- 2012. június 26., 12:00
Május 4-étől a UPC ügyfelei is használhatják a tévében lévő DVB-C tunert – megnéztük, miért jó ez nekünk.

A UPC ügyfelei eleddig joggal érezhették, hogy a szolgáltató nem figyel oda maximálisan a felmerülő igényekre, mert a digitális tévéadáshoz kapcsolódó opciók között csak és kizárólag olyan megoldásokkal lehetett találkozni, amelyhez kötelező volt valamilyen set-top-boxot is használni – pedig a ma kapható lapostévék többsége a DVB-T tuner mellett DVB-C vevőegységet is tartalmaz, tehát a UPC digitális kábeltévé szolgáltatásával is kompatibilis. 2012. május 4-étől viszont a set-top-box helyett vagy mellett végre CI+ adaptert is kérhetünk a szolgáltatótól.

Mi az a Mediacard?

A UPC a digitális kábeltévé szolgáltatás során az adatokat kódolva továbbítja, a végberendezés, legyen az set-top-box vagy maga a tévé, így értelemszerűen csak akkor tudja a képet és a hangot kezelni, ha ismeri a kitömörítéshez szükséges kulcsot. Ezt a kulcsot (és még néhány, az előfizetés azonosítására alkalmas adatot) a szolgáltatás kódkártyája tartalmazza. Ez a kártya, annak rendje és módja szerint minden UPC előfizető set-top-boxában megtalálható – ha kihúzzuk, akkor nemcsak az élő tévéadás nem fog működni, hanem a korábban felvett műsorokat sem tudjuk megnézni.

Amennyiben a set-top-box helyett a tévébe épített DVB-C tunert szeretnénk használni, meg kell oldani, hogy a titkosításhoz használt kulcsot, vagyis a kártyán lévő adatokat, a DVB-C tuner is lássa – ennek eszköze a UPC kínálatában most megjelent CI+ adapter, amely valójában nem más, mint egy PCMCIA interfészre csatlakozó kártyaolvasó. Az adapter üzembe helyezése ennek megfelelően nem egy bonyolult művelet, egyszerűen csak be kell csúsztatni a tévé hátoldalán lévő PCMCIA foglalatba, természetesen a benne lévő kódkártyával együtt.

Set-top-box vs. Mediacard

A Mediacard a hagyományos set-top-box helyett és mellett is kérhető a UPC-től. Bár divat a set-top-boxot és a kártyaolvasót „direktben” összehasonlítani, ez igencsak félrevezető lehet, ugyanis a set-top-box összetett funkcionalitásával szemben a kártyaolvasó valójában csak egyetlen egy funkciót teljesít, azt, amit az előző bekezdésben már leírtunk: hidat képez a tévé elektronikája és a kódkártyán lévő adatok között. Szerepét jól jelzi, hogy egy ugyanilyen funkciót teljesítő egység minden set-top-boxban megtalálható. Ezzel szemben a Mediaboxok több feladatot látnak el: a klasszikus csatornakezelési feladatok mellett (csatornák hangolása és kódolása, EPG), típustól függően, Full HD felbontásúra skálázzák fel a képet, felvételi és timeshift funkciókat biztosítanak valamint interaktív szolgáltatásokat is igénybe vehetünk segítségükkel (előfizetés kezelése, játékok, időjárásjelentés, távoli vezérlés, stb.)

Fentiek alapján jól körvonalazódik, hogy a Mediabox és a Mediacard hogyan viszonyul egymáshoz, azaz, hogy a két megoldás milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik egymáshoz viszonyítva. A Mediacard előnye, hogy nincsen set-top-box, így eggyel kevesebb a doboz a lakásban; eggyel kevesebb a távirányító és eggyel kevesebb a fogyasztó is. Értelemszerűen nincsen szükség kábelre sem, amit azt is jelenti, hogy a set-top-box nem foglalja le a tévé egyik HDMI csatlakozóját – bár manapság, amikor a legtöbb tévén már három-négy port is található, ez azért nem akkora extra. Sok tévé viszont a HDMI portról nem ismeri fel a helyes képarányt, így a set-top-boxról érkező jel alapján nem tud váltani – a Mediacarddal elvileg ez a probléma megszűnik. Ami fontos lehet még a kábelek eltűnése okán, az az, hogy a csak SD adások vételére alkalmas set-top-boxokon korántsem biztos, hogy van HDMI kimenet, ami azt jelenti, hogy a box és a tévé között analóg az összeköttetés. Ez nyilván nem optimális, a Mediacard alkalmazása során ugyanakkor ilyen gond fel sem merül, hiszen minden a tévén belül történik.

Most lássuk a hátrányokat, merthogy ezekből is van pár! Mivel nincsen set-top-box, az interaktív extrák nem működnek – a tévégyártóktól nem várható el, hogy a készülékek szoftverét felkészítsék egy műsorszolgáltató igényeinek megfelelően. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincsen elérés a UPC Videotárhoz, nem rendelhetünk csomagot online és nem tudjuk a UPC alkalmazásait (játékok, időjárás, stb.) sem használni. Ezek elvileg pótolhatók lennének okostévé alkalmazásokkal, de kérdés, hogy a UPC hajlandó lesz-e valamikor ebbe az irányba elmozdulni. Egyelőre nyilván nem éri meg fejleszteni, mert összességében is kevés az okostévé ehhez idehaza – a Mediacardot használó okostévé tulajdonosok száma pedig még jóval alacsonyabb.

Valamilyen oknál fogva a UPC egyelőre az EPG információkat is csak 24 órára előre tölti fel a rendszerbe, így a tévé műsorfüzetét nem használhatjuk annyira jó, mint a set-top-boxét – ha nem vagyunk rosszmájúak, és nem feltételezzük, hogy a UPC passzióból alkalmazza a korlátozást, akkor ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a kompatibilitási listában lévő néhány tévé nem képes ennél több adatot kezelni. A Mediacard funkciójából adódóan végül azt is meg kell még említenünk, hogy maga az eszköz extra funkciókat nem tud biztosítani, a felvételi lehetőség és az élőadás megállításának lehetősége csak és kizárólag azon múlik, hogy a tévé, amelyikbe a Mediacardot behelyeztük, tartalmazza-e az adott szolgáltatásokat. Annyit hadd jegyezzünk azonban meg, hogy amennyiben a tévé kínál felvételi lehetőséget és timeshiftet, a tapasztalatok alapján annyit akkor is elmondhatjuk, hogy a set-top-boxszal elérhető felhasználói élményt nem kapjuk meg, mert a tévékben csak egy tuner van, míg a felvételkészítésre képes set-top-boxokban legalább kettő. Azaz, ha valamit rögzítünk, akkor közben a tévét nem lehet elkapcsolni. A másik oldalról megközelítve a dolgot, nyilván akkor, ha valakinek olyan set-top-boxa van, amely egyáltalán nem képes rögzítésre, akkor azért ez az egytuneres felvételi lehetőség is nagyon jó szolgálatot tehet.

»1 - Mi az a Mediacard?, Set-top-box vs. Mediacard

Ezek is érdekelhetnek

2010. november 10., 12:00
2009. február 13., 08:00
2012. január 9., 18:48
Hozzászólások