- 2012. július 2., 12:00
A HTC One széria legkisebb tagja megnyerő külsőt kapott és a Sense 4.0 újdonságai is megtalálhatók benne.

Kezelőfelület (HTC Sense 4.0)

A telefonon az Android 4.0.3-as verziója fut, amelyre a gyártó természetesen ráhúzta a Sense 4.0-t is. A felület sajnos csak elvileg teljesen ugyanaz, mint ami a One X-be és a One S-be került, a HTC ugyanis több apróbb módosítást is eszközölt – ezek csökkentik a funkcionalitást vagy a látványt vagy mindkettőt. A dolog okára egyébként nem volt nehéz rájönnünk; bár a Sense 4.0-ban kevés a látványeffekt, a One V hardvere ezek tökéletes futtatására sem alkalmas. Már a menüben mászkálva is érezni lehet, hogy az UI lomhább, mint a One S vagy a One X esetében – viszont összességében azért nem rossz a tempó, aki csak a V-t fogja kézbe, annak nem biztos, hogy eszébe jut majd, mehetne minden egy kicsit gördülékenyebben is.

A One X-hez és a One S-hez képest megváltozott a feladatváltó képernyő, a One V esetében 3D effektek nélkül válthatunk az appok között. Kevesebb a gadget is (46); a repertoár részben azért szűkült, mert egyes widgeteket egyszerűen kihagyott a HTC, míg másoknál (pl. a híres-neves óra esetében) kevesebb külső közül választhatunk. A legfájóbb módosítás mégis az, hogy kezdőképernyőből hét helyett csak öt áll rendelkezésre.

Ami rögtön feltűnhet, az az, hogy a rendszerben nincsen meg az Ice Cream Sandwich fix indítósávja, ami a gombokat tartalmazná – ahogyan korábban már említettük, ezek helyett a HTC valódi gombokat alkalmaz, így több a kijelzőn a hasznos terület. Hardveres menü gomb viszont nincsen, így, ha az alkalmazás megkívánja, sajnos a HTC is kénytelen az alsó részt levágni. Kicsit fura, hogy ilyenkor a képernyő teljes alsó sávja gyakorlatilag egyetlen funkciót lát el – kétségtelenül nem a legjobb megoldás. A Sense 4.0 a One V esetében azoknál a régebbi alkalmazásoknál, amelyek nem kérik a menü gombot, nem is teszi oda; ezeknél a feladatváltót kell hosszan nyomva tartani a menü behívásához. Erre minden alkalmazásnál figyelmeztet is a telefon – ha akarjuk, akkor csak az első indításnál, ha akarjuk, akár minden alkalommal.

Főképernyőből, amint korábban már említettük, maximum ötöt használhatunk. Sajnos, ha ennél kevesebbre van szükségünk, a feleslegeseket akkor sem távolíthatjuk el. Egy képernyőn 4×4 ikonnyi terület van. A főképernyők közötti váltás sima jobbra-balra lapozós (a One X és a One S esetében ilyenkor 3D-s effekt is van). Folyamatos lapozás nincsen, és furcsa korlátozás, hogy a képernyőket egy ablakban megmutató áttekintő nézetet is letiltotta a HTC. Viszont a gyártó jó szokásához híven a kezelőfelület gyakorlatilag minden elemét testreszabhatjuk. De csak majdnem, mert fontos eltérés a nagytestvérekhez képest, hogy a One V esetében nem állítható be, hogy a lezáró képernyőn milyen információk jelenjenek meg. Ez mindig az alap (mármint Sense 4.0 alap), vagyis a feloldó kör mellett négy ikont tartalmaz; ha a kör felhúzása helyett valamelyiket húzzuk bele a körbe, akkor az adott alkalmazás rögtön el is indul. Természetesen változtatható, hogy milyen ikonok kerüljenek ide, azonban nem teljesen szabadon: itt éppen azokat a programokat látjuk, amelyeket a főképernyő alsó gyorsindító sávjából érhetünk el. Ez a gyorsindító az alkalmazások gombot fixen tartalmazza, mellé négy további appot szúrhatunk be.


Természetesen az ikonok egymásra húzásával arra is lehetőségünk van, hogy a programokat csoportosítsuk – ez egyébként nem a HTC újdonsága, hanem az Android 4.0-é. A létrehozott csoportokat el is nevezhetjük, a benne lévő programokat pedig az érintésre felugró ablakból indíthatjuk el.

A HTC nemcsak a felület testreszabhatóságával, hanem a widgetek széles tárházával is jeleskedik, bár a One V esetében csak 46 minialkalmazás közül tudunk választani. A widgetek elhelyezésére használható képernyőn felül a kezdőképernyők, alatta pedig a widgetek látszanak, így utóbbiak elhelyezése gyorsan és egyszerűen történhet.

Az alkalmazások gyűjteményét a kijelző felbontásához igazodva a Sense 4×4-es elrendezésben tartalmazza. A listát nem görgetni lehet, hanem lapozni (oldalra). A szokásos csoportosítás mellett kérhetjük, hogy a telefon a használat gyakorisága szerint rendezze az ikonokat, illetve azt is, hogy csak azokat az alkalmazásokat mutassa, amelyeket a Play Store-ból töltöttünk le. Az alkalmazások közötti váltásra szolgáló képernyő a gyári Androiod 4.0 felület, így az appokat előnézeti képpel, egymás alatt sorakoztatja fel.

A HTC nem hagyta érintetlenül az értesítési sávot sem: a változtatások nyomán a felület kevésbé zsúfolt lett, legnagyobb részt annak köszönhetően, hogy a tajvani gyártó programozói kidobták innen a kapcsolódási lehetőség aktiválására szolgáló lehetőségeket. Aki ezeket esetleg használta, az sem fogja a hiányt nagyon érzékelni, mert a jobb felső sarokban lévő beállítok gombbal egyből a beállítási menübe juthatunk, amely az Android 4.0 esetében legfelül, tehát gyorsan elérhető helyen tartalmazza ezeket.

Látható, hogy a HTC mindent megtett annak érdekében, hogy a felületet a lehető legegyszerűbben tartsa, miközben rengeteg új funkciót sikerült a telefonba pakolnia. Bár a felület alapból is kevés animációt használ, sajnos úgy tűnik, hogy a One V hardvere már nem bírta volna a 3D-s effekteket, így ezekről teljes egészében le kell mondanunk. Ezekért persze messze nem annyira kár, mint azért, hogy eltűnt kettő a kezdőképernyőkből is – ha viszont ettől és a picit döcögős sebességtől el tudunk vonatkoztatni, akkor a Sense 4.0 még a One V-n is egészen kiválóan működik.

Címkék
Hozzászólások