- 2012. október 26., 12:00
A Samsung a Galaxy Note bejelentésével új termékkategóriát teremtett, a 10.1-es modell viszont ízig-vérig táblagép.

Kezelőfelület (TouchWiz UI)

A Samsung Galaxy Note 10.1-en az Android 4.0.4-es verziója (ICS) fut, de a Samsung ígérete szerint hamarosan érkezik a 4.1-es (Jelly Bean) frissítés. A váltás a kezelőfelületet túlzottan persze nem fogja érinteni, mert a Samsung a TouchWiz UI-t is feltette a Note 10.1-re, azonban a Jelly Bean több érdekes új funkciót is hoz majd, többek között a hangfelismerést – az Android 4.1 újdonságairól részletesen ebben a cikkünkben írtunk.

A TouchWiz miatt az interfész nem lesz idegen senkinek, aki legalább egy androidos Samsung készüléket fogott már a kezében, de a legnagyobb rokonságot nyilván a Galaxy S III-mal szemben mutatja a készülék, hiszen saját kategóriájában két csúcskészülékről van szó. Az UI-t a Samsung azért természetesen nem 1:1-ben emelte át, több olyan apró módosítás is történt, ami figyelembe veszi a nagyobb képátlót, valamint azt, hogy egy táblagépet nagyobb eséllyel használunk rendszeresen fektetve és állított helyzetben is.

Kezdőképernyőből alapesetben ötöt kapunk, ezek számát viszont bármikor megváltoztathatjuk – de legfeljebb hetet használhatunk. A kezdőképernyők között a lapozás állított és fektetett helyzetben is szépen, simán történik, a görgetés pedig végtelenített, azaz az utolsó képernyőről továbbhaladva az elsőn lyukadunk ki. Alapesetben a középső képernyő az elsődleges, de a kijelzők rendezésére szolgáló átmeneti nézet segítségével ezen változtathatunk, csakúgy, mint a kijelzők sorrendjén. Bármelyik képernyőn is vagyunk, a pozíciónkat apró pontok jelzik. A pontok száma értelemszerűen éppen annyi, amennyi kezdőképernyőt használunk, és természetesen arra is lehetőség van, hogy a megfelelő pont megérintésével rögtön valamelyik képernyőre ugorjunk.

Fontos változtatás a Samsung okostelefonjaihoz képest, hogy kijelzőn nincsen fix ikonsor, helyette azonban megkapjuk az állapotsort, amely mindig látszik; ezen helyezkednek el a szoftveres gombok. A Samsung kiegészítette a gyári Android felületen meglévő lehetőségeket, a vissza, Home és feladatváltó mellé bekerült a képernyőmentés, illetve a középen elhelyezett nyíl segítségével néhány alkalmazáshoz kapunk gyorselérést, például a számológéphez, az e-mailhez, az ébresztőhöz illetve néhány S alkalmazáshoz.

A „tálca” jobb oldalán az idő és néhány ikon látható, ezek jelzik például a szemkövetés funkciót vagy a WiFi állapotát. Ha megérintjük ezt a terület, akkor jutunk el az értesítési képernyőhöz, amely jelen esetben nem is képernyő, hanem csak egy ablak. A Samsung jó szokásához híven nemcsak a rendszerüzeneteket mutatja meg itt, hanem lehetőséget ad az adapterek és egyes funkciók gyors változtatására is (pl. WiFi ki/be, GPS ki/be, fényerő).

A Samsung a mozgással kapcsolatos extrákat sem felejtette ki, a táblagépet kérhetjük például arra, hogy ne kapcsolja ki a kijelzőt mindaddig, amíg nézzük – ezt elvileg az előlapi kamera segítségével állapítja meg a szoftver, de a találati pontosság, főleg sötétben, nem volt az igazi.

A képernyőkön összesen 40 ikonnak van hely, amelyek állított helyzetben teljesen ki is töltik a képernyőt. Amennyiben a Galaxy Note 10.1-et fektetve használjuk, bal és jobb oldalt egy vékony csík szabadon marad – erre valószínűleg azért volt szükség, hogy a Samsung jobban tudja optimalizálni a kezdőképernyők tartalmát fekvő és állított helyzetre is. A képernyőkre a widgetek és ikonok mellett mappákat is kihelyezhetünk, ami kiváló szolgálatot tehet, ha csoportosítani szeretnénk néhány programot. Widgetből alapesetben 40 darab áll rendelkezésre.

Jópofa megoldás, hogy az interfész lehetővé teszi azt is, hogy a képernyőt kettéosszuk, és a két felületet külön használjuk – hasznos lehet például akkor, ha munka közben akarunk filmet nézni, vagy mondjuk egy weblapról készítenénk jegyzeteket.

A négymagos Exynos elég gyors ahhoz, hogy két hardverigényes alkalmazás is szépen fusson egymás mellett, viszont a funkció nem teljes értékű, mert nem lehet két tetszőleges alkalmazást egymás mellett futtatni, az osztott képernyőt csak néhány alkalmazást támogatja.

A lezáró képernyő alapesetben az időt, a dátumot és az állapotsort mutatja, valamint négy program parancsikonját tartalmazza. A feloldás módja a szokásos: ujjunkkal végig kell csak simítani a kijelzőt. Ha a simítást az S Note, a Böngésző, a Video Player vagy a Gallery ikonjáról indítjuk, akkor feloldás után az adott alkalmazást indíthatjuk el közvetlenül. A Samsung a feloldáshoz ugyanazt az effektet párosította, mint a Galaxy S III esetében: a mozdulat hatására olyan a kijelző, mintha egy háborítatlan vízfelszínt borzolnánk meg kissé.

A menü sebességével nem foglalkoztunk még, de igazából kár is lenne erre szót pazarolni: a hardver annyira brutális, hogy normál keretek között semmi sem tud kifogni rajta.

Címkék
Hozzászólások