- 2012. november 30., 15:22
Megnéztük, mit tud a Google referencia eszköze – amelyet már az Android 4.2-es változatával próbáltunk ki.
Hirdetés

Kezelőfelület

A Nexus 7 az Android 4.1, azaz a Jelly Bean referenciahardvere volt, így a tablet első két változata (a csak WiFi adapterrel szerelt 8 illetve 16 Gbájt belső memóriát tartalmazó verziók) ezzel az OS-sel jelentek meg. Tesztpéldányunk viszont már az október végén bejelentett, frissített szériából származik, így az Android 4.2-vel érkezett hozzánk – azzal az OS-sel, amelynek egyébként két referencia hardvere is volt, a Nexus 10 táblagép és a Nexus 4 mobiltelefon.

Az Android 4.2 (Jelly Bean) újdonságai

A Nexus 7 természetesen az Android gyári, Holo névre hallgató kezelőfelületét tartalmazza, amely azonban több ponton is megújul a korábbi, szintén Jelly Bean kódnevű változathoz képest. Ahogyan a verziószám is sejteti, túlságosan mélyreható változtatásokat persze nem kell keresni, de azért akad egy két érdekesség, ami a tablet használhatóságát alaposan megnöveli.



Az egyik legszembetűnőbb és talán legmegosztóbb újítás, hogy most már nemcsak az öt panelt tartalmazó kezdőképernyő, hanem a lezáró képernyő is görgethető. Táblagépeken nem az egész, hanem csak egy részt, mobiltelefonokon viszont az egész képet húzhatjuk el jobbra illetve balra. A megoldás előnye az, hogy ezekre a felületekre is pakolhatunk ki widgeteket (de nem ugyanazokat, mint a kezdőképernyőkre), így némi extra információhoz juthatunk, sőt, elvileg akár az is megoldható, hogy a fényképezőgép funkciót elérjük erről a felületről, jobbra lapozva – a Nexus 7 esetében ez értelemszerűen nem működött, mert hátsó kamera nincsen. A feloldó gyűrűnek így viszont már nem jut kiemelt szerep, így nincs többé lehetőség arra, hogy a feloldáshoz használt ujjmozdulat irányával szabályozzuk, hogy a főképernyőre vagy mondjuk a fényképező alkalmazásba szeretnénk-e bejutni.

Az Android 4.1-hez hasonlóan az értesítési sáv táblagépen nem foglalja el a teljes képernyőt, hanem csak a képernyő bal harmadát. Újdonság ugyanakkor, hogy az állapotsor jobb oldaláról is lehúzhatunk egy panelt, amely néhány funkcióhoz tartalmaz közvetlen elérést – ugyanez a panel mobiltelefonon akkor jelenik meg ha két ujjal húzzuk le az értesítési sávot.

Sajnos a Google gyári megoldása csak hasonlít a gyártók saját kezelőfelületében már eddig is sokszor megtalálható panelre, mert a gombokkal érthetetlen módon nem az adott funkciókat kapcsolhatjuk ki-be, hanem csak arra van lehetőség, hogy a menü releváns részére ugorjunk. Azaz, ha mondjuk a WiFi-t akarjuk bekapcsolni, akkor a gomb érintésére a WiFi menübe jutunk, ahol a kapcsolóval tudjuk leállítani az adatpert – ráadásul utána még a vissza gombot is meg kell nyomnunk, hogy a korábban használt alkalmazáshoz visszajussunk.

Az Android 4.2 táblagépeken még egy érdekességet tartogat; az OS immáron a felhasználói fiókokat is támogatja, így a családban mindenki a saját ízlésvilágának megfelelően alakíthatja, csinosíthatja a gépet. A dolog nagyjából úgy működik, mint egy tipikus otthoni, windowsos PC esetében: van egy teljes jogú felhasználó, aki azt csinál a géppel, amit akar, és vannak a többiek. A „kiválasztott” természetesen az először létrehozott fiók, ennek használóját tekinti a Google tulajdonosnak, őt sehogyan sem lehet kizárni a rendszerből, és ő az, aki létrehozhat illetve törölhet felhasználói fiókokat.

Ezen felül a tulajdonosnak arra is lehetősége van, hogy egy-egy alkalmazást töröljön mások fiókjából. A felhasználói fiókok elég jól elkülönülnek egymástól; természetesen mindenki egyedi beállításokat használhat (háttérkép, lezáró képernyő, widgetek, stb.), és az alkalmazások is izolált környezetben futnak, ugyanakkor azon appok magja, amelyeket többen is használnak, közös. Ez a gyakorlatban nem sok vizet zavar, de adott esetben lehetséges, hogy egy alkalmazás a tudtunk nélkül frissül, mert egy másik felhasználó a saját fiókjában engedélyezte a frissebb verzióra való váltást. A felhasználók között a lezáró képernyő alsó részén, középen megjelenő körök vagy az állapotsor jobb széléről lehúzható, gyorsgombokat tartalmazó ablak segítségével tudunk.

A Google tovább csiszolta a Now szolgáltatást is, amely újabb kártyákat kapott, így több érdekességre tudja felhívni a tablet használójának figyelmét.

Hogy a szolgáltatás mennyire működőképes, azt jól jelzi, hogy a tablet a GPS-adatok alapján két nap elteltével magától kiválasztotta a helyes otthoni címe(me)t (amit persze azért jóvá kellett hagyni), rögtön utána pedig figyelmeztetett arra is, hogy csúcsidő van, ezért a hazaút 40 perc fog tartani.



Csak a teljesség kedvéért: a virtuális billentyűzet is kapott egy új funkciót, a swype típusú gépelés is használható már, azonban az Android 4.2-ben nincsen magyar szótár, így ez egyelőre inkább csak elvi lehetőség.

Címkék
Hozzászólások