Képminőség
Fekete, kontrasztarány és szürkeárnyalatok
A mérésekből már kiderült, hogy a TX-P50GT60 még egy kis lépést tudott tenni elődjéhez, a TX-P50GT50-hez képest; valamivel jobb feketére és emiatt jobb kontrasztra is képes. Az eltérés ugyanakkor annyira kicsi, hogy a gyakorlatban valószínűleg még akkor sem lehetne szabad szemmel különbséget tenni a két tévé között, ha azok egymás mellett állnának – sajnos ezt azonban nem tudjuk megerősíteni, mert a tévéket nem volt módunk fej-fej mellett tesztelni. Az ANSI tesztábrával (tehát fekete és fehér területeket is tartalmazó tesztábrával) mért 0,009 cd/m²-es fekete és a 9234:1-es kontraszt viszont mindentől függetlenül is kiváló értékek. A tévé maximális kontrasztaránya egyébként ennél nagyobb, mert a Panasonic részben eltűntette a fényerősség-limitet: dinamikus és normál módban 230 cd/m², THX Bright módban 200 cd/m², THX módban 175 cd/m², egyéni módban 170 cd/m², mozi és professzionális módokban pedig 110 cd/m² a maximális fényerő. Feltéve, hogy nem az egész képernyő fehér, mert az áltagos fényesség egyik üzemmódban sem haladhatja meg a 65 cd/m²-t, hogy a fogyasztás biztosan mindig 400 watt alatt maradjon. A fenti korlátoknak azonban a gyakorlatban azért nincs jelentősége, mert a plazmatévéknél az optimális fényerő 90-100 cd/m² körül alakul, ami minden színprofil tűréshatárán belül van.
A Gamma az általunk javasolt beállításokkal (azaz lényegében a Professzionális 1 módot kiválasztva) 2,2, ami természetesen csak egy átlag: a sötétebb területeken ennél árnyalatnyit alacsonyabb, a világos területeken pedig magasabb a valódi érték. A részletességre ez szerencsére nincsen nagy hatással, és a szürkeárnyalatos tesztből az is kiderül, hogy a TX-P50GT60 a színárnyalatokkal tényleg minden szempontból remekül bánik. Természetesen, ahogyan a színekre és a fehéregyensúlyra, úgy a gammára is érvényes, hogy mérőműszerrel tökéletesre lehet kalibrálni – kettő vagy akár 10 referenciapont alapján is.
Az árnyalatok finomságának további javítására (de nem a színtér növelésére) szolgál(na) a menüben a 1080p Pure Direct mód is, amely elvileg minden olyan esetben megjelenik a menüben, amikor a fogadott képanyag Full HD felbontású. A valóságban sajnos ez nem feltétlenül van így, 24p jelforrás esetén például nekünk nem mindig jelent meg. Az igazság azonban az, hogy túl sokat nem veszítünk vele, a részletességre a legtöbb esetben nincsen egyértelműen látható hatása ennek a paraméternek.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
Ez két olyan paraméter, amit egy plazmatévénél szerencsére nem kell túlmagyarázni: a fényerő gyakorlatilag tökéletesen egyenletes (a tesztképeken a sarkokban lévő sötétedés inkább a fényképező objektívének, nem pedig a plazmatévének köszönhető), a betekintési szög pedig minden irányból nagy – igazából még a kontraszt csökkenésétől sem kell tartanunk.
Mozgóképfelbontás
A plazmatévék a gyakorlatilag zéró válaszidőnek köszönhetően a mozgások megjelenítésében verhetetlenek, ezért a 100 Hz-es képalkotásra elvileg semmi szükség, a 1080 soros felbontás mozgások közben is adott – a gyakorlatban a helyzet azonban enné valamivel árnyaltabb, mert a plazmatévékre jellemző, főleg a sötét területeken megfigyelhető képzaj eltűntetésére remekül lehet az IFC-t használni. A Panasonic szerencsére nemcsak ki/be lehetőséget kínál, hanem a képinterpoláció intenzitását meg lehet határozni, így akit az apró „zizegő” képpontok nagyon zavarnak, az megpróbálkozhat az IFC bekapcsolásával, a Min(imális) opciót kiválasztva. Ebben az esetben mellékhatásoktól sem igen kell tartani.
Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a lokális képzaj a kiválasztott színprofiltól is nagy mértékben függ, a legkevesebb akkor van belőle, ha az egyéni vagy a Professzionális módokat használjuk. A fényes területeken csak akkor figyelhető meg a zaj, ha nagy a fényerő – így nem túl meglepő módon ez a képhiba legjobban a normál és THX Bright üzemmódokra jellemző. Ez közvetett módon a színhelyességre is hatással van, mert a Panasonic TX-P50GT60 csak az egyéni és professzionális módokban tud 24 ezer színárnyalatot visszaadni. Bár könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy a nagyobb színfelbontás miatt kisebb a képzaj, ez valószínűleg éppen fordítva van, a kisebb képzaj teszi lehetővé, hogy a készülék a Professzionális 1 és 2 színprofilokat kiválasztva több árnyalatot tudjon megbízhatóan reprodukálni. Ezt a dolgot egyébként nem kell túlmisztifikálni, mert a különbséget szabad szemmel gyakorlatilag nem látni, sőt még mérőműszerrel is nehéz kimutatni. Hogy a zajosságban az eltérést pontosan mi okozza az egyes színprofiloknál, azt nem lehet tudni.
At IFC engedélyezése (Blu-ray lemezeknél Smooth Film) segít a phosphor lag leküzdésében is – bár a gyorsan mozgó objektumok körül a tévé alapból is csak egészen minimális sárga-lila árnyékot jelenít meg, az IFC bekapcsolásával ennek mértékét még tovább csökkenthetjük.
Képminőség – SD
A Panasonic TX-P50GT60 a normál felbontású anyagokat éppen olyan szépen jeleníti meg, mint elődje – a plazmatévék nemcsak a mozgásmegjelenítésben, hanem az SD tartalom megjelenítésekor is behozhatatlan előnyben vannak az LCD-tévékhez képest, és, mivel az LCD-k véleményünk szerint elérték a teljesítőképesség határát, nem nagy kockázat kijelenteni, hogy ez valószínűleg soha nem is fog megváltozni.
Képminőség – HD
Ha tökéletesen ki szeretnénk aknázni a plazmatévében rejlő lehetőségeket, akkor sötétben érdemes tévézni, a HD felbontású anyag használata pedig egyenesen kötelező – a TX-P50GT60 ebben az esetben viszont olyan képet tesz elénk, amelyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy (szinte) teljesen tökéletes. A Panasonic dicséretére legyen mondva, hogy ezt a teljesítményt zsinórban az ötödik éve hozza. Az elődmodellhez, a TX-P50GT50-hez képest a fejlődés természetesen nem olyan látványos, a technikai újdonságoknak köszönhetőn inkább az olyan apró mozzanatok javultak, mint a még kisebb képzaj, a még jobb beállítási lehetőségek, stb. Mivel a TX-P55VT60 mostani teszünk alanyával együtt járt nálunk, a két tévét fej-fej mellett is össze tudtuk hasonlítani, és ez alapján könnyen megállapítottuk, hogy a zaj tekintetében a VT60-as készülék jobb valamivel, de a különbségek itt gyakorlatilag véget is érnek. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy a 2013-as GT sorozat ezen jellemzők alapján kb. azt tudja, mint amit a 2012-es VT sorozat tudott, a 2013-as V sorozat pedig egy hajszálnyit, főleg a vezérlés tökéletesítésével, még feljebb lépett.
A képminőségbe nehéz belekötni: a fekete mély, a kontraszt nagy, a gamma fent-lent (majdnem tökéletesen) pontos, az árnyalatok szintén, az átmenetek egyenletesek, a mozgások elmosódásának nyoma sincs, és megfelelő beállításokkal még a képjavítókat is teljesen le lehet tiltani. A részletesség a sötét és a világos helyeken is gyakorlatilag teljes (feltéve, hogy sötétben tévézünk), a színek pedig pont jók; elég élénkek, de egyáltalán nem túlszaturáltak.
