- 2011. június 17., 16:00
Mindenki szuperlatívuszokban beszél a Samsung új telefonjáról, a Galaxy S II-ről. Megnéztük, mit tud valójában.

Az első Galaxy S több szempontból is különleges telefon volt: a Samsung saját Super AMOLED kijelzője mindenkinél jobb képminőséget ígért, a szintén Samsung-fejlesztésű Hummingbird processzor pedig több mérés szerint is a leggyorsabb volt a piacon. A Galaxy S II esetében is hasonló különlegességeket várhatunk: a 4,3”-os Super AMOLED Plus kijelző és a kétmagos Exynos 4210 (kódnéven Orion) proci ismét az okostelefon-piac csúcsát képviseli. Persze mialatt a Samsung a Galaxy S II-n dolgozott, addig a konkurencia sem ült ölbe tett kézzel, tehát az új mobilnak is komolyabb versenytársakkal szemben kell helyt állnia, például a HTC Sensationnel, az LG Optimus 2X-szel és a Motorola Atrixszal szemben, amelyek mind kétmagos processzort és nagy kijelzőt kaptak.

Külső

Az előző Galaxyról szóló tesztünk első kommentje arról szólt, hogy a mobil egy iPhone kamunak néz ki – és fogadni mernénk, hogy a Galaxy S II-ről is ez lesz sokak véleménye, azzal a különbséggel, hogy ez már az iPhone 4 formatervét igyekszik másolni. Nem is vitatkozunk, valóban ez a helyzet, bár megjegyezzük, hogy elég nehéz az érintőképernyős telefonok területén egyedi formatervet készíteni, ha a cél a minél kisebb méret elérése és a letisztult dizájn megvalósítása.

Összehasonlítva az előddel, az új modell valamivel nagyobb, viszont vékonyabb, könnyebb és kijelzője is jobb – csupa olyan változás, amivel nyugodtan meg tudunk barátkozni. Előre leszögezzük, hogy nekünk az S II nagyon tetszett, így kezdjük az egyetlen komoly problémánkkal: a burkolat teljes egészében műanyagból készült. Elismerjük, ez a műanyag igényes, a telefon is jól össze van rakva, nem recseg-ropog, de mi mégis jobban szerettünk volna valami szálhúzott alumíniumból készült burkolatot, vagy legalább oldalsó keretet látni. Persze a mobil akkor még jobban iPhone-os lenne, és a készülék tömege is nőne pár grammal, de mégis… Csúcsmodellről van szó, ugyenbár?

De lépjünk most túl ezen a problémán, és nézzük tovább a külalakot! Ahhoz képest, hogy egy 4,3”-os képernyőjű mobilról van szó, a telefon kis méretű, köszönhetően a vékony kereteknek. Kézbe fogva leginkább a 8,5 mm-es vastagság tűnik fel (a teljes méretek: 125×66×8,5 mm). Az alapvetően műanyag kivitelnek köszönhetően a tömeg is meglepően alacsony, mindössze 116 gramm, ami azért a kijelzőt figyelembe véve elég jó érték.

A többi érintőképernyős telefonhoz hasonlóan az előlap jó részén itt is a kijelzőt találjuk, ami alatt a Samsung a korábbi S-sel megegyezően három gombot helyezett el. A középső „valódi”, azaz fizikai gomb, a két szélső viszont érintésérzékeny, és ezek csak akkor válnak láthatóvá, ha háttérvilágításuk működik. Apró figyelmesség a Samsung részéről, hogy ennek a háttérvilágításnak a működését is beállíthatjuk, megadhatjuk például, hogy ugyanakkor világítson, amikor a kijelző, vagy csak akkor, ha sötét van. A gombok közül a bal szélső a menüt hívja elő, nyomva tartva pedig a keresőt indítja el. A középső egyszer megnyomva a Home gomb feladatát látja el, nyomva tartva a az utoljára elindított programok listáját, kétszer megnyomva pedig a hangutasítások menüjét indítja el. Végül a jobb oldali gomb a visszalépésre szolgál.

A képernyő felett a Samsung feliratot és a kicsit kiemelkedő hangszórórácsot találjuk, ez utóbbitól balra a fényviszonyok szenzora és a közelségérzékelő, illetve a 2 Mpixeles másodlagos kamera található. A hangszórórácshoz hasonlóan egyébként a telefon felső élét alkotó sötétszürke keret is kicsit kiemelkedik a kijelző síkjából, így képernyővel lefelé fordítva az asztalon a készüléket sem fogjuk összekarcolni.

A már említett főbb gombokon kívül a Samsung csak egy ki- és bekapcsológombot rakott a telefon jobb oldalának tetejére, és egy hangerőszabályzót a bal oldalra (a felette látható lyuk a csuklópánté).




Dedikált exponálógomb nincs , ami különösen a kameramodul tudását figyelembe véve sajnálatos. A normál, 3,5 mm-es jack aljzat egy ezüstszínű gyűrűvel díszítve felülre került, míg az USB port alulra. Ez nemcsak adatátvitelre és töltésre jó, hanem az MHL támogatásnak köszönhetően külön adapterekkel HDMI kimenetként (1080p-s felbontásig) és USB-on-the-go portként is használható – az utóbbival pendrájvot, kártyaolvasót vagy külső merevlemezt csatlakoztathatunk a telefonra.

A készülék hátsó oldalán alul egy fényesebb sáv látható, ez tulajdonképpen a Galaxy S-től örökölt kidudorodás, aminek jobb oldalán a hangszóró rácsát is láthatjuk. A rücskös, és teljesen ujjlenyomatálló elemfedél felső részén, középen a 8 MPixeles, viszonylag nagy látószögű kameramodul, és a hozzá tartozó LED-es segédfény látható. Ha eltávolítjuk a fedelet (vigyázat, törékeny!), akkor az 1650 mAh-ás akku mellett a SIM kártya és a microSD helyét találjuk meg – érdekes módon míg az előbbihez az akku eltávolítása nélkül is hozzáférünk, addig az utóbbi cseréjéhez már ki kell kapcsolnunk a készüléket).

Címkék
Hozzászólások