosstalk (a bal oldali kép szemüveg nélkül készült)

Nyilván semmi sincs ingyen, így a passzív megoldásnak is vannak hátrányai; közülük a legfontosabb az, hogy az effektív felbontás 3D-ben feleződik, ami azzal jár, hogy a Full HD felbontásról le kell mondanunk, ezen kívül a függőleges betekintési szög is nagyon lecsökken. A kérdés nyilván az, hogy összességében a pozitív vagy a negatív dolgok nyomnak többet a latba; lássuk, milyen a felhasználói élmény.

3D a gyakorlatban

Az LW650S elektronikája természetesen a tavalyi tévék tudását örökölte, nem pedig az LD950D-jét, így bármilyen 3D tartalom megjelenítésére képes: elektronikája a frame-by-frame, side-by-side, és top-and-bottom formátumú tartalmakat is fel tudja dolgozni. Ha lehet, érdemes a tévét frame-by-frame tartalommal ellátni, mert az 1920×540 pixeles részletességet csak így kapjuk meg – természetesen Blu-ray lemezekkel ez a megoldás működik, viszont a kábeltévén érkező 3D tartalommal már nem. A set-top-boxok side-by-side streamet továbbítanak, ezért kábeles 3D-vel csak 960×540 pixeles felbontásra számíthatunk.

2D és 3D szemüveg nélkül

3D szemüvegben szemből és fentről

A működési elvből adódóan crosstalk gyakorlatilag nincsen, viszont mindkét szem csak minden második sort látja, ezért ha túl közel megyünk a tévéhez, akkor a fekete csíkok miatt érezni, hogy „valami nem stimmel a képpel”. Ezen kívül a ferde vonalak széleinél is érezhető az alacsonyabb részletessége, a kép bizonyos esetekben olyan, mint amikor egy számítógépes játéknál nem kapcsoljuk be az élsimítást. Ezeket a hibákat főleg a homogén, világos felületeknél lehet érzékelni, ha túl közelről nézzük a tévét: az optimális távolság egy 47 colos tévénél Full HD felbontást feltételezve valamivel 2 méter alatti lenne, az LW650S-nél viszont, ha a tévét 3D-ben nézzük, érdemes 2,5-3 méterre leülni a tévétől. Ebben az esetben a fenti hibákat gyakorlatilag egyáltalán nem venni észre. Aki mégis látja őket, annak sem lesz zavaró néhány perc tévézés után.

Azért sem árt messze menni a tévétől, ha 3D tartalmat jelenít meg, mert a szemüveg csak akkor tudja majdnem tökéletesen zárni a fény útját, ha a tévét többé-kevésbé szemből nézzük – legalábbis vertikálisan. A betekintési szög szemüvegben a specifikáció szerint 26 fokos, és ez valóban így is van, ha ugyanis fentről vagy lentről nézzük a képet, akkor a két szemnek szánt információtartalom keveredik. Horizontálisan szerencsére nincs ilyen gond, így a tévét nyugodtan körül lehet ülni.

3D kép szemüveg nélkül és szemüvegben

Az LW650S egyik legnagyobb erőssége 3D-ben az, hogy szinte egyáltalán nincsen crosstalk (fentieket figyelembe véve!), az LG-nek tehát sikerült száműznie a 3D élmény legnagyobb ellenségét. A térérzet részben ennek is köszönhetően nagyon jó, viszont annyiban azért különbözik a CINEMA 3D szériás tévé képe a moziban megszokott 3D-től, hogy a mélységet többnyire hátrafelé érzékelni, a tévéből kiugró tárgyakat, embereket csak a legritkább esetben látni. (Ennek elsődleges oka egyébként az, hogy a tévé a látómező sokkal kisebb részét tölti csak ki ahhoz képest, mint amennyit egy mozivászonnal le lehet fedni, illetve persze az is, hogy a tévé sokkal közelebb van hozzánk, mint a mozivászon.)

