- 2013. május 6., 13:00
A HTC a One tervezésekor minden szempontból a tökéletességre törekedett, és ez a mobil minden porcikáján látszik.

Jobbnál jobb készülékek, mégis csökkenő, az utolsó negyedévre pedig gyakorlatilag teljesen eltűnő profit – röviden így jellemezhetnénk a HTC elmúlt két-három évi teljesítményét. A tajvani okostelefongyártó gyakorlatilag a HTC Desire óta nem dobott piacra olyan készüléket, amely képes lett volna áttörő sikert elérni, noha a vállalat telefonjaival sem hardver sem szoftver tekintetében nem szokott probléma lenni. Sőt, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a HTC minden évben az androidos készülékek egyik, ha nem a legjobb készülékével rukkolt elő. Hogy mi hiányzik a sikerhez?

Nyilván nem lehet egyetlen tényezőre leegyszerűsíteni a dolgot, azonban az teljesen egyértelmű, hogy a negatív pálya egyik legfontosabb oka az, hogy a HTC alig költ valamit marketingre. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy az okostelefonos piacon (is) sikert sikerre halmozó Samsung csak a készülékei marketingjére annyit költ, mint amennyi a HTC teljes bevétele – a küzdelem így cseppet sem nevezhető egyenlőnek. Erre szerencsére a HTC is rájött, így a jövőben (az ígéretek szerint) sokkal agresszívabb lesz a készülékek marketingje. Év végére kiderül, hogy mindez mire lesz elég; az viszont biztos, hogy a csúcstelefonon ezúttal sem fog múlni semmi, a One vitán felül a HTC (és talán a teljes piac) eddigi legjobb androidos okostelefonja.

Külső

A HTC okostelefonjai egyediségükkel, egyéniségükkel mindig is kitűntek a sorból. A készülékek formaterve olyan volt, hogy a telefonokról már messziről meg lehetett mondani, hogy a tajvani vállalat gyártotta őket. A vonalvezetés évről évre csiszoltabb, letisztultabb lett, de a mérnökök eddig sosem nyúltak drasztikusan a vonalakhoz – 2013 viszont új fejezetet nyit a HTC telefonok dizájnját illetően.

A HTC One más, de ettől még továbbra is egyedi – és nem mellesleg gyönyörű. A készülék formájának köze nincs ahhoz, mint amit a tajvani gyártó eddigi telefonjai esetében megszokhattunk, de az új stílus egyáltalán nem rossz, sőt. A HTC-től szokatlan módon a mobil oldalai teljesen egyenesek, a készülék pedig eléggé szögletes, de az ívelt felületek sem tűntek el a One-ról, ezek a készülék hátlapján köszönnek vissza. A tajvani gyártó mérnökei a felső- és csúcskategóriás modelleknél már tavalyi is unibody kialakítást használtak (a teljes One széria megbonthatatlan volt), és ez nem változott a One esetében sem. Szerencsére az igényes anyaghasználat is maradt: a telefon borításának nagy része (a kijelzőt nem számítva, természetesen) alumíniumból készült. Hátul és oldalt persze találunk műanyagbetéteket is, amelyekre feltétlenül szükség volt, hogy az antennák megfelelő vételi erősséget tudjanak produkálni.

Az előlap legnagyobb részét a Gorilla Glass 2 mögé bújtatott kijelző foglalja el. Az üvegborítás az általános gyakorlattól eltérően felfelé nem lóg ki, csak lefelé nyúlik túl valamelyest, ahol az érintésérzékeny gombokat is takarja. A HTC szokatlan módon csak kettő hardveres gombot használ: a márkajelzéstől balra a vissza, jobbra pedig a Home gombot találjuk. Mégis kettőnél több funkciót érhetünk el, mert hosszú illetve dupla „kattintással” a feladatkezelő és a kereső is elérhető velük. A Home gomb viszont nem a legjobb helyre került, mert nehéz elérni a hüvelykujjunkkal, de nem mondjuk azért, hogy lehetetlen a pozícióját megszokni.

A hangszóró rácsos kialakítású, ilyen volt a One X-en és a One S-en is. Ezúttal azonban nemcsak a beszélgetés során használatos hangkeltő, hanem a külső hangszóró is rács mögé került, ráadásul elég szokatlan helyre, a kijelző alatti részre, tehát előre. Ha jobban belegondolunk, akkor viszont evidens, hogy a hangszóró itt van a legjobb helyen, mert kihangosításnál így direktben halljuk a hangot, sokkal erőteljesebben. A kijelző feletti rács mögött a visszajelző LED-et, a rácstól balra a szenzorokat (közelségérzékelő és környezeti fényérzékelő), jobbra pedig az előlapi kamerát találjuk. A LED-nek el tudtunk volna képzelni jobb pozíciót is, mert nappali fény mellett szinte egyáltalán nem látszik, ha világít.



A telefon minden oldalára jutott valami: bal oldalt a microSIM fiókját és a kitoláshoz szükséges furatot találjuk, fent a bekapcsoló gombot és a fülhallgató kimenetet, jobbra a hangerőszabályzót, lent pedig a micro USB csatlakozót. A bekapcsoló gomb feketének látszik, de valójában nem az, mert a gomb egy infra LED-et is rejt – ennek hasznáról később még lesz szó. Természetesen a bekapcsoló gombot használhatjuk a készülék feloldására is, így előfordulhat, hogy valakinek nem lesz jó helyen. A nagyobb telefonok esetében valóban bevett gyakorlat, hogy a feloldó jobbra kerül, így a készüléket (jobb kézben fogva) a hüvelykujjunkkal lehet kényelmesen kioldani – személyes véleményünk szerint azonban jobb a One esetében alkalmazott pozíció. A hangerőszabályzó nem emelkedik ki a telefon síkjából, de nem nehéz benyomni.

A hátlapon a HTC mobiloknál már megszokott elemek sorakoznak: itt találjuk a fő kamera egységet és a hozzá tartozó LED-es villanót valamint egy második, a beszélgetés során zajszűrést végző mikrofont, illetve a HTC és a beatsaudio feliratokat. A felső és alsó élhez közel egy-egy műanyag csík is átfut a telefon hátlapján, amely az antennák számára biztosítja a jó kilátást.

A HTC One a csúcskategóriában jelenleg a legkisebb (és, ami talán a legfontosabb, a legkeskenyebb) mobilnak számít a maga 137,4×68,2-es alapterületével; a Sony Xperia Z és a Samsung Galaxy S 4 is nagyobbak nála, ugyanakkor a Samsung és a Sony modelljei vékonyabbak is tesztünk 9,3 mm vastag alanyánál.

Címkék
Hozzászólások