- 2012. április 17., 08:00
A G30-as és GT30-as sorozatok utódját, a GT50-es sorozatot teszteltük. Hozza-e a 42 colos modell a kötelezőt?
Hirdetés


some text

2012 több szempontból is fordulópontot jelent a Panasonic életében. Egy korábbi tesztünkben már megírtuk, hogy a gyártó idéntől a plazmatévék helyett az LCD-ket helyezi fókuszba, ennek ellenére azonban a plazmák háza táján is akad egy jelentős szemléletváltás: a termékpalettáról szinte teljesen eltűntek a csak 2D megjelenítésre képes modellek. Nincsen többé G, S és U széria, ezek helyét a 3D-képes GT, ST és UT sorozatok vették át; azaz a Panasonic összes Full HD felbontásra képes plazmatévéje megkapta a 3D-t is. Tesztünkben a GT sorozat 42 colos tagját vizsgáltuk meg alaposan.

Tesztünkben a 42 colos TX-P42GT50E szerepel, azonban a panel és az elektronika egyezősége miatt az elmondottak – legfeljebb apró módosításokkal – az 50 colos változatra (TX-P50GT50E) is érvényesek.

Külső

A Panasonic termékpalettája kezd eléggé tömörödni, az egyes modellek között, legalábbis plazma fronton egyre apróbbak az eltérések; a GT és a VT sorozat például a belsőt tekintve majdnem teljesen azonos képességekkel bír. A dizájn és a méretválaszték tekintetében viszont már más a helyzet, a GT sorozat idén csak 42 és 50 colos méretben készül, ezzel is jelezvén, hogy gyártója a megfizethető kategóriába igyekszik a szériát pozícionálni.

Az előddel, a GT30-cal összehasonlítva mostani tesztünk alanya külsőre több ponton is változott, de a módosítások többsége egészen apró. Ezek alapján a készülék radikálisan nem újult meg, mégis, összességében, azt mondhatjuk, hogy a megjelenése modernebb lett – egy GT30-as és egy GT50-es tévét egymás mellé téve egyértelműen felismerhető, hogy melyik típus az újabb. A legmarkánsabb változás a kávát érintette, amely sokkal vékonyabb, és sötétebb is. Viszont még mindig nem fekete, hanem inkább szürke – sajnos ennek ellenére a Panasonic ragaszkodott a fényes bevonathoz. A kávát oldalt vékony, ezüstszínű keret díszíti, ami az alsó részen is végigfut, de itt kettéválik, és nemcsak a káva alsó részén, hanem középen is végigfut. Ez olyan érzést kelt, minta a visszajelző fényeket, az érzékelőket és a hangszórókat tartalmazó sáv különálló egységet alkotna.

A panel világosban egyértelműen zöldes, ami azt jelenti, hogy a tavalyi gyakorlattal ellentétben az Infinite Black szűrő tekintetében a GT sorozat ezúttal nem a VT sorozattal, hanem az ST szériával közösködik. A szűrőnek persze igazából csak akkor van jelentősége, ha a tévét világos szobában nézzük (ami egyébként egy plazmatévé esetében nem ajánlott); amint van lehetőségünk arra, hogy legalább egy kicsit besötétítsünk, a szűrő Pro és Ultra verziói között az apró különbség eltűnik.

A faliratok a Panasonictól megszokott módon balra fel és középre le kerültek, előbbi a VIERA logó helye, utóbbi pedig a Panasonic feliraté. Ezek mellett a jobb alsó sarokban is találunk négy logót, amelyek a tévé egyes funkcióira, így az SD-kártyaolvasóra, és a 3D képre (és hangra) utalnak. A gombok a jobb oldalra kerültek, ami a gyártó LCD-tévéivel ellentétben tényleg oldalsó pozíciót jelent, így nem nehéz elérni őket. Érdekességként meg kell említenünk, hogy a Panasonic a korábban alkalmazott hardveres ki-bekapcsoló gombot lecserélte szoftveresre, ami azt jelenti, hogy a tévé teljesen kikapcsolt állapotban is vesz fel némi energiát – a méréseink alapján azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez havi viszonylatban is legfeljebb néhány wattot jelent.

A tévé hátoldala fémből készült, ami a hőelvezetésnek mindenképpen jót tesz; a GT50-es sorozat ugyanis, elődjével ellentétben, nem tartalmaz ventilátort. A nálunk járt példány még ciripelő hangot sem hallatott, amire eddig plazmatévénél még nem igazán volt példa. A hátlap többé-kevésbé a szokásos képet mutatja, szokatlan lehet viszont a nyak két oldalán elhelyezett egy-egy apró doboz, amelyek a szemüveg vezérléséhez szükséges Bluetooth adaptert illetve a WiFi modult tartalmazzák – ezek helyzete elvileg akkor is jó vételi lehetőséget biztosít, ha a tévét a falra helyezzük.

Ez esetben egyébként a talp, talán mondanunk sem kell, teljesen leszerelhető. Az állvány érdekessége, hogy színe csak az első részén igazodik a káva sötétszürke árnyalatához, színe hátrafelé egészen kivilágosodik.

A csatlakozók mindegyike a tévé síkjával párhuzamosan áll. Oldalra a négy HDMI és a három USB port, a fülhallgató kimenet, a kártyaolvasó valamint a CI adapterhez szükséges foglalatok néznek, lentől pedig D-Sub, AV, komponens és SCART kábeleket csatlakoztathatunk, valamint a LAN kábelt illetve a tévéantennákat – utóbbi esetben a többesszámot az indokolja, hogy a TX-P42GT50E nemcsak analóg/DVB-T/C, hanem DVB-S tunert is kapott, utóbbihoz pedig külön csatlakozó is tartozik.

Címkék
Hozzászólások