- 2012. május 28., 08:00
A Huawei CES-en és Mobile World Congressen bemutatott kínálatából a legjobb ár/érték arányú G300-at próbáltuk ki.
Hirdetés

Az okostelefonok már régóta velünk vannak, azonban túl sok kiváló ár/érték arányú készülékkel eddig még nem találkoztunk. A HTC, a Sony vagy éppen a Samsung rengeteg csúcstelefonnal jelentkezett már, ám ezekért rendre 100 ezer forint feletti árat kellett fizetnünk (gyakran még akkor is, ha 2 éves hűségszerződést kötöttünk valamelyik szolgáltatónál), az olcsóbb modellek pedig mindig egyet jelentettek a kényszerű kompromisszummal; vagy a kijelző felbontásán és/vagy minőségén és/vagy a processzoron mindig spóroltak a gyártók. Az egyik üdítő kivétel tavaly a ZTE Blade volt, amely a belépő szinten is 480×800 pixeles felbontást nyújtott, 50 ezer forint körüli árával annak ellenére lett sokak kedvence, hogy processzora nem volt túl gyors. A Huawei Ascend G300 hasonló út előtt áll, ráadásul a mobilt gyártója nem a belépő szinten, hanem a középkategóriában küldi harcba. Lássuk, milyen eredménnyel.

Külső

A CES-en és a Mobile World Congressen már meglestük a Huawei 2012-es termékpalettáját, Barcelonában (itt rendezték az MWC 2012-t) pedig már magát a G300-at (polgári nevén U8815-öt) is megnyomkodtuk. A kínai gyártó az Ascend termékcsaláddal szeretné végleg meghódítani a felhasználók szívét, így az idei telefonok között négymagos, kétmagos és egymagos processzorral szerelt mobilok is megtalálhatók. Tesztünk alanya ez utóbbi csoportba tartozik, ennek ellenére nem belépő szintű mobilról van szó, hanem vérbeli középkategóriás készülékről.

Ez meg is látszik a készülékházon, amely műanyagból készült (a felső- és csúcskategóriás kütyük fém- esetleg szánszálból készült borítása már nem fért bele az árba), viszont igényes kialakítású. A hátlap egészen olyan, mintha fémből készült volna – ez is műanyag, de festése igen meggyőző. Az illesztések teljesen rendben vannak, a hátlap pedig szorul annyira, hogy elhiggyük, egy év múlva sem fog recsegni-ropogni a mobil, amikor felvesszük az asztalról.

Az előlap legnagyobb részét a 4 colos kijelző foglalja el, felette a hangszórók és a Huawei felirat, alatta pedig a három (érintő)gombot (menü, home, vissza) tartalmazó kezelőpanel kapott helyet. A kijelző arányaiban nem foglal el akkora helyet, mint a csúcskategóriás mobiloknál, és az oldalsó „káva” is egészen vastag, ezért kicsit olyan érzésünk támadhat, mintha a telefon nagyobb lenne annál, mint amennyire feltétlenül szükséges volna. Gombokból és csatlakozókból a minimumot kapjuk: fent a bekapcsoló gombot és a jack dugót találjuk, bal oldalt a hangerőszabályzót, lent pedig a microUSB portot. Ez utóbbi, mint mindig, töltésre és adatátvitelre is szolgál.



A hátlapra több dolog is került. Fent, középen láthatjuk a kamerát, alatta pedig a hozzá kapcsolódó LED-es „vakut”. A kamerától balra a külső hangszóró kapott helyet, jobbra pedig egy második mikrofon. A külső hangszóró, csakúgy mint telefonáláskor használatos társa, hangos, így a kihangosító funkciót jól ki tudjuk használni. A hátlap kialakítása elég érdekes: két széle rálóg ugyanis a telefon oldalára. Talán emiatt, eléggé szorul is, így picit nehéz levenni – cserébe valószínűleg nem fog gyorsan kilazulni. Természetesen az akkumulátort, a SIM-kártya helyét illetve a memóriakártya nyílását a hátsó fedél alatt találjuk – utóbbi úgy helyezkedik el, hogy az akkumulátor kivétele nélkül is tudjuk cserélni.

A készülék dobozában a telefon mellett egy USB kimenettel rendelkező hálózati töltő, egy USB-kábel és egy fülhallgató kapott helyet, meg persze a dokumentáció. A fülhallgató természetesen headsetként is funkcionál, minősége azonban nem üti meg azt a szintet, hogy jó szívvel ennél többre, nevezetesen zenehallgatásra is ajánlani tudjuk.

Címkék
Hozzászólások