- 2012. május 30., 12:00
A Panasonic plazma fronton idén az ST50-es szériától vár szép eredményeket. A sorozat 42 colos tagja járt nálunk.

Képminőség

A Panasonic termékpalettájáról eltűntek a Full HD plazmatévék, és csak 3D megjelenítésre képes típusok maradtak, ami az átlagos árszint emelkedését is jelenti. Az ST50 sorozat árazása leginkább a G30-as tévék árazására hajaz, nem véletlen, hogy a Panasonic is ettől a szériától várja idén a legnagyobb sikert (legalábbis plazma fronton). 42 colos méretben a GT50-es modell kb. 100 ezer forinttal kerül többe, ezért a továbbiakban arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon megéri-e többet fizetni érte, vagy jobban járunk az ST50-nel és a megmaradt pénzünkkel – szemüveg egyik tévéhez sem jár, tehát az összehasonlítás minden szempontból korrektnek tűnik.

Fekete, kontrasztarány

A plazmatévék egyik nagy előnye az LCD-tévékkel szemben az, hogy sokkal mélyebb fekete megjelenítésére képesek. A közvetlen elődökhöz képest az ST50-es tévék is előrelépést mutatnak, ugyanakkor a teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy etalonnak a fekete szempontjából a V20-as tévék számítanak. A GT50-es és az ST50-es széria, legalábbis a fekete és a kontrasztarány szempontjából fontos paraméterekben teljesen egyeznek, ezért tesztünk alanyánál is 0,011 cd/m² körüli feketére számítottunk. A mérések szerint a TX-P42ST50 még ennél is jobb valamivel (0,01 cd/m²-t mértünk), de ez a gyakorlatban igazából senkinek sem fog feltűnni. A kontrasztarány ennek ellenére kisebb (8600:1), mint a TX-P42GT50 esetében volt, de ennek pusztán annyi az oka, hogy optimális beállításokkal a maximális fényerő az ST50-es tévé esetében kisebb, 83 cd/m². Jó hír, hogy a fekete akkor sem lett sokkal világosabb, amikor nem teljesen fekete képernyővel, hanem ANSI tesztábra segítségével mértünk, ebben az esetben 0,012 cd/m²-t kaptunk eredményül, az eltérés a két eset között szabad szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen.

Bár az optimális beállításokkal az ST50-es tévé fényereje kisebb volt, összességében a TX-P42ST50 kb. 30%-kal nagyobb fényerőre képes, mint a TX-P42GT50 – amint azt már több korábbi cikkben is írtuk, az elektronika a fogyasztás kordában tartása érdekében leszabályozhatja a fényerőt, ez a tiltás a GT50-es tévéknél előbb következik be. Ennek a 30 százaléknak normál esetben nincs jelentősége, azonban 3D tartalmakkal, főleg, ha nincs teljesen sötét a szobában, nagyon jól jöhet a tartalék.

Szürkeárnyalatok

Papíron fontos különbség a 2012-es ST és GT sorozatok között, hogy a GT sorozatba tartozó tévé színenként 8 ezer árnyalat megjelenítésére képes, míg az ST50 esetében be kell érnünk 4 ezerrel – a valóságban azonban ez, ha okoz is bármilyen különbséget, akkor azt sem a tesztábrák segítségével, sem normál filmekkel nem sikerült kimutatnunk. (A TX-P42ST50 és a TX-P42GT50 egyszerre járt nálunk, így egymás mellett is össze tudtuk hasonlítani a képüket.)

A TX-P42ST50 képe alapesetben enyhén kékes-zöldes árnyalatú volt, de az eltérés egészen minimális volt, és zavarónak azért sem mondanánk, mert az eltérés a teljes színtartományban kb. ugyanakkora mértékű volt, így a szemünk és az agyunk villámgyorsan tudott alkalmazkodni a helyzethez. A színátmenetek megjelenítésével elégedettek voltunk, komolyabb lépcsőkkel nem találkoztunk. Ami miatt kicsit csalódottak voltunk, az az, hogy a gammát csak 2,1-es értékre tudtunk kihozni, annak ellenére, hogy a menüben van ennek korrigálására opció.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A plazmatévéktől megszokhattuk, hogy a fényerőeloszlás közel tökéletesen egyenletes, és a Panasonic TX-P42ST50E ennek az elvárásnak meg is felel. Minimális eltérés csak középen van, ahol valamivel (pár százalékkal) nagyobb a fényerő, ám ez olyannyira nem mondható zavarónak, hogy normál esetben akkor sem tűnik fel az eltérés, ha direkt ezt keressük.

A betekintési szöget az Infinite Black Pro szűrő egészen minimális mértékben befolyásolja, de mivel sem a panel tükröződése nem jelentős, sem dizájnos üveg előlap nincsen, a kép oldalról nézve is szép, a színek nem torzulnak és a kontraszt sem csökken.

