- 2012. június 11., 12:00
Az LG csúcstévé járt nálunk, amely dizájnban és szolgáltatásokban is erős – lássuk, hogyan teljesít a gyakorlatban.
Hirdetés

Menürendszer és távirányító

Az LG nem változtatott a menürendszer alapjain, így a tavaly bevezetett Home Screen továbbra is a menü kiindulópontját jelenti, a gyakorlati kivitelezést azonban újragondolták a mérnökök, és a végeredmény egy sokkal használhatóbb felület lett. A beállítások rész a 2011-es modelleknél például csak a Home képernyőről volt elérhető, míg a 2012-es tévéknél dedikált gombja van a menün. A Home képernyőn megjelenő ikonok száma is változott, tavaly a lenti, saját appokat tartalmazó ikonsorban még csak hét ikon fért el, most pedig tíz, míg a funkciók tematikus elrendezésére használatos csoportok öt helyett nyolc programot és/vagy lehetőséget tartalmaznak. Ezek a felületek egyébként a prémium tartalmakhoz, így a 3D Worldhöz, az LG Smart Worldhöz és a Smart Share-hez adnak hozzáférést. További változás, hogy az alsó, saját alkalmazásokat tartalmazó ikonsor behívható a Home képernyő nélkül is, a távirányító My Apps gombjával.







De térjünk vissza kicsit a menühöz! A tévé beállítását alapvetően ugyanazon a kezelőfelületen végezhetjük, mint amelyiket az elmúlt években is láttuk az LG tévéin. A beállítási lehetőségek tárháza széles, van például gammakorrekció (2 és 20 pontos), de állítható a fehéregyensúly is. A felület látványos, ugyanakkor áttekinthető, és több, elsőre nem feltétlenül egyértelmű funkcióhoz azonnali segítséget is kapunk az OSD-ben. A fontosabb opciókat a gyorsmenüvel szintén elérhetjük (ennek gombja a távirányítón máshová költözött), ebben a menüben van mód például a színprofil illetve a képarány megváltoztatására. Ami feltűnő még a korábbi modellekkel összevetve, az az, hogy a menü fürge lett, a távirányító gombjaira gyorsan, szinte azonnal reagál. Az átmeneti effekteket is jól eltalálta az LG, látványosabbá teszik a manővereket, de még éppen nem lassítják feleslegesen a navigációt.

A távirányító alapvetően ugyanaz a típus, mint amelyet a tavalyi modellekhez kaptunk, de néhány gomb funkciója megváltozott. Újra megjelent például a beállítások gomb, a gyorsmenü új helyre került, a színprofilok helyett pedig a képarányt lehet közvetlenül állítani. A Home gomb mellett a My Apps gomb is feltűnt, amivel, ahogyan korábban említettük, a saját alkalmazásokat lehet behívni. Háttérvilágítás, bár a fehér gombok alapján azt gondolhatnánk, hogy van, ebbe a modellbe nem került, helyette foszforeszkáló bevonatot kaptak a fontosabb billentyűk, így a lámpa lekapcsolása után egy ideig még világítanak a sötétben.

A tévéhez jár a Magic Remote Controller Unit is, a két verzió közül ráadásul az okosabb, a hangutasításokat is támogató változat. Ezt a fícsört sajnos egyelőre nem tudtuk kipróbálni, mert az LG csak valamikor a nyár folyamán adja majd ki azt a frissítést, amelyik a hangvezérlés modult is tartalmazza – a funkciót később természetesen kipróbáljuk majd, és a tapasztalatokról egy külön cikkben fogunk beszámolni. A távirányító előnye, hogy rádiós, tehát akkor is működik, ha nem látja közvetlenül a tévét – igaz, ahhoz kevés gomb van rajta, hogy a normál távvezérlő helyett használjuk.

A két távirányító helyett vagy mellett a tévét okostelefonos alkalmazással is vezérelhetjük, aminek főleg játékoknál vehetjük hasznát.

Extrák

Médialejátszó

A médialejátszó a Home képernyőről, a SmartShare csoportból érhető el. Felülete alaposan megváltozott, és az LG a funkcionalitásán is rengeteget csiszolt, használata így sokkal kényelmesebb lett. A SmartShare menü egyébként egy új médialejátszó központként működik, amely segítségével az összes létező helyről és módon lejátszhatjuk filmjeinket, zenéinket és képeinket – az LG tulajdonképpen nem csinált mást, mint a USB, WiDi, WiFi Direct, DLNA és internetes tartalomlejátszási/megosztási lehetőségeket kombinálta egyetlen felület alatt, ezt viszont nagyon ügyesen tette.

