Valószínűleg a Microsoft történetének egyik legjobb döntése volt, amikor a vezetés elhatározta, hogy az asztali számítógépek, az okostelefonok és a táblagépek szoftverét annyira közel hozza egymáshoz, amennyire csak lehetséges. A szoftvergyártó legújabb operációs rendszerei már e felfogás mentén készültek; a Windows 8, a Windows RT és a Windows Phone 8 fejlesztésekor az egyik kulcsfontosságú tényező a szinergia, azaz a rendszerek közötti átjárhatóság volt. Mostani tesztünk alanya a felsorolásban középen elhelyezkedő OS, azaz a táblagépekre szánt Windows RT volt.
Nemcsak az iPad óta tudjuk, de az iPad óta minden korábbinál jobban tudjuk, hogy egy termék esetében nemcsak az számít, hogy mit tud az adott dolog, hanem az is, hogyan tudja (hogyan próbálja meg) azt gyártója eladni. Lehet bármilyen jó is valami, ha a felhasználók nem érzik a késztetést, hogy márpedig ez kell, az adott kütyü (vagy jelen esetben szoftver) nem lesz sikeres. Hogy rögtön belecsapjunk a közepébe: a Microsoft a bevezetés körüli kommunikációt akkor se tudta volna jobban elrontani, ha direkt ez lett volna a célja. A redmondi vállalat ugyanis nem a Windows (egyik) mobil verziójaként (azaz nem táblagépes OS-ként), hanem mobil Windowsként állította be a Windows RT-t, ami sok félreértést szült. A különbség leírva ugyan kicsinek tűnik, azonban a valóságban nagyon is sokat számít. Mivel a Microsoft rendszeresen ez utóbbit lebegtette, a felhasználókban fokozott elvárások alakultak ki. Olyan elvárások, amelyeknek a Windows RT nyilvánvalóan nem tudott megfelelni – de, tegyük hozzá, hogy nem is akart.
A hibás kommunikáció összességében azt eredményezte, hogy a Surface-en keresztül közvetve a Windows RT rengeteg rossz kritikát kapott – pedig az OS-sel igazából nincs semmi komoly baj. Nem lehetetlen a helyzeten felülkerekedni, de a Microsoft feleslegesen nehezítette meg saját dolgát…
Windows RT vs. Windows 8
A Windows 8, a Windows RT és a Windows Phone 8 közös alapokon nyugszik, de amíg a Windows 8 x86-os processzorokon fut, a Windows Phone 8-at és a Windows RT-t ARM architektúrára tervezték. A motorháztető alatt a Windows RT a Windows Phone 8-cal mutat rokonságot; a két OS gyakorlatilag ugyanazt a kernelt futtatja. Külsőre viszont a Windows RT már a Windows 8-ra hajaz; kezelőfelületük gyakorlatilag teljesen megegyezik. A Microsoftnak ez volt a célja akkor, amikor a Metro felületet megálmodta (igen, tudjuk, hogy már nem így hívják, de még nem kapott hivatalosan új nevet az interfész), hiszen így a két OS elvileg pontosan ugyanazt a felhasználói élményt nyújta.
Fentiekből következik, hogy a Windows RT tényleg nem a mobil Windows 8 – és az is, hogy aki nem egy új operációs rendszerként tekint rá, az könnyen nagyot csalódhat benne.
Az interfész és a kezelés (szinte) teljes azonossága ellenére a Windows 8 és a Windows RT számos dologban különböznek ugyanis egymástól. Az egyik rögtön az, hogy a Windows RT-t külön nem lehet megvásárolni. Olyan nincs, hogy valaki vesz egy androidos táblagépet, és később, ha úgy akarja, akkor vesz hozzá egy Windows RT-t. A legfontosabb különbség azonban nyilván nem ez, hanem, hogy a két operációs rendszer teljesen eltérő architektúrán, teljesen más hardveren fut.
A Windows RT kódja és működése számos láthatatlan ponton különbözik a Windows 8-tól, mert a két OS-nek teljesen más környezetben kell helyt állnia. A módosítások zöme két célt szolgál: egyrészt azt, hogy a relatív (az asztali PC-khez képest mindenképpen) gyengének számító hardveren is fürge maradjon az OS, valamint, hogy a rendszer a lehető leghosszabb akkumulátoros időt biztosítsa. A megvalósítás részleteibe most nem mennénk bele, de ennek a szemléletnek köszönhető például az is, hogy a multitasking megvalósítása és az alkalmazások kezelése eltér a két OS esetében.
Az eltérő architektúra kezelésének további fontos hozadéka az, hogy a két platformon teljesen más alkalmazások futnak, a Windows 8-ra írt programok így nem kompatibilisek a Windows RT-vel. Kivételt csak a Windowsban megtalálható alapprogramok egy része, valamint az Internet Explorer, a Word, az Excel, a PowerPoint és a OneNote jelentenek, ezeknek a programoknak a Microsoft elkészítette az ARM-os átiratát is. Az Office egyébként része a Windows RT-nek, vagyis minden olyan táblagépen megtalálható, amelyen a Microsoft operációs rendszere fut. A helyzetet bonyolítja, hogy a Windows RT-re írt appok viszont elvileg futnak a Windows 8 Metro UI-ja alatt is.
A két OS külsőre nagyon hasonlít, mágis rengeteg olyan funkció van, amelyről a Microsoft úgy gondolta, hogy nem fontos egy táblagép esetében. Nincsen például Media Player és BitLocker, és az OS nem támogatja a csoport házirendeket, és nem lehet domainek alá sem bejelentkezni. A listából látszik, hogy a Microsoft félig lábon lőtte magát: több olyan fícsör is kimaradt a Windows RT-ből, amelyek a vállalatok számára vonzóvá tehették volna az OS-t. Ennek nyilván megvan a maga oka; nevezetesen az, hogy a Windows RT-t a Microsoft az otthoni felhasználóknak szánja, míg irodai környezetbe a Windows 8-at futtató Surface Prót szeretné benyomni.