Crosstalk a szemüveget 45 és 90 fokban elfordítva

Crosstalk fentről

A szemüveg enyhén zöldes árnyalatú, amit az elektronika a fehéregyensúly módosításával többé-kevésbé kompenzál 3D módban, szemre nagyon kicsi az eltérés a 2D-s és 3D-s kép színvilága között. (A színhelyességet a jelenlegi felszereléssel 3D-ben nem tudjuk lemérni.) A szemüveg sajátossága, hogy 45 fokban elforgatva hidegebb vagy melegebb színárnyalatú képet ad (attól függően, hogy merre forgatjuk el), de a különbség a „normál álláshoz” képest egészen minimális.

Ami a teljes 3D élményt illeti, megnéztük rengeteg filmjelenetet, és egyértelműen azt mondhatjuk, hogy alacsonyabb felbontás normál filmeknél egyáltalán nem érezhető, egyedül az animációs filmek fognak ki az LE650S-en, de a mellékhatások itt sem vészesek. Egyértelmű az is, hogy a szemnek valóban pihentetőbb a CINEMA 3D, akár aktív plazmatévével, akár aktív LCD-vel hasonlítjuk össze.

Meg lennénk lepve, ha 2012-ben lenne olyan gyártó, aki a 3D LCD-knél még mindig kizárólag az aktív technológiát használná, és nem tartjuk kizártnak, hogy 2013-ig minden gyártó teljesen áttér majd a passzív 3D-re. A dolog egyetlen rákfenéje a set-top-boxon keresztül érkező tartalom lehet, mivel az LW650S ezekkel csak a Full HD részletesség negyedét tudja nyújtani.


Beállítási lehetőségek 3D-ben

A 3D beüzemelése természetesen nem bonyolult; amennyiben a tévé kompatibilis (frame-by-frame) tartalmat érzékel, automatikusan átvált 3D-re. Side-by-side forrásnál illetve akkor, ha 2D-3D átalakítást kérünk, akkor a távirányító 3D gombjával tudjuk a térbeli megjelenítést aktviálni, amely előtt még a formátumot is ki kell választanunk.

2D-3D konverzió

Tavaly még a legjobb 3D tévéjébe sem épített 2D-3D konverziót az LG, idén viszont minden modellbe bekerül a felkonvertálás lehetősége. Az LG-nek egy évvel több ideje volt arra, hogy az algoritumust tökéletesítse, és ez meg is látszik a végeredményen: a felkonvertált tartalommal is jól érezhető a 3D hatás. Sokszor elmondtuk már, hogy az ilyen módon feldolgozott tartalom nyilván nem hasonlítható össze azokkal a felvételekkel, amelyeket direkt 3D-ben rögzítettek, de a legtöbb esetben a tévé jól szétválasztotta egymástól az előtérben és a háttérben elhelyezkedő tárgyakat. Az algoritmus ugyanakkor még messze nem tökéletes, mert a felkonvertált képben néha apróbb megakadást tapasztaltunk, annak ellenére, hogy az eredeti anyagban ilyen nem volt. A tárgyak felületén ugyanakkor a 3D hatás kevésbé érződik, egy arcon például az orr nem emelkedik ki; a végeredményt inkább úgy kell elképzelni, mint egymástól közelebb-távolabb elhelyezkedő síkok összessége.

A végeredményt nagyban befolyásolja a megjelenített tartalom típusa (animációs filmeknél például gyakran téved az elektronika) és az is, hogy milyen a tartalom részletessége (egy HD anyaggal nagyságrendekkel jobb eredményt lehet elérni, mint mondjuk az esti híradóval). Érdemes a konverziós beállításokkal is játszadozni (a mélységérzet és a néző helyzete változtatható), mert általános érvényű „legjobb” beállítás nincsen, de minden tartalomból lehet relatív jó eredményt kihozni.

Címkék
Hozzászólások