- 2012. december 12., 13:36
Nálunk járt az ASUS Windows RT-vel szerelt táblagépe – az OS-t már teszteltünk, most a hardveren volt a sor.

Az ASUS szépen lassan mesterré nőtte ki magát az átalakítható gépek piacán: a Transformer sorozattal a gyártó megmutatta, hogy kiválóan tud olyan táblagépet készíteni, amelyek adott esetben egy notebookot is tudnak helyettesíteni. Mostani tesztünk alanya, a Vivo Tab RT is a Transformer szériába tartozik (ha erre neve nem is utal, típusszáma – TF600 – igen). A gép a tajvani gyártó első Windows RT operációs rendszerre épülő táblagépe, amelyhez nem mellesleg billentyűzetes dokkoló is jár.

Külső

Az ASUS tud szép táblagépet tervezni, és szerencsére a Vivo Tab RT-vel ezt ismételten meg is mutatta. A készülék igényesen megtervezett dobozából maga a tablet és a hozzá kapcsolható billentyűzetes dokkoló külön került elő; ezért először mi is külön vettük szemügyre őket. Természetesen a sort a táblagéppel kezdtük, és rögtön megállapítottuk, hogy a TF600T szép. Formatervét illetően különösebben meghökkentő és/vagy nagyon egyedi dolog nincsen rajta, azonban minden a helyén van, és az ASUS minden alkotórészt precízen tervezett meg. Az egyedüli dolog, ami feltűnhet, az a készülékház vékonysága: a Vivo Tab RT mindössze 8,3 mm-es, ami a 10,1 colos kijelzőt figyelembe véve figyelemre méltó adat. A gépet kézbe véve a tömeg sem tűnt vészesnek: a tablet 525 grammos, így nem volt olyan érzésünk, hogy mindjárt letörik a kezünk. Persze a Vivo Tab RT-t az ASUS nem arra tervezte, hogy egy kézzel huzamosabb ideig tartsuk, a kütyüt erre már csak a képátló mérete sem teszi alkalmassá.

Az ASUS jó szokásához híven ezúttal is minőségi anyagokat használt; az előlapot Gorilla Glass védi, a borítás többi része pedig jórészt fémből készült. Csak azért nem teljesen, mert a hátlapon egy műanyag betétet is be kellett építeni, hogy az antennák is „kilássanak”. A szokásos táblagép formát az ASUS a lekerekített sarkokkal próbálta meg feldobni, valamit azzal, hogy a Vivo Tab RT-nek a szó szoros értelmében nincsen oldala, ezt a hátlap ívelt formája helyettesíti.

Az előlapon a 10,1 colos, 1366×768 pixeles kijelző terpeszkedik el, ezt egy relatív vastag keret veszi körül. Ez valamilyen szinten várható is volt, hiszen, ha egy tablet túlságosan vékony, akkor relatív szélesnek kell lennie, az alkatrészek számára ugyanis kell a hely. A káva felső részén bal oldalt találjuk az ASUS feliratot, a középvonaltól kicsit jobbra csúsztatva az előlapi kamerát, a kettő között pedig alig látható módon bújik meg a környezeti fényerősséget mérő szenzor. A tabletre fizikai gombok nem kerültek, viszont egy kapacitív Windows gombot azért kapunk.

Oldalsó gombból és csatlakozóból ezúttal elég sok van, mondhatni, szokatlanul sok, de ez részben a kialakításból ered. A felső élen a bekapcsoló gombot és a beépített mikrofont, jobb oldalt pedig a hangerőszabályzókat és a jack hangkimenetet találjuk. Balra fent a micro HDMI és a microSD foglalat kapott helyett, míg a bal oldal alsó része és a teljes alsó él a dokkolást segíti. Hogy pontosítsunk: lent a dokkolásnál használatos karmok helye valamint a dokkolót és a tabletet összekötő elektronikus csatlakozó helyezkedik el, oldalt pedig a kioldó.



A dokkolásnak igazából semmi trükkje nincs, a két egységet csupán egymásba kell illeszteni. A leválasztás sem túl bonyolult, ehhez a bal oldalon elhelyezett kallantyút kell lefelé tolni; és a tablet máris kiemelhető a helyéről. A dokkoló csatlakozója azonban akkor is szerephez juthat, ha a táblagépet magában használjuk: egy adapter segítségével ebből a csatlakozóból készíthetünk USB portot.

A készülék hátoldala az ASUS felirat mellett a korábban már említett műanyagból készült betétet is rejti; a fő kameramodul és a hozzá kapcsolódó LED-es vaku ebben a „csíkban” kapott helyet. Az ASUS a Nexus 7-nél a nem túl gusztusos, gyári számokat tartalmazó műanyag matricát is újra akcióba küldte – még jó, hogy ezt pillanatok alatt eltávolíthatjuk a készülékről.

Dokkoló

A gép érdekessége, hogy egy billentyűzetes dokkoló is jár hozzá. A kiegészítő egy második akkumulátort is tartalmaz, valamint került rá egy USB port is (valamint egy második USB-t is kisajtolhatunk belőle, ha használjuk a mellékelt adaptert). Sajnos a klaviatúrával együtt a Vivo Tab RT már elég nehéz, 1 kg-nál is nagyobb tömege vetekszik egy notebook tömegével is. Ha nem tudnánk, akkor ránézésre elég nehéz lenne a gépről megmondani, hogy eredetileg nincs egyben – viszont a konstrukció használat közben már nem nyújt olyan élményt, mint egy „igazi” laptop.

A legnagyobb probléma a 10,1 colos kijelzővel van, ami egy notebookhoz szerintünk kicsi. Ráadásul, mivel a dokkoló méretét igazítani kellett a tablethez, a billentyűzet gombjai és a tapipad is elég apróra sikerültek, ahhoz pedig mindenképpen kicsik, hogy valaki napi szinten használja így a Vivo Tab RT-t.

Emellett a két rész egymáshoz való rögzítése sem tűnik túlságosan stabilnak – mi legalábbis nem mernénk úgy járkálni vele, mint ahogyan a laptoppal szoktunk, úgy, hogy csak a billentyűzetet fogjuk. A tapipad mérete különösen annak fényében csalódást keltő, hogy támogatja a kétujjas gesztusokat is – ezeket ugyanis kényelmesen már nem lehet használni.

Ezek is érdekelhetnek

2012. november 30., 15:22
2012. december 7., 12:00
2013. október 15., 18:00
Hozzászólások