- 2011. június 30., 20:00
Megnéztük, hogyan teljesít a gyakorlatban az LG 47LW650S kistestvére, a szintén 47 colos LW5500.

Ha 3D és LG, akkor passzív technológia: a koreai gyártó idén a teljes 3D LCD termékpaletta esetében leváltotta a tavaly még ajnározott aktív shutteres verziót. Az LG először tavaly vágott bele a passzív tévék készítésébe, az eredetileg az angol kocsmákba szánt LD950-est mi is teszteltük. A Cinema 3D termékcsaládból elsőként az LW650S széria 47 colos tagja vendégeskedett nálunk, most pedig az LW5500-as tévén a sor, amely árát tekintve 50-70 ezer forintos előnnyel indul, miközben papíron csak néhány jellemzőjében gyengébb. Tesztünkből kiderül, mennyit számít mindez a gyakorlatban.

Külső

Általában úgy szokott lenni, hogy a gyártók a magasabban pozícionált tévéknek kecsesebb külsőt álmodnak meg, és valószínűleg az LG Cinema 3D tévék esetében sem volt ez másképpen, mégis, úgy érezzük, hogy az LW650S mellett az LW5500 jobban mutat. A két tévé kávája között több alapvető különbség is van; amíg előbbi kékes díszítést kapott, addig utóbbinál a káva bal és jobb oldal bordó színbe hajlik. A káva formavilága az LW5500 esetében is alapvetően szögletes, viszont a két szélen ívelt az előlap, ami az összképet nagyon feldobja, és karaktert is ad a tévének. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a káva nagyobbik része továbbra is fényes fekete, ami amellett, hogy gyűjti az ujjlenyomatokat és könnyen karcolódik, a 3D adások esetében sem jó pont. A Borderless kialakításnak ennél a tévénél sincsen semmi nyoma, de ez jól is van így, sokszor bebizonyosodott már, hogy praktikussági szempontok alapján jobb a „klasszikus” kialakítás.

A káva széleinél az LG megtartotta az áttetsző csíkot, de az LW650S szériával ellentétben az LW5500-asokon csak egyetlen sáv fut végig. A szögletes kávához illendő módon a talp is szögletes alapterületű, felső lapja azonban enyhén ívelt, ami remekül összhangban van a káva ívelt széleivel. A tévé és a talp között elhelyezkedő nyak ezüstszínű, és mivel gyakorlatilag tükörként viselkedik, szemből úgy tűnik, hogy a kávához és a talphoz hasonlóan fekete színű. A talpról azt érdemes még tudni, hogy segítségével a tévé elforgatható.

A keretet nem csúfítják el mindenféle feliratok, egyedül a lent középen található LG logó valamint az érintőgombokhoz tartozó feliratok látszanak – utóbbiak a káva jobb alsó részére kerültek. Ezek nem a gombok pontos helyeit mutatják, érintésükre viszont azonnal bekapcsolnak a LED-ek, amelyek már egyértelműen mutatják, hogy hol tudunk csatornát váltani, hangerőt szabályozni, illetve, hogy hol vannak az OK, HOME, INPUT és bekapcsoló gombok.

Aki falra szerelné a tévét, annak fontos szempont lehet, hogy a talp és a káva teljesen szétválaszthatók (sőt, igazából a tévé és a talp eleve szétszerelve érkezik a dobozban). Az LW5500 érdekes módon vékonyabb, mint a nála fejlettebb LW650S; a készülékház a mindössze 24 mm vastag, kivéve lent, ahol a hangszórók doboza miatt 40 mm-esre szélesedik ki.

A csatlakozókínálat a gyártótól megszokott módon bőséges, és jó pont, hogy a tavalyi modellekkel szemben az LG végre az összes fontos csatlakozót úgy építette be, hogy azok oldalra vagy lefelé nézzenek. HDMI 1.4 bemenetből négyet kapunk (közülük az első az ARC-s), ezek valamennyien az oldalsó blokkba kerültek. Erre néz még két USB csatlakozó illetve a PCMCIA kártyahely, amely a digitális tunerekhez használható, ha kódolt adást akarunk nézni. Lefelé a LAN, a D-Sub + hang, a (külön adapteres) SCART, a komponens bemenetek és az antennacsatlakozó néznek, valamint itt találjuk az optikai hangkimenetet és a fülhallgató kimenetet is. Hátrafelé a kompozit videobemenet és a hozzá tartozó hangcsatlakozók néznek – de ezeket ma már jóformán senki sem használja. Az LW5500-as széria, így tesztünk 47 colos alanya is, az analóg mellett DVB-T/C tunert is tartalmaz.

Címkék
Hozzászólások