- 2011. augusztus 11., 12:00
Leteszteltük a Popcorn Hour legújabb, A-210-es modelljét – vajon képes-e felvenni a versenyt a konkurensekkel?

Használat

A készülék elsődleges feladata valószínűleg a filmek lejátszása lesz – erre pedig kiválóan alkalmas. MKV fájlokból mindent lejátszott, még a 125 Mbps sávszélességet igénylő speciális változatokat is (a neten ekkora bitrátájú filmet nemigen találunk).


A hangsávok, feliratok között az elődhöz hasonló menükben válthatunk, ezekben a feliratoknál méretet, késleltetést és pozíciót is állíthatunk. Az ékezetes karakterek megjelenítése természetesen tökéletesen működik.

A lejátszott kép méretét egyszázalékos lépésekben módosíthatjuk, de a szokásos teljes képernyős, képernyőhöz igazított, kivágás és átméretezés nélküli megjelenítést is választhatjuk. A filmben többféle módon kereshetünk: van gyorstekerés (2×-16×), ugrás a teljes időtartam 0-90%-ához (10-es lépésekben) illetve ugrás megadott óra:perc:másodperchez. A félbehagyott filmeket újra elindítva a lejátszó ott folytatja, ahol abbahagytuk, de jelzi, hogy a 0 gomb megnyomásával visszaugorhatunk az elejére.

A filmeken belül a Menu gombot megnyomva egy újfajta, oldalról előhívható gyorsmenüt is kérhetünk, amiben a hangsávot, a feliratot és a fejezeteket (ha vannak) választhatjuk ki. Ez a menü egyébként magyarul nem tud, de az ikonos megoldásnak köszönhetően azért mindenki számára érhető lesz, hogy az egyes opciók mit is csinálnak.

Zenelejátszóként az elődnél már látott funkciókkal találkozhatunk: a készülék képes megjeleníteni az ID3 mezők információit és az albumborítót, választhatunk egy és az összes szám ismétlése, illetve véletlenszerű lejátszás között.


A lejátszás megkezdése előtt létrehozhatunk listákat is, de menet közben ezen már nem változtatatunk (azaz nincs dinamikus lista). Zenelejátszásra egyébként nemcsak magában, hanem diavetítés közben is lehetőség van, ez utóbbi esetében pedig beállíthatjuk az áttűnési effekteket és az egyes képes „megmutatási idejét” is.

Extrák

Az A-210 extrái jó részben megegyeznek elődjével, így van Bittorrent (a Transmission személyében) és Usenet kliens, FTP szerver, UPnP szerver és kliens, és így tovább.



A lejátszó netes alapfunkciói között megtalálható a különféle internetrádiókhoz való csatlakozás lehetősége, valamint a régi Media Service Portal Community, amiben a felhasználók által feltöltött pluginek és kis programok vannak, és amelyet az A-110-nél is használhattunk már.

Ez utóbbira azonban az A-210 tulajdonosainak kevésbé lesz szüksége, mivel az új készülék egy jóval profibb alkalmazásbolthoz is képes csatlakozni, ahonnan rengeteg kis programot tölthetünk le – például YouTube klienst is, amivel a lejátszó alapból nem rendelkezik. Ezen felül egyébként sok más widget is van, a Facebooktól a Twitterig, és remélhetőleg számuk idővel tovább bővül majd.

A legérdekesebb extra azonban a korábbi Popcorn Hour modellekre csak fáradtságos munkával „felműthető” jukeboxszerű NMJ kezelőfelület, amelynél filmplakátokat és az IMDB-ről leszedett rövid ismertetőket kapunk a béna szöveges fájllista helyett. Jelen állapotában ez egy alternatív kezelőfelületként jelenik csak meg, a hozzá szükséges adatbázis felépítését pedig külön gombnyomásra kezdi meg nekünk a készülék.



A rendszer a filmfájlok nevének, az ID3 mezőknek és a fotók EXIF adatainak segítségével igyekszik csoportokba rendezni gyűjteményünket. A legnehezebb dolga nyilván az első esetben van, és ha tökéletes végeredményt akarunk, akkor érdemes is ragaszkodni a kézikönyben leírt, a filmek és a sorozatok fájljainak elnevezését megkötő szabályrendszerhez. Ha ezt nem tesszük, bármennyire is intelligens az NMJ, azért találunk majd gyűjteményünkben pár rosszul felismert filmet. Ezen szerencsére viszonylag egyszerű javítani az adatbázis alapját képező fájlok szerkesztésével, és ugyanígy a borítókat is lecserélhetjük, ha találunk valami szimpatikusabbat. A médiakönyvtár felépítése egyébként elég sok időt vesz igénybe, egy több száz filmes könyvtárnál nyugodtan otthagyhatjuk estére a lejátszót – még jó, hogy ezt a műveletet csak egyszer kell végrehajtanunk.


Amíg a készülék dolgozik, addig az NMJ használatát bemutató Súgó-képernyőket mutogatja nekünk, így előre megtanulhatjuk kezelését. A jukeboxot többféle nézetben is használhatjuk, a hagyományos plakátos mellett például az IMDB-s adatokat is tartalmazó nézet is rendelkezésre áll – aki használt már XBMC-t, annak az NMJ is ismerős lesz.

Összegzés

Ha azt vesszük, hogy az A-210 csak egy alumínium házba szerelt A-200, akkor nem mondhatjuk, hogy a Popcorn Hour mérnökei túlságosan megerőltették volna magukat. Tesztünk legnagyobb pozitívuma is inkább az, hogy az A-210 funkciói az A-200-ban is elérhetőek egy egyszerű firmware-frissítés segítségével. Formátumtámogatása alapján az A-210 továbbra is a legjobbak közé tartozik, azonban ideje lenne már a kezelőfelületen a régóta ígért fejlesztéseket végrehajtani, és a most még különálló programként működő NMJ jukeboxot teljesen a felületre integrálni.


Értékelés:

A Popcorn Hour A-210-et a popcornhour.hu-tól kaptuk tesztelésre, ára 54 900 forint.

Hozzászólások