- 2013. szeptember 10., 11:00
Teszteltük a Popcorn A-400-at, amely a filmek mellé a kapcsolódó információkat is automatikusan le tudja tölteni.
Hirdetés


some text

Használat közben

Amint korábban már említettük, a Popcorn A400 menürendszere szinte teljesen azonos a V8 menüjével, és ez nemcsak a kezelőfelületre, hanem a multimédiás fájlokat mutató részlegre is értendő. Ennek megfelelően az A300-hoz képest van előrelépés, aki viszont a V8-ról váltana, mondjuk azért, hogy belső HDD-t használhasson, az ne számítson igazi újdonságra, legalábbis ezen a téren. A fájlokat alapvetően két nézetben láthatjuk, az egyik egy sima lista, a fájlmérettel és a film hosszával, a másik pedig egy miniatűrös nézet, amely az elemeket szintén listás elrendezésben mutatja, de megjeleníti a borítót is, ha az le van töltve a film mellé. Újdonság viszont, hogy az Info gomb megnyomására a lejátszó azonnal letölti az internetről a legfontosabb adatokat és a borítót, így fájl nézetben egyszerűen és gyorsan megnézhetjük, hogy ki rendezte az adott filmet, illetve, hogy pontosan miről szól az alkotás.

Az alap felületet nem is érdemes ennél jobban ragozni; aki használt már bármilyen, OSD menüvel működő készüléket, annak nem lesz problémája az A400-zal sem.


Egyébként a teljesség kedvéért azt hozzá kell tennünk, hogy különböző fórumokon olvasható hozzászólások alapján a megjelenésekor az A-400 nem tartozott a legstabilabb készülékek közé, nálunk viszont viszonylag későn járt a kütyü, így a Cloud Mediának volt ideje kijavítani a kisebb-nagyobb hibákat – vélhetően ennek köszönhető, hogy a teszt során mi egyetlen egy, a szoftvert érintő hibába sem futottunk bele.

Kompatibilitás

A lejátszó belsejében a Sigma Designs SMP8911 rendszerchip működik, ez egy kétmagos, 800 MHz-es egység. A lejátszóban 512 MB RAM és 256 MB-os belső memória van – utóbbi nem sok, de többre igazából nincs is szükség, mert a letölthető alkalmazásokhoz elég ennyi, a metaadatok pedig nem ide, hanem a külső/belső adattárolóra kerülnek.

A lejátszó a legtöbb netről elérhető formátummal kifogástalanul boldogult, az igen tekintélyes méretű „tesztadatbázisban” valójában nem találtunk egy olyan filmet sem, ami problémát okozott volna. A lejátszó újdonsága az előző verzióhoz képest, hogy a 3D anyagok lejátszását is támogatja.

A hivatalos kompatibilitási lista az alábbiak szerint alakul:
Konténerek: M1V, M2V, M4V, M2P, MPG, DAT, VOB, TS, TP, TRP, M2T, M2TS, MTS, AVI, ASF, WMV, MKV, MOV, MP4, RMP4, Simple BD, BD ISO, 3D BD ISO, DVD ISO, IFO
Video: XVID SD/HD, MPEG-1, MPEG-2 (MP@HL), MPEG-4 (4.2 ASP@L5), H.264 (BP@L3, MP@L4.0, HP@L4.0, HP@L4.1), WMV9 (MP@HL), VC-1 (MP@HL, AP@L3)
Audio: Dolby Digital, Dolby Digital Plus, DTS, WMA, WMA Pro, MPEG-1, MPEG-4 (AAC-LC, HE-AAC, BSAC), LPCM, FLAC, Vorbis, TrueAudio, APE Audio
Audio (passthrough): DTS, DTS-HD (HR, MA), Dolby Digital, Dolby Digital Plus, Dolby True HD
Felirat: SRT, MicroDVD SUB, SSA, SUB/IDX, Open Subtitle
Audio konténerek: AAC, M4A, MP1, MP2, MP3, MPA, WAV, WMA, FLAC, OGG
Kép: JPEG, BMP, PNG, GIF

Ami kérdéses szokott lenni a médialejátszóknál, az leginkább az, hogy az adott készülék mit tud kezdeni a DVD illetve a Blu-ray lemezekkel. A DVD lemezeknél, ahogyan reméltük, semmi probléma nem adódott, a Popcorn Hour A400 kiválóan kezelte a rippelt (eredeti könyvtárszerkezetben megtartott) filmeket és azokat is, amelyek ISO fájlba voltak csomagolva. A DVD lemezeknél működött a menü is. A BD korongokról származó tartalom kezelése viszont nem volt teljeskörű. Bár a lejátszó az ISO-ba csomagolt filmekkel boldogult, és a rippelt tartalmakat is általában felismerte – volt olyan „lemez” is, amit csak úgy tudtuk lejátszani, ha megkerestük és megnyitottuk benne lévő M2TS fájlt. Ez értelemszerűen nem a legjobb megoldás, már csak azért sem, mert számos olyan BD lemez van, amelynél a film nem egyetlen fájlba került, hanem többe – extrém esetben akár több százba. A BD ISO fájlok esetében további hiányosság, hogy nincs menükezelés, legalábbis az eredeti menü nem jelenik meg, hanem helyette egy egyszerűsített változatot használhatunk. Ez nem látványos, de arra azért alkalmas, hogy a filmet vagy választott extra tartalmat elindítsuk.