Mindegy, hogy a tévén a Harry Potter széria szinte végig sötétben játszódó utolsó részeit vagy egy animációs filmet nézünk – netán a Bajnokok Ligája döntőt (Full HD-ben), biztos, hogy lélegzetelállító élményben lesz részünk. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Panasonic eljutott arra a szintre, hogy, ha mindenáron hibát szeretnénk találni a tévében, akkor legfeljebb a sokat emlegetett klisékhez nyúlhatunk, vagyis, hogy a panel képe nagyon minimális mértékben vibrál, van ugyanilyen mértékű phosphor lag és az egészen finom, néhány pixeles részletek adott esetben a dithering áldozatául eshetnek. Éppen ezért reméljük, hogy a fejlesztések befagyasztása ellenére a Panasonic plazmatévék gyártása még hosszú évekig folytatódik.
A Blu-ray lemezeken lévő filmeket a tévé természetesen eredeti képsebességgel és kadenciahelyesen jeleníti meg, az ehhez szükséges 24p módot pedig még csak aktiválni sem kell, az elektronika megteszi ezt magától. A képkockák (feltéve, hogy a Smooth Film legfeljebb csak közepes erősségű) négyszer jelennek meg egymás után, tehát az effektív képfrissítési frekvencia 96 Hz.
Képminőség – 3D
Bár a 3D egyelőre nem robog úgy, ahogyan azt a gyártók szeretnék, a technológia annyira már ismert lett, hogy a csúcskategóriás tévékből nem lehet kihagyni. A Panasonic az LCD-tévék esetében idén teljesen a passzív technológiára váltott, a plazmatévéknél viszont a 3D továbbra is aktív, vagyis a bal és a jobb szemnek szánt képeket a tévé felváltva jeleníti meg, a szemüveg pedig az ellentétes oldalt (szemet) mindig kitakarja. Az aktív és a passzív 3D előnyeiről és hátrányairól korábban már rengetegszer írtunk, most nem ismételnénk magunkat.
Mivel a Panasonic továbbra sem figyel arra, hogy a szemüveg árnyalatát teljesen kompenzálja, térbeli megjelenítésnél a színhelyesség értelemszerűen változik; egyedül a THX 3D mód az, amelyiknél látszik némi törekvés arra, hogy a színek a helyükre kerüljenek, de az eredmény ebben az esetben sem tökéletes.
A mélységérzettel és a crosstalkkal viszont minden rendben, a Panasonic hozza az elvárt szintet – most már csak a filmstúdióknak kellene hozni a megfelelő mennyiségű tartalmat.
A 3D-vel kapcsolatos újdonság, hogy a Panasonic ismét ad ajándék szemüvegeket a GT sorozat mellé; tesztünk alanyához kettő is jár. A kiegészítő, ahogyan tavaly is, Bluetooth kapcsolat segítségével kommunikál, így nem kell tartani attól, hogy a szobában lévő távirányítók esetleg megzavarják a szemüveget a tökéletes szinkron tartásában.
A 24 természetesen 3D-ben is működik, és ugyanazt az eredményt (tökéletes képsebesség és kadencia) hozza, mint 2D-ben.
Játékkonzol
A tévé képjavítóit kikapcsolva alacsony, 24 ms-os input lagot mértünk, ami kiváló érték, a késlekedést játék közben gyakorlatilag nem lehet észrevenni. A tévé természetesen a megfelelő képarány és a 16:9 Overscan mód kikapcsolása után a pixelpontos megjelenítésre is képes.
Hangminőség
A TX-P50GT60E-be egy mélynyomó is került, amelynek teljesítménye ugyan nem túlságosan nagy, de ahhoz éppen elég, hogy a készüléket a többséggel szemben más ligába helyezze. Nyilván azt nem mondhatjuk, hogy a Panasonic egy olyan hangrendszert pakolt a tévébe, amely tökéletesen kielégítheti az igényeket filmnézés közben, de az tény, hogy a GT60-as egyike azon kevés modelleknek a piacon, amely valamilyen mennyiségű mély hang megszólaltatására is képes.