- 2012. augusztus 23., 12:00
A Samsung csúcstelefonja hozza, amit elvárhatunk tőle, de nem szól akkorát, mint elődei.
Hirdetés

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az idei szezon legjobban várt androidos okostelefonja a Samsung Galaxy S III volt; a Samsungnak azonban nem volt egyszerű dolga a készülék elkészítésekor, ha minden elvárásnak meg akart felelni. Egyfelől ki kellett elégíteni a Galaxy S-en és S II-n nevelkedett felhasználók igényeit, másrészt pedig a konkurensekhez képest is domborítani kellett: a HTC a One X-szel magasra tette a lécet, ráadásul nem a tajvani gyártó volt az egyetlen, aki négymagos processzorral szerelt gépet mutatott be a Mobile World Congress 2012-n, viszonyítási alap tehát több is volt. A Samsung korábbi szokásától eltérően ezúttal egyébként nem Barcelonában jelentette be az új Galaxyt, és nem is az MWC-hez közeli időpontban: a premierre Londonban került sor, május elején. Az ok aligha lehetett más, minthogy a koreai gyártó szeretett volna végre minden tekintetben felnőni az Apple mellé, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Samsung is szerette volna elérni, hogy a Galaxy S III-at is hasonló várakozás előzze meg, mind az iPhone-ok bejelentését.

Külső

Az első dolog, ami a telefon kézhez vétele után feltűnhet, az az, hogy a készülék hatalmas, ami persze nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy 4,8 colos kijelzőt kapott. Jó kérdés, hogy egy mobilra minek ekkora kijelző, a Samsung mérnökei bizonyára úgy gondolták, hogy ez egy olyan paraméter, amely segítségével könnyű kitűnni a mezőnyből. A mobil egyébként több, mint 1 cm-rel hosszabb a már szintén nem kicsinek számító elődnél, a Galaxy S II-nél, szélességben viszont ennek fele csak a plusz, a vastagság pedig gyakorlatilag nem változott: a Galaxy S III 136,6×70,6×8,6 mm-es. A telefon tömege 133 gramm, ami a méretet figyelembe véve nem tűnik túl soknak; mindez úgy lehetséges, hogy a Samsung egyszerű műanyagból készült borítást használt. Bár egy 200 ezer forintba kerülő telefonnál ez elsőre nem tűnik túl elegáns választásnak, a mobil kialakításával az égvilágon semmi gond: mind az anyagmegmunkálás, mint az összeszerelés minősége teljesen rendben van, a telefon nem recseg-ropog akkor sem, ha kicsit erősebben markoljuk meg. Aki egyébként fintorogna a műanyag külsőn, annak nem árt felidézni azt sem, hogy a Galaxy S és a Galaxy S II is ugyanebből az anyagból készültek, pedig már akkor is voltak piacon unibody kialakítású fémházas mobilok. Akinek pedig derogál, hogy a Samsung minden készülékét ugyanabból az anyagból készíti, az ennyi pénzért biztosan talál a piacon számára jobb alternatívát.

A nagy fizikai méret ellenére a telefon, ha csak önmagában árválkodik, annyira nem tűnik brutálisan nagynak, mert a mérnökök jól kihasználták az optikai tuning minden eszközét: vékony a kijelzőt körülölelő káva, a telefonon pedig – kis túlzással – nem találunk egyenes vonalakat, az ívelt oldalak és a lekerekített sarkok pedig kiválóan alkalmasak szemünk megvezetésére. Mindemellett az egykezes használat a legnagyobb kezűeket kivéve szinte kizárt, az átellenesen lévő felső sarkot a hüvelykujjunkkal fizikai lehetetlenség elérni.

Az előlap nagy részén a korábban már említett, 4,8 colos kijelző terpeszkedik, amelyet a Gorilla Glass 2 véd a fizikai sérülésektől. Ez funkciójában tulajdonképpen teljesen egyezik az első verzióval, de 20 százalékkal vékonyabb (és könnyebb). A kijelző feletti vékony csíkban a Samsung logó, a beszélgetés során használatos hangszóró, a visszajelző LED, az előlapi kamera, a közelségérzékelő és a fényerősségmérő szenzor találhatók meg. Az utóbbi három számára kialakított kör alakú nyílások egyedi megjelenést kölcsönöznek a fehér készülékháznak.

A LED egyik érdekessége, hogy rejtett, a másik pedig, hogy a jelzés típusától függően több színben is képes világítani. A kijelző alatt a gombokat találjuk, amelyek annak ellenére kerültek fel a Galaxy S III-ra, hogy a mobil operációs rendszere, az Android 4.0 (Ice Cream Sandwich) már virtuális gombokkal működik – persze a Samsung saját kezelőfelülete ettől még lehet olyan (és olyan is), hogy szükség van rájuk. A kezelőszervek kialakítása a gyártótól megszokott sémát követi, középen a fizikai Home gombot, tőle balra az érintős menü, jobbra pedig a szintén érintős vissza gombot találjuk. A két szélső gomb természetesen háttérvilágítással is rendelkezik, amely a kijelző feloldásakor kapcsol be.



A Samsung a Galaxy S III-ra is a megszokott oldalsó gombokat és csatlakozókat helyezte el: balra a hangerőszabályzó, jobbra pedig a képernyő feloldására is használatos bekapcsoló gomb került. A felső élen a jack dugónak és a másodlagos mikrofonnak volt hely, lent pedig a microUSB csatlakozót és a fő mikrofont találjuk.

A Samsung dicséretet érdemel azért, mert a készülék hátlapja teljesen eltávolítható, így nemcsak a microSIM-kártya és a microSD-kártya foglalatához férhetünk hozzá, hanem az akkumulátort is házilag cserélhetjük – ez utóbbi a legtöbb csúcstelefonról ma már nem mondható el. A hátlap szokás szerint a mobil felső éléről kezdve fejthető le. Annyit hadd mondjunk még el róla, hogy a műanyag itt nem túlzottan bizalomgerjesztő, annyira vékony ugyanis, hogy attól féltünk, bármelyik pillanatban eltörik. A hátlap fényes, és gyűjti is az ujjlenyomatokat, de a nálunk járt tesztpéldány fehér színű volt, így azok nem igazán látszottak meg rajta. A hátoldalon a szokásos kiegészítők sorakoznak: ide került az elsődleges kamera, a hozzá tartozó LED-es villanó valamint a külső hangszóró is.

A telefon csomagolása a megszokott kiegészítőket tartalmazza, így a lista ezúttal sem lesz túl hosszú: a Samsung USB-kábelt, töltőt és headsetet mellékel a Galaxy S III mellé. Utóbbi fehér színű, és természetesen fülbe dugható változat. Hangminőségét erős közepesre értékelhetjük, aki zenét is akar majd a mobillal hallgatni, és érzékeny a hangminőségre, annak tehát ajánlott egy jobb füles beszerzése.

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2012. június 18., 12:00
2012. augusztus 14., 12:00
Hozzászólások