- 2012. június 11., 12:00
Az LG csúcstévé járt nálunk, amely dizájnban és szolgáltatásokban is erős – lássuk, hogyan teljesít a gyakorlatban.
Hirdetés

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Ahogyan az előző oldalon már említettük, az LG 55LM960V-be IPS panel került, így a kontraszt terén nem voltak túlzó elvárásaink – bár azért azt meg kell említeni, hogy a 47LM765S-nél kiderült, az LG tudott jelentősen emelni a kontrasztarányon 2011-hez képest. Tavaly ugyanakkor a csúcskategóriás tévének volt az egyik leggyengébb a kontrasztaránya az LG termékpalettáján, ezért kíváncsian vártuk, hogyan teljesít majd mostani tesztalanyunk. A mérések alapján 0,12 cd/m²es feketét kaptunk, ami a 118 cd/m²-es fényerővel együtt valamivel 1000:1 feletti kontrasztot eredményez, ez egy egy IPS paneltől jó eredménynek számít. Persze ez az adat azt jelenti, hogy amennyiben sötét szobában nézzük a tévét, akkor a fekete nem lesz mélyfekete, ha nem is nagyon, de egy picit azért világítani fog a panel. A jó fekete részben annak is köszönhető, hogy a panel vezérlését az LG egészen jól oldotta meg: egy LCD-tévé esetében a háttérfényt általában legalább 40 százalékosra kell állítani ahhoz, hogy a sötét területeken is láthatóvá váljanak a részletek, az 55LM960V esetében azonban elég volt ehhez 28 százalékra belőni – ráadásul ezzel párhuzamosan a kontrasztot is egészen magasra, 88-ra tudtuk húzni.


HDMI feketeszint: balra alacsony, jobbra magas. A bal oldali képeken jól lászik, ahogy eltűnnek a részletek

A hátsó LED-ek alkalmazásának köszönhetően az LG természetesen local dimming megoldást is a tévébe épített. A tavalyi csúcsmodellnél az európai verziókban 96 zóna működött, a koreai és amerikai LW980S-ekben pedig 288, és arra számítottunk, hogy az LG 2012-ben alaposan megnöveli majd a számukat. Ehhez képest, bár az LM960V a csúcsmodell, mindössze 24 zónát kapott, 4×6-os elrendezésben (vízszintesen van kevesebb). Elsőre a döntés egészen érthetetlennek tűnik, azonban tudva azt, hogy az LM765S-nél konzervatív felfogásban történt a zónák kezelése, itt is valami hasonlóra számítottunk. És valóban, az LG-nek sikerült úgy megoldania a vezérlést, hogy a local dimmingre jellemző clouding teljesen eltűnt. Ez részben annak köszönhető, hogy az elektronika nem változtatja drasztikusan a fényerőt, részben pedig annak, hogy ezúttal nincsenek „éles” zónahatárok, az egyes területek részben fedik egymást; a kettő hatásaként a fényes tárgyak és a mélyfekete közötti átmenet annyira finom, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem is látszik. A fekete ANSI tesztábrával 0,1 cd/m² körüli, teljesen fekete képpel pedig akár 0,03 cd/m² körüli is lehet – ez utóbbi adatnak nyilván a valós használatot figyelembe véve sok jelentősége nincsen. Hogy a fentiek értelmében ajánljuk-e a funkció bekapcsolását? Nem, mégpedig azért, mert a sötétebb területeken a részletesség csökkenése így is elkerülhetetlen, mint ahogyan az is, hogy a világosabb részeknél a kép veszítsen fényerejéből. Ha valaki ragaszkodik hozzá, akkor alacsony fokozatban meg lehet próbálni azért – viszont az olyan filmeknél, amelyek zömmel sötét jeleneteket tartalmaznak, mindenképpen kapcsoljuk ki ezt a funkciót!

Szürkeárnyalatok

Optimális beállítások mellett a gamma értéke 2,2 volt, kivéve 20%-os fényerő alatt, ahol picit magasabb, 2,4. Összességében (részben éppen ezért) azt mondhatjuk, hogy a részletesség gyakorlatilag teljes, az apró árnyalatbeli különbségek mindenhol szépen észrevehetők. A fekete, amint az korábban már említettük, nem rossz, de nem is igazán mély. A local dimming bekapcsolásával ezen lehet javítani, ugyanakkor a gamma ez esetben akár 1,5-re is visszaeshet a sötétebb részeken, teljesen eltűntetve ezzel néhány filmnél a finomabb részelteket. A színátmenetes tesztábrát a tévé kiválóan jelenítette meg, az optimális beállításokkal a fényerő csökkenése egyenletes volt, és elszíneződést sem tapasztaltunk.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

Az 55LW980S a fényerő eloszlásának egyenletessége alapján az egyik legnagyobb csalódás volt a tavalyi évben, ezért kicsit félve kezdtünk hozzá ehhez a teszthez; szerencsére gyorsan kiderült, hogy a félelmek ezúttal alaptalanok voltak. Fekete kép esetében gyakorlatilag egyáltalán nem volt clouding (legalábbis szemből), a világos tesztábrákból ugyanakkor az azért kiderült, hogy a sarkokban és körbe a képernyő széleinél valamivel kisebb a maximális fényerő – a gyakorlati tévézést azonban ez nem igazán befolyásolja.

