- 2011. augusztus 26., 12:00
Leteszteltük a HTC Desire utódját, a Desire S-t - vajon méltó utóda a rendkívül sikeres Desire-nek?
Hirdetés

Az eredeti Desire 2010 februárjában mutatkozott be, akkor az volt a HTC androidos sorozatának csúcsmodellje, és mint ilyen eszközt, gyártója mindennel felszerelte, amivel csak lehetett: 3,7”-os AMOLED kijelzőt, 1 GHz-es processzort, 800×480 pixeles felbontást, Sense kezelői felületet és Android 2.1-et kapott; a készülék hatalmas sikerét alighanem ezeknek köszönhette. Csak érdekességképpen: a mobil gyakorlatilag egyenesági leszármazottja volt a Google első „saját” telefonjának, a Nexus One-nak, amelyet szintén a HTC gyártott.

Azóta eltelt több, mint egy év, és a Desire már legfeljebb egy erős középkategóriás készüléknek felel meg. A Desire S feladata ennek ellenére nem az, hogy a csúcsmodell szerepében tetszelegjen, hanem az, hogy megismételje az előd sikerét, és minél több példányban fogyjon. Ennek megfelelően a tajvani cég igyekezett úgy kialakítani a telefont, hogy a lehető legtöbb felhasználó igényét ki tudja elégíteni. Az átlagosnál kicsit jobb specifikációkat kapunk, de az érdekes extrákról, mint például fizikai billentyűzet, különleges kijelző vagy nagy sebesség, le kell mondanunk. Van viszont ezek helyett egy felfrissített dizájn alumínium unibody kivitellel, a megbízható Sense kezelői felület legújabb verziója, és természetesen Android 2.3 operációs rendszer, amelyet teljesen hivatalosan az eredeti Desire már sosem fog megkapni. Nézzük, hogyan sikerült az új készülék.

Külső

Az első Desire-hez képest az S külseje alapvetően nem változott, ha autós tesztet írnánk, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ráncfelvarráson esett át. A legfontosabb változás az, hogy az egyetlen darab alumíniumból kialakított ház sokkal masszívabb az elődénél, és az egész készülék strapabíróbb hatást kelt. A formaterv egész kicsit szögletesebb, maradt viszont az alsó rész enyhén felfelé hajló vége. A gombok most is itt vannak, viszont a négy gomb plusz egy optikai trackpad helyett csak négy érintésérzékeny felületet kapunk, és ezek is a képernyő keretén vannak, most már. Ennek is köszönhető az, hogy a Desire S körülbelül 4 mm-rel rövidebb elődjénél (a többi méret nem változott jelentősen, a dimenziók: 115×60×12 mm). Érdekes módon a robusztusabbnak tűnő ház ellenére a tömeg sem nőtt, sőt, egy kicsit még csökkent is, 131 grammra.

Az előlapon középen a Gorilla Glassszal burkolt 3,7”-os S-LCD kijelzőt találjuk. Ennek felső keretén a fény- és a közelségérzékelőt találjuk, még feljebb, az alumínium keretben pedig a másodlagos kamerát (ez újdonság az elődhöz képest) és a hangszóró széles rácsát helyezték el. A visszajelző LED-ek e mögött kaptak helyet – a megoldás emlékeztet például a Desire HD-re és az Incredible S-re is.

Az alsó kijelzőperemen a már említett kapacitív gombokat találjuk. Funkciójuk ugyanaz, mint a többi HTC telefonnál: a bal szélső a fő kezdőképernyőre visz, a következő az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő, az utána következő gombok pedig a „vissza” és a keresés funkciót kapták.



További gombok kerültek a bal oldalra és a mobil felső élére – az előbbiek a hangerő állítására szolgálnak, az utóbbi pedig a ki- és bekapcsolásra való. Sajnos dedikált exponáló gomb ezen a HTC telefonon sincs, így a fényképezéshez a kijelzőt kell használnunk. A bekapcsoló gombon kívül a felső élen a 3,5 mm-es fülhallgató-aljzatot találjuk, bal oldalon pedig a microUSB port helyezkedik még el.


Ha megfordítjuk a készüléket, láthatjuk, hogy a HTC az unibody kialakítás miatt a Legenden és a Flyeren is látott módon oldotta meg a telefon belsejéhez való hozzáférés problémáját. A két műanyag fedél közül a felső fix, itt van a LED-es segédfénnyel kiegészített kameramodul és a külső hangszóró, míg a lenti a tulajdonképpeni akkufedél. Ez rejti a microSD és a SIM kártya helyét is, amelyeket így a telefon kikapcsolása nélkül nem tudunk cserélni.

Címkék
Hozzászólások