- 2012. június 18., 12:00
A HTC One sorozatából a középső, de egyértelműen felsőkategóriás modellt, a One S-t próbáltuk ki.

Kezelőfelület (HTC Sense 4.0)

A telefonon az Android 4.0.3-as verziója fut, ám a One S kezelőfelülete köszönőviszonyban sincs a stock felülettel, lévén, hogy a mobilra a HTC védjegyének számító Sense felhasználói felület is felkerült; ennek is a legújabb, 4.0-as verziójával találkozhatunk a mobilon. Kétség sem fér hozzá, hogy a Sense a HTC telefonok legnagyobb vonzereje, a többi gyártó véleményünk szerint még mindig nem tudta elérni sem látványban, sem funkcionalitásban, sem használhatósában azt, amit a tajvani gyártó nyújtani tud. Persze más gyártók kezelőfelületeivel sincsen nagy gond, de a Sense esetében érezhető leginkább az, hogy minden jól átgondolt, minden tökéletesen a helyén van.

Ami rögtön feltűnik, az az, hogy a rendszerben nincs meg az a fix sáv, ami a gombokat tartalmazza az Ice Cream Sandwich OS alatt – ahogyan korábban már említettük, ezek helyett a HTC valódi gombokat alkalmaz, így több a kijelzőn a hasznos terület. Menü gomb viszont nincsen, így, ha az alkalmazás megkívánja, sajnos a HTC is kénytelen az alsó részt levágni. Kicsit fura, hogy ilyenkor a képernyő teljes alsó sávja gyakorlatilag egyetlen funkciót lát el. Kétségtelen, hogy nem a legjobb megoldás, arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy ez a verzió jobb-e, vagy a One V esetében alkalmazott, amikor is a menü gombot az alkalmazásváltó hosszú nyomvatartásával helyettesíthetjük.


Főképernyőből maximum hetet használhatunk, ha ennél kevesebbre van szükségünk, akkor azt természetesen eltávolíthatjuk. Egy képernyőn sajnos csak 4×4 ikonnyi terület van, pedig nem lett volna zsúfolt az összhatás akkor sem, ha egy sorral többet használhatunk. A nagy widgetek (pl. naptár) esetében ennek nincsen jelentősége, viszont nem lenne rossz, ha a HTC tulajok kedvenc órája alá nem két, hanem három sor fért volna be – de ez igazán csak apróság. A főképernyők közötti váltás ötletes 3D effektussal történik, mintha egy kockát forgatnánk (azzal a különbséggel persze, hogy a valóságban nyilván nincsen olyan kocka, amelyiknek hét oldala lenne). A HTC ismét eltűntette annak lehetőségét, hogy a jobb szélről jobbra továbbhaladva a bal oldalai lapra ugorjunk (és vissza), viszont a gyártó jó szokásához híven a kezelőfelület gyakorlatilag minden elemét testreszabhatjuk, a háttérkép megváltoztatása mellett akár azt is egyedileg beállíthatjuk, hogy a lezáró képernyőn milyen információk jelenjenek meg (pl. hívásnapló, fotók, tőzsdeinformációk). A lezáró képernyő emellett négy ikont is tartalmaz; ha a feloldó kör felhúzása helyett valamelyik ikont húzzuk bele a körbe, akkor az adott alkalmazás rögtön el is indul. Természetesen változtatható, hogy milyen ikonok kerüljenek ide, azonban nem teljesen szabadon: itt éppen azokat a programokat látjuk, amelyeket a főképernyő alsó gyorsindító sávjából érhetünk el. Ez a gyorsindító az alkalmazások gombot fixen tartalmazza, mellé négy további appot szúrhatunk be.


Természetesen az ikonok egymásra húzásával arra is lehetőségünk van, hogy a programokat csoportosítsuk – ez egyébként nem a HTC újdonsága, hanem az Android 4.0-é. A létrehozott csoportokat el is nevezhetjük, a benne lévő programokat pedig az érintésre felugró ablakból indíthatjuk el.

A HTC nemcsak a felület testreszabhatóságával, hanem a widgetek széles tárházával is jeleskedik, és ez nincsen másképpen a Sense 4.0 esetében sem. Összesen nem kevesebb, mint 100 féle widget áll rendelkezésre – annyi csalás azért van a dologban, hogy míg korábban az óra egy widgetnek számított, amely többféle külsőt is felölthetett, az új Sense-ben ezek mindegyike külön minialkalmazásként szerepel. A widgetek elhelyezésére használható képernyőn felül a kezdőképernyők, alatta pedig a widgetek látszanak, így utóbbiak elhelyezése gyorsan és egyszerűen történhet.

Az alkalmazások gyűjteményét a kijelző felbontásához igazodva a Sense 4.0 is 5×4-es elrendezésben tartalmazza. A listát nem görgetni lehet, hanem lapozni (oldalra). A szokásos csoportosítás mellett kérhetjük, hogy a telefon a használat gyakorisága szerint rendezze az ikonokat, illetve azt is, hogy csak azokat az alkalmazásokat mutassa, amelyeket a Play Store-ból töltöttünk le. Az alkalmazások közötti váltásra szolgáló képernyő az appokat 3D-s, lapozható elrendezésben mutatja, előnézeti képekkel együtt (éppen úgy, mint a Windows 7 cover-flow).

A HTC nem hagyta érintetlenül az értesítési sávot sem: a változtatások nyomán a felület kevésbé zsúfolt lett, legnagyobb részt annak köszönhetően, hogy a tajvani gyártó programozói kidobták innen a kapcsolódási lehetőség aktiválására szolgáló lehetőségeket. Aki ezeket esetleg használta, az sem fogja a hiányt nagyon érzékelni, mert a jobb felső sarokban lévő beállítok gombbal egyből a beállítási menübe juthatunk, amely az Android 4.0 esetében legfelül, tehát gyorsan elérhető helyen tartalmazza ezeket.

Összegezve tehát a HTC mindent megtett annak érdekében, hogy a felületet a lehető legegyszerűbben tartsa, miközben rengeteg új funkciót sikerült a telefonba pakolnia. Ami még örvendetes, az az, hogy a felület kevés animációt használ, így nem is lett túl hivalkodó.

Címkék
Hozzászólások