A betekintési szögre az IPS panel miatt elvileg nem lehet panaszunk, oldalról nézve ugyanakkor, bár a színek megmaradnak, a kontraszt gyorsan csökken. Emellett az FPR panel gyengesége, hogy a 3D szemüveg csak akkor képes hatékonyan szétválasztani a bal és a jobb szem számára készült képet, ha szemből vagy oldalról nézzük a tévét, fentről/lentről gyorsan szétesik a kép.

Mozgóképfelbontás

Ha LG akkor TruMotion, a kérdés csak az, hogy végre sikerült-e egy olyan implementációt készítenie az LG-nek, amit érdemes bekapcsolni (az interpolációval nemcsak az LG esetében, hanem minden gyártónál problémánk, van, tehát az előző mondat távolról sem jelenti azt, hogy már csak az LG volt adós egy jól működő algoritmussal). Az 55LM960V elektronikája másodpercenként 100 képkockát számol ki (egyes források szerint ennél többet, ugyanakkor a lényegen ez nem változtat), azonban természetesen van scanning backlight funkció is, azaz az LG az utánhúzás mértékét fekete képkockák beillesztésével is igyekszik csökkenteni. A fekete képkockák beillesztése persze csak technikailag igaz, valójában a kép jellemzően sosem teljesen fekete (leszámítva azt az esetet, amikor a tartalom miatt fekete a kép), az történik ugyanis, hogy a háttérvilágítás ki-bekapcsolását az LG (és ma már minden más gyártó is) több zónával oldja meg. A háttérvilágítás mintája a tavalyi csúcsmodellnél fogas (szálkás) volt, az 55LM960V-nél viszont egyenes sávot határozott meg az LG, amelyek egymás után villannak fel.

A korábbi gyakorlatnak megfelelően a TruMotion működését nemcsak ki-bekapcsolni lehet, hanem egyénileg szabályozhatjuk is az elmosódáscsökkentés (De-blur) illetve a kép folyamatosságának (De-judder) mértékét. Az előre beállított profilok éppen úgy viselkednek, mint a 47LM765S esetében, így ezúttal is a Clear Plus opciót tartjuk az egyik leghasználhatóbbnak, amely sokkal agresszívebb scanning backlight vezérlést használ; aktiválásakor egy-egy blokk hosszabb ideig marad sötét. Ez törvényszerűen azt eredményezi, hogy a fényerő csökken valamelyest, így, ha ezt az opciót választanánk, akkor a csökkenést kompenzálni kell (az optimális beállításoknál megadott érték kikapcsolt TruMotion mellett értendő). A Clear Plus mód hátránya ugyanakkor, hogy köztes képkockák kiszámolása is történik, ami szappanopera hatást eredményez – éppen ezért mi a TruMotion kikapcsolása mellett döntenénk. (Esetleg 0 De-judder érték mellett a felhasználói profilt érdemes megpróbálni, de már ez is eredményez minimális szappanopera hatást.)

Képminőség SD

Többször leírtuk már, hogy az 55 colos képátló és a normál felbontású tartalom nem igazán jó barátok, és ezt az LG 55LM960V sem tudta megcáfolni. A tévé képminőségével összességében mégis elégedettek voltunk, mert az LG, amit csak lehetett, azt kihozta a monstrumból. A normál felbontású adások felméretezésénél a legnagyobb probléma általában az, hogy a felskálázás következtében a kép elmosott lesz, amit a gyártók képélesítéssel igyekeznek javítani, ami azonban kiemeli a képhibákat, így jöhet a zajszűrés, ami viszont nem tesz jót a részletességnek (és mellesleg el is moshatja a képet, így teljes az ördögi kör). Ehhez vegyük még hozzá, hogy a MPEG tömörítés jellegzetes hibáit is megpróbálhatja kijavítani a tévé, illetve (és ez igazából a folyamat elejére kívánkozik) a váltottsoros tartalmat is át kell alakítani progresszívvé. És akkor még nagyvonalúak voltunk, mert nem vettük figyelembe azokat a képjavítókat, amelyek kikapcsolása mellett szoktunk érvelni. Az LG a fenti műveletsorból leginkább a kép elmosódásával küzdött meg – de valószínű, hogy a hibákat csak az 55 colos képátló miatt láttuk zavaróbbnak. Ami viszont nekünk mindenképpen feltűnt, az az, hogy a képjavítók teljes kikapcsolása ellenére a tévé több utómunkát elvégzett (igaz, alacsonyabb fokozatban) – ez azonban egy átlagos néző számára, aki nem direkt a hibákat keresi, aligha lesz észrevehető.