A médialejátszót többféle üzemmódban is elindíthatjuk; lehetőség van arra, hogy minden tartalmat egy helyen lássunk, de kérhetjük azt is, hogy csak a videókat, csak a képeket vagy csak a zenéket listázza a szoftver. Alapesetben a tévé a mappaszerkezetet kisimítja, de a SmartShare képernyő jobb oldalán lévő, eszközöket tartalmazó csoporttal mappánként is lépkedhetünk. A SmartShare segítségével, feltéve, hogy az adott eszköz támogatja, táblagépek, mobiltelefonok, fényképezőgépek, számítógépek, stb. tartalmát tehetjük ki a tévére – PC-hez és mobilokhoz az LG alkalmazást is ad, amit az lg.hu weboldalról illetve a telefon/táblagép alkalmazásboltjából tölthetünk le.


A médialejátszó sebességére nem lehet panasz, és az LG a funkcionalitáson is javított. Megjelent például a DTS támogatás, és a tévé több 5.×-es szintbeállítással tömörített MKV-t is hiba nélkül lejátszott – de azért nem minden fájlt, sajnos.

A formátumtámogatás (videók esetén) a következő:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX, WMV
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, WMV
• Audio: AC3, DTS, AAC, HEAAC, MP3, PCM, WMA
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB

Amint a listából látszik, a videolejátszó sem a rippelt Blu-ray sem a rippelt DVD-ket nem kezeli – utóbbiakat viszont megnyithatjuk akkor, ha a közvetlenül a VOB-okat töltjük be. Tökéletes élményre ne számítsunk azonban ebben az esetben sem, a letterbox módon tárolt fájloknál például nem tudunk teljes képernyőre kapcsolni, és előfordult az is, hogy rossz volt a film képaránya. A feliratkezelés VOB-ok esetén nem működik, a fenti formátumokat azonban fájlokból és fájlok mellől is tudja kezelni a tévé.

A médialejátszó továbbra sem teljes értékű; nemcsak a formátumtámogatás nem tökéletes, kevesebb a képbeállítási lehetőség is. A színprofilok közül például csak a normál, Mozi, Játék, Sport és Élénk választható ki, a profi üzemmódok nem.

A képfájlok közül a tévé csak a JPEG-eket látja, ezeket viszont szinte bármekkora felbontásban képes kezelni, ráadásul meglehetősen gyorsan. A funkcionalitás a tavalyi modellekhez képest a 2D-3D konverzióval bővült, ez az alapműveletek mellé, így a forgatás, nagyítás és diavetítés mellé kapcsolódott be. A képeket 200%-ig nagyíthatjuk, és végre nem arról van szó, hogy a tévé a korábban leméretezett képet nagyítja vissza, hanem az eredeti fájlból dolgozik.

A zenelejátszó sem maradt teljesen fapados. Egyrészt nemcsak az mp3 fájlokat nyitja meg, hanem az aac és wma-kat is, másrészt, és talán ez a fontosabb, a tévé az ID3 tagek alapján képes a zenéket alapszinten rendszerezni, így végre nemcsak mappánként válogathatunk, hanem arra is lehetőség van, hogy album, előadó vagy műfaj alapján szortírozzuk a zenegyűjteményünket. A csoportosítás gyors, igaz, ettől még nem lesz nagyon jól használható a felület, mert a távirányítóval továbbra is nehézkes egy több ezer számot tartalmazó gyűjteményben mozogni.

DVR

USB-s meghajtó csatlakoztatása után lehetőség van arra, hogy digitális tuneren keresztül érkező tévéadást rögzítsünk és/vagy az élőadást megállítsuk. A rögzítéshez használt meghajtót teljesen a tévéhez kell rendelni, azaz nem lehet rajta más, és a felvételeket sajnos nem fogjuk tudni PC-n lejátszani, mert az adást kódolva rögzíti a tévé.

