- 2011. augusztus 11., 12:00
Leteszteltük a Popcorn Hour legújabb, A-210-es modelljét – vajon képes-e felvenni a versenyt a konkurensekkel?

Hardver

Az A-200 belsejében a SigmaDesigns SMP8643 processzora dolgozik 667 MHz-en – 512 MB DDR2 memóriával kiegészítve. Ennek köszönhetően A-110-hez képest jelentősen nagyobb teljesítményt várhatunk, mind a kezelőfelület, mind az akadozás nélkül lejátszható nagy bitrátájú fájlok tekintetében. Gyakorlati tesztjeink során a mai csúcsmodelleknek megfelelően már a 80-90 Mbps sávszélességű MKV fájlok sem okoztak problémát neki, hálózati kapcsolaton keresztül pedig 50-60 Mbps volt a tökéletes minőség felső határa. Bár a leírás szerint a készülék gigabites csatlakozásra is képes, a menüben csak 10/100 illetve Auto állítható be. Utóbbi opciót kiválasztva a mi gigabites (és a megfelelő készülékek között valóban ilyen sebességű) hálózatunkban csak 100 Mbps-os sebességet értünk el.

A megnyitható fájltípusok száma rendkívül bőséges: a készülék MKV, TS, M2TS, MPG, VOB, AVI, MOV, MP4, ASF, WMV, DVD-ISO, DivX/XviD, H.264, VC-1, AVCHD formátumokkal és kodekekkel kompatibilis, hangok esetében pedig AC3, DTS, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD, AAC, LPCM, WMA, WMA Pro, FLAC (többcsatornás és 24 bites változatban is), MP3, OGG, MPA, és WAV kódolásokat tud értelmezni. . Feliratok közül SRT, SUB, SMI és az SSA a támogatott, képfájlokból pedig a JPG, BMP, GIF és a PNG.

Ami a BD lemezeket illeti, külső meghajtóról gond nélkül működik lejátszásuk (a legújabb firmware használatával), de a merevlemezre másolt ISO vagy könyvtárszerkezetes tesztlemezekkel nem mindig boldogult a készülék, előfordult, hogy némi gondolkodás és sötét képernyő után a lejátszó főmenüjében találtuk magunkat.

Ha szerelünk be merevlemezt, akkor az A-200 alapesetben Ext3 fájlrendszert fog használni, de operációs rendszere képes NTFS partíciókat is írni/olvasni. Ez azt jelenti, hogy a belső HDD-t is megformázhatjuk ilyen fájlrendszerrel (PC-ről), ám ekkor az NMT programok (többek között a Bittorrent és Usenet kliens) nem futnak, tehát érdemes hagyni, hogy a készülék maga készítse el a merevlemez fájlrendszerét és partícióit.

Üzembe helyezés

Az A-210 üzembe helyezése megegyezik a többi hálózati lejátszóéval: a kicsomagolás, a hálózathoz valamint a tévéhez, projektorhoz és az erősítőhöz való csatlakoztatás valamint a tápegység bedugása után jöhet az első bekapcsolás. Elsőként a tévékimenetet kell majd beállítanunk – erre a távirányítón külön gomb szolgál, a készülékhez tartozó kis kézikönyvben pedig részletesen le van írva, hogy mikor mit kell megnyomnunk (egyébként a TV Mode+0 az automata beállításhoz tartozó kombináció).


A készülék videokimenete az egyszerű PAL/NTSC jelektől a 60 Hz-es 1080p-ig mindent tud (van 24p is), a képarányt 4:3, 16:9 és 16:10 között választhatjuk, a képek dinamikatartományát pedig 0-255 illetve 16-235 között. A többi beállítás között választhatunk például magyar nyelvű kezelőfelületet (illetve beállíthatjuk, hogy alapértelmezésben milyen nyelvvel induljanak a filmek). A hálózat esetében használhatjuk a DHCP-t, de megadhatjuk manuálisan az IP-címet, átjárót és más jellemzőket. Ugyanitt lesz lehetőségünk megadni azokat a hálózati megosztásokat, amelyek majd megjelennek a források között a főmenüben. Az NMT menüpont alatt a lejátszó extra szolgáltatásait kapcsolhatjuk ki- és be, a legutolsó menüpont pedig a firmware és az alapprogramok frissítésére nyújt lehetőséget.

Kezelőfelület

A készülék kezelőfelülete az elmúlt évben semmit sem változott (sőt, alapvetően a két évvel ezelőtt A-110-től sem különbözik túl sokban), ami egy cseppet kiábrándító, ha valaki például az XBMC-hez vagy a Windows Media Centerhez szokott. A Popcorn Hour szerencséjére egyelőre a konkurenseknél sem találkozhatunk lényegesen jobb kezelőfelülettel, legfeljebb grafikában mondhatjuk valamivel igényesebbnek őket – a PCH különlegessége azonban a külön elindítható alternatív jukeboxos felület, amit később részletesen bemutatunk.


Az alap kezelőfelület hat darab, felirat nélküli ikonból áll. Az egyes ikonok feladata persze kinézetükből kitalálható, és ha kiválasztjuk az egyiket, a lefelé mutató nyíllal megtekinthetjük a hozzá tartozó almenü tartalmát is.

Az ikonok a beállítás menün kívül a kiválasztható műsorforrásokat takarják: az USB-s memóriát, a belső merevlemezt, az USB-s optikai meghajtót, a hálózati megosztásokat és az Internetet. Az utóbbit kivéve mindegyik esetében már egy egyszerű, listás menüt kapunk, amiben teljesen logikusan mozoghatunk az egyes könyvtárak között. A készülék csak az általa lejátszható tartalmat mutatja meg, ezeket azonban másolhatjuk, átmozgathatjuk, törölhetjük és átnevezhetjük, ha akarjuk. Ha szükséges, új könyvtárakat, illetve lejátszási listákat is létrehozhatunk.

A hálózati böngésző a mi rendszerünknél jól működött, a jelszóval nem védett tartalmakat mind elérte, míg a több esetben a „normál” megosztásoknál annak rendje-módja szerint kérte a felhasználónevet és a jelszót, a Windows 7-es gépekre azonban nem tudott belépni (ha viszont ezeknek a belépési adatait a Beállítások menüben megadtuk, az ezeken megosztott tartalmat is elértük). A böngésző egyébként lehetővé teszi, hogy a megtalált megosztást elmentsük, így később az a főmenü hálózati menüpontjából közvetlenül elérhető.

»2 - Hardver, üzembe helyezés, kezelőfelület
Hozzászólások