Képminőség HD

HD tartalmak esetében a kép első ránézésre gyönyörűnek tűnt, az előző bekezdés utolsó megállapítása alapján azonban óvatosak voltunk – főleg, mert korábban már a Samsung esetében is előfordult, hogy a csúcsmodell több olyan „érdekességet” is produkált, ami a termékpalettán nála lentebb elhelyezkedő modellek esetében nem volt probléma. Előbb azonban nézzük a jót: a részletesség alapvetően megfelelő volt, az árnyalatokkal és a színekkel sem volt probléma. Amivel viszont gondunk volt, az az, hogy az LG több képjavító esetében nem tette lehetővé a teljes kikapcsolást – sajnos erre számítottunk egyébként, mert, bár a tesztben ez az információ hátrébb szerepel, az input lag mérését korábban végeztük el.

Problémánk alapvetően két dologgal volt. Közülük a nagyobb az, hogy a zajszűrést gyakorlatilag nem tudtuk kikapcsolni, pedig 1920×1080 pixeles tartalomnál erre elvileg (és gyakorlatilag) nincsen szükség. Legfeljebb a HD felbontású tévéadók minőségére lehet azt mondani, hogy nem tökéletes, és itt akár még hasznos is lehet a zajszűrés, ugyanakkor egy Blu-ray filmnél vagy PC/PS3 képénél nyilvánvaló, hogy alapból is tökéletes képet kapunk; de legalábbis annyi biztos, hogy semmilyen szoftveres megoldással nem lehet érdemben javítani a képen. Rontani viszont annál inkább! Főleg, ha film grain effektussal kódolt BD lemezről van szó (és ilyenből nagyon sok van). A képjavító algoritmus ugyanis az apró pontokat képhibának értelmezi, és megpróbálja eltűntetni onnan. Ez nyilván nem fog sikerülni, a próbálkozás közben ugyanakkor számos értékes részlet is áldozatul esik. A képjavítókat akkor sem lehet kikapcsolni, ha a játék módot választjuk ki; bár ekkor a hatásuk nagyon nehezen figyelhető meg, a 60 ms feletti input lag azt mutatja, hogy van még ott átalakítás bőven. (És azt is érdemes figyelembe venni, hogy a játék mód kiválasztása azt is eredményezi, hogy a menüben több más paraméter nem állítható.)

A másik, kisebb, gond a mozgások megjelenítésével volt. A TruMotion funkció bekapcsolásával, legalábbis úgy tűnik, minimális képinterpoláció még akkor is van, ha a 0 De-judder értéket választunk ki. Ez önmagában még nem feltétlenül akkora probléma, azonban a tévé mozgásbecslése nem tökéletes, és a tesztjelenetek során több apró hibát is felfedeztünk. Most jönne az, hogy akit ez zavar, az kapcsolja ki a TruMotiont – csakhogy úgy tűnik, hogy a tévé a 24p jelfolyamot sem tudja tökéletesen megjeleníteni. A 47LM765S tesztje után ez nem ért minket teljesen meglepetésként, hiszen az a tévé sem jelenítette meg helyesen a 3D-s, 24p-s tartalmakat, azonban az 55LM960V már 2D-s filmeknél is apró gondban van. Az elektronika elvileg támogatja a 24p-t, 5:5 pulldown mellett, és a mozgások megjelenítésével általában nem is volt gond, de bizonyos jelenetekkel nem boldogult a tévé, olyan volt a kép, mintha 3:2-es pulldownra kapcsolt volna vissza pár pillanatra. Ez újfent egy olyan hiba, ami valószínűleg nem sokaknak fog feltűnni, ráadásul az LG jó eséllyel orvosolni tudja majd egy firmware frissítéssel – reméljük, ez mihamarabb meg is teszi.

PC, játékkonzol

A Levágás nélkül opciót kiválasztva a tévé 1:1-es leképezésre is képes, tehát az egyik előfeltétel adott ahhoz, hogy a tévét PC-re vagy játékkonzolra kötve játékokhoz használjuk. Az input lag ugyanakkor iszonyatosan nagy, 140 ms, amelyet semmilyen trükkel sem sikerült elfogadható mértékűre csökkenteni; még a játék módot kiválasztva és a bemenetet PC-re átnevezve sem (utóbbinak egyébként nincs is hatása a válaszidőre), a késleltetés így is 65 ms maradt.

Hangminőség

Az LG az 55LM960V-be egy mélynyomót is épített, ami nemcsak mutatóba került fel a tévére, szépen teszi is a dolgát. Nem lehet természetesen a tévével kiváltani már a legolcsóbb kompakt házimozikat sem, ugyanakkor a tévék átlagos teljesítményét figyelembe véve kifejezettek kellemes meglepetést okozott a készülék.

Címkék
Hozzászólások