Képminőség – SD

Szinte minden plazmatévé tesztben elmondjuk, hogy aki főleg SD felbontású tartalmakat szeretne nézni, annak ez a technológia mindenképpen jobb választás, mint az LCD, és az ST50-es sorozat is ékes bizonyíték erre. A Panasonic elméletileg javított valamit a deinterlace szűrő működésén, azonban ST30-as tévé nem volt kéznél, így fej-fej mellett nem tudtuk összehasonlítani a képet – de erre talán nincs is szükség, hiszen korábban a TX-P42ST30-cal is teljesen elégedettek voltunk, és most a TX-P42ST50-nel is azok vagyunk. A színek szépek, a kontúrok élesek, így tudva azt, hogy csak normál felbontású tartalmat jelenít meg a tévé, nem érezzük azt, hogy túl sokat lehetne még javítani a képminőségen. Természetesen a képjavítókat ezúttal is kikapcsoltuk!

Képminőség – HD

Bár a specifikáció alapján apróbb eltérések vannak ugyan az ST50 és a GT50/VT50 sorozatba tartozó tévék között, ezek a képminőséget jelentősen nem befolyásolják, így a HD felbontású tartalmak a TX-P42ST50-es is remekül mutatnak. A Panasonic pontosan azt hozza, amit nyújtania kell; szép, valósághű színeket, mély feketét, nagy kontrasztot és jó részletességet. Utóbbi azért nem teljesen tökéletes – erre a következő részben még visszatérünk.

Ha igazán szőrős szívűek akarunk lenni, akkor azért apróságokat találhatunk, a kép például csíkozódhat a sötétebb területeken, ha a kép ugyanabban a „magasságban” máshol világos, és, ha nagyon akarjuk, akkor a phosphor lag is észrevehető – azonban ezek a hibák mind olyan képhibák, amelyek szinte csak speciális körülmények esetén állnak fent, a gyakorlatban nem nagyon fogunk velük találkozni. A TX-P42GT50 esetében azt írtuk, hogy az elektronika 0-ra állított képélesítéssel is hozzányúl valamennyire a képhez, a TX-P42ST50 esetében ezt nem láttuk annyira egyértelműnek.

Blu-ray filmekkel a 24p természetesen adott (2:2-es pulldown mellett), 2D-ben és 3D-ben egyaránt, ami azt jelenti, hogy a kép akadozásoktól mentes és az eredeti sebességgel jelenik meg minden esetben. A 24p, mint a gyártó többi tévéje esetében, automatikus, azonban azt egyénileg állíthatjuk be, hogy kérjük-e köztes képkockák kiszámolását vagy sem.

Mozgóképfelbontás

A Panasonic plazmatévéinek mozgásfelbontása már egy ideje 1080 sor vagy legalábbis majdnem 1080 sor, és a sort a TX-P42ST50 sem töri meg. Az egyedüli problémát az jelentette a készülékek számára, hogy a gyorsan mozgó felületeknél a képzaj megnőtt, csökkentve ezzel a részletességet. A Panasonic a TX-P42GT50 esetében majdnem teljesen meg tudta szüntetni ezt a jelenséget, a TX-P42ST50-nél azonban egyértelműen erősebben jelentkezett a nem kívánt képzaj – hozzátesszük, hogy még itt sem volt vészes, a tavalyi plazmatévékhez képest határozottan van előrelépés. A részletesség csökkenése függ attól is, hogy milyen színprofilt használunk: normál és a dinamikus színprofiloknál sokkal jobban megfigyelhető, True Cinema módban viszont nem volt különösebben zavaró.

Ezzel együtt a gyorsan mozgó objektumoknál, főleg azok széleinél, a részletesség minimális mértékben csökkenhet – a mozgás sebességével arányosan. A képzaj függ a tartalomtól is; SD és HD filmeknél kevésbé jelent problémát, mint PC vagy játékkonzol használatakor.

Az IFC (képinterpoláció, 100 Hz) kis mértékben tudja csökkenteni a képzajt, de szerintünk már minimális fokozatban is túlságosan folyamatossá teszi a képet, ezért nem ajánljuk bekapcsolását.

PC/játékkonzol

Játék módban a tévé a lehető legtöbb képjavítót kikapcsolja, aminek köszönhetően az input lag egészen alacsony, mindössze 18 ms. A pixelpontos megjelenítés lehetősége természetesen szintén adott, de nem elég a helyes méretarányt kiválasztani, a menüben az overscant is ki kell kapcsolni.

Hangminőség

A Panasonic TX-P42ST50 két aprócska hangszórójának teljesítménye sok mindenre nem elég, de meglepő módon a hang még erős hangerő mellett sem torz – ugyanakkor „doboz” jellege mindenképpen megfigyelhető.

Címkék
Ez is érdekelhet
2021. augusztus 9., 08:00
2020. november 25., 16:00
2020. szeptember 14., 08:00
Hozzászólások