WiFi, DLNA

Az LG a 960V szériába integrálja a WiFi adaptert, nem kell tehát külön sticket vásárolni, ha WiFi routerre szeretnénk a tévét kapcsolni. Van WiDi és WiFi Direct támogatás, előbbi a Core i3/i5/i7 processzorokban lévő videokártya segítségével vezeték nélküli kapcsolatot tesz lehetővé a notebookok illetve a tévé között, utóbbi pedig azért jó, mert router nélkül is létesíthet kapcsolatot a tévé egy másik WiFi–t tartalmazó készülékkel (akár notebookkal, akár telefonnal). A DLNA támogatásról már szóltunk korábban, ez a SmartShare része lett.

Okostévé funkciók, LG Apps

A Home képernyő és a médialejátszó felületének megújulása után talán nem nagy meglepetés, hogy az LG az okostévé platform külsejét is megújította. Az alapelv szerint amellett, hogy a mérnökök az átláthatóságot megőrizték, igyekeztek több tartalmat kitenni a képernyőre. Az LG Apps regisztráció után természetesen rendelkezésre áll, és jó hír, hogy sebessége alapján rá sem lehet ismerni: a szoftver még mindig betölti az alkalmazások listáját minden alkalommal, amikor a boltba ellátogatunk, azonban a korábbinál lényegesen gyorsabban, gyakorlatilag azonnal megjelennek az ikonok, így a Smart felület sokkal kényelmesebben használható, mint a korábbi modelleknél. Gyorsabb lett valamivel az appok működése is, hiszen ebben a tévében kétmagos processzor működik (az OLED-ben négymagos SoC lesz).


Az alkalmazásokat az LG három kategóriába sorolta. Vannak egyrészt a prémium tartalmak, gyakorlatilag minden magyar vonatkozású program ide került; az Origo, az Index, a port.hu, a Videa, az MTV Videotár és a Statlap TV mellett a YouTube, Museum HD, Daily Motion, Google Maps, Feacebook, Picasa, Redbull TV, iConcerts, Accuweather, vTtuner, aupeo és MLB TV alkalmazásokat találjuk itt.

Ezek mellé kapunk elég sok 3D tartalmat a 3D Worldön keresztül (például városokban tehetünk látogatást 3D-ben), valamint több mint 150 egyéb alkalmazást, a Smart Worldből.

Ezek mellé jön még a teljes értékű böngésző Flash támogatással illetve a Skype lehetősége – utóbbihoz azonban külön kamera megvásárlása is szükséges. A böngésző saját betűtípussal jeleníti meg a weboldalakat, de ez a használhatóságát jelentősen nem befolyásolja. A kétmagos processzor előnye a böngésző használata közben mutatkozik meg a legjobban.

És persze azt jó tudni, hogy a távirányítóval nem nagy élvezet a böngésző kezelése (sem), ajánlatos mindenképpen a Magic Motion Remote vagy a mobilos alkalmazás.

Összegzés

Az LG idei zászlóshajója, az 55LM960V sokkal inkább mutatja egy csúcskategóriás tévé képességeit, mint a tavalyi 55 colos LW980S, képminőségével nincs igazán gond, extra szolgáltatásai teljesen rendben vannak, dizájnjával pedig az LG új kategóriát állított fel. Ezúttal sincs szó persze arról, hogy hiba nélküli tévé készült volna, a színhelyesség például jó, de gyengébb, mint a korábbi szériáknál, a 24p tartalmak kezelésével is voltak apróbb gondok, az input lag pedig hatalmas. Az LM960V sorozat helyzetét leginkább mégsem ezek a hibák rontják, hanem az, hogy az LG házon belül sokkal jobb ár/érték arányú modellekkel is rendelkezik, az 55 colos LM660S például már 480 ezer forint környékén hazavihető, és ezért praktikusan csak a jövőbeli hangvezérlésről kell lemondani – meg arról, hogy a kép nem rögtön a káva szélén kezdődik.

Értékelés
Képminőség – HD/HDMI
Képminőség – tévé
Képminőség – 3D
Szolgáltatások
Kezelhetőség
▪ gyönyörű dizájn
▪ IPS panelhez képest jó fekete és kontraszt
▪ használható local dimming implementáció
▪ rengeteg extra funkció
▪ hangvezérlés (majd egyszer)
▪ nagyon drága
▪ 24p streamek kezelése nem tökéletes
▪ 3D-ben kicsi betekintési szög
▪ magas input lag
▪ képjavítók nem kapcsolhatók teljesen ki

Az LG 55LM960V-t az LG-től kaptuk tesztelésre, ára kb. 820 000 forint.

Címkék
Hozzászólások