Képminőség

Egy Sigma chipes médialejátszó esetében azt alapnak elfogadhatjuk, hogy a képminőséggel, főleg HD tartalmak esetében nincsen gond, ám az A-400 ezen a területen is képes újat mutatni. A lejátszó egyik érdekessége ugyanis a VXP képfeldolgozó chip, amely 2D-s filmeknél tesz nagyon jó szolgálatot, kiváltképp akkor, ha felskálázni kell vagy váltottsoros tartalommal van dolgunk (bár tegyük hozzá, ez utóbbi azért a letöltött filmeknél elég ritka). Ezeket a típusú tartalmakat ugyanis a chip szebben dolgozza fel, mint egy tévé, sőt mint a legtöbb DVD- és Blu-ray lejátszó. Elvileg előnyként jelentkezik, hogy a Full HD felbontás esetén az A-400 szebb színátmenetek megjelenítésére képes, de a különbség nem hatalmas, és adott esetben egy jól beállított tévé is kell ahhoz, hogy érzékelhető legyen. A VXP chip miatt néhány extra opció is került a menübe, így kérhetjük, hogy a lapka növelje a helyi kontrasztot – ezt azonban nem javasoljuk, mert a kontraszt változtatgatása a gammát teljesen tönkre tudja tenni, és a végeredmény összességében biztos, hogy távolabb lesz attól, mint ahogyan az adott jelenetet a rendező megálmodta.

NMJ Jukebox

Az A-400 legnagyobb újdonsága abban rejlik, hogy alapból tartalmazza a Jukebox kiegészítőt, tehát anélkül képes a filmek, sorozatok, zenék metaadatainak letöltésére, hogy bármilyen külön programot telepítenünk kellene, vagy bármilyen speciális beállítással bajlódni kellene. Csupán be kell lépnünk a fájlkezelőbe, meg kell nyomnunk a balra gombot és kérnünk kell, hogy a Popcorn építse fel a Jukebox adatbázisát. Balra egyébként egy helyi menü látható, csakúgy mint jobbra – utóbbi helyen a fájlkezelés opciói vannak, pl. törlés, másolás.


A teszt során egy száz filmet tartalmazó mappán teszteltük a pontosságot; az eredménnyel elégedettek voltunk, annak ellenére, hogy a találati arány nem volt 100 százalékos, és néhány esetben a filmborító sem lett meg, vagy valamiért az orosz változat került be. A letöltés viszont kevesebb, mint 10 percig tartott, és a két hibásan értelmezett címet (az egyik közülük egyébként az Elit alakulat volt, amit más appok sem szoktak helyesen felismerni) valamint a borítókat villámgyorsan ki tudtuk javítani. Az NMJ Jukebox nagy előnye, hogy a filmek magyar címét is felismeri, és a listát akár ez alapján is lehet rendezni. Bár a Cloud Media ajánlása szerint a filmeket ajánlott külön mappába tenni, nekünk az összes fájl egyetlen helyen volt, és ez – a várakozásainknak megfelelően – nem is jelentett gondot. A metaadatokat a szoftver mindig az adott meghajtón tárolja, még a hálózati megosztások esetében is.

A Sorozatoknál már nem volt minden ennyire zökkenőmentes, az évadoknál 10 felett például akkor is összezavarodott a rendszer, ha a fájlok külön mappába kerültek – a javítás azonban itt is gyors és kényelmes volt. Sajnos azt el kell fogadni, hogy egy automatikus kereső sosem lesz tökéletes, viszont már az is hatalmas segítség, ha egy jól megírt algoritmus közelíteni tudja az ideális eredményt.

Az NMJ Jukebox kezelése kényelmes, az UI a filmeket és a sorozatokat teljesen külön kezeli, cím alapján csoportosítva. A listában a betűk között a balra-jobbra gombokkal, csoporton belül a filmek között pedig a fel-le gombbal tudunk. A navigáció nem a leggyorsabb, de panaszra azért túl nagy okunk nincsen. A Jukebox természetesen a filmek és sorozatok mellett a zenéket és képeket is kezeli – lényege azonban mégiscsak az, hogy lehet vele szép és informatív felületen mozizni.

Második képernyő

Az A-400 vezérlésére a távirányító mellett használhatjuk a mobileRC appot, amely a távirányító digitális mása, illetve letölthetjük az NMJ Jukeboxot is, amivel a telefonra vagy táblagépre költözik a metaadatokkal tarkított felület. Ez utóbbi app remekül használható, filmnézés közben például gyorsan infót szerezhetünk a szereplőkről, stb. és egyébként a távirányítót is tartalmazza. Az igazi az lett volna, ha az app arra is képes, hogy lejátssza a tárolt filmet – talán majd egy következő verzióban.



Jogos a kérdés, hogy az NMJ Jukebox mellett van-e szükség még arra, hogy a letölthető alkalmazások valamelyikét használjuk – nos, a helyzet az, hogy igen is meg nem is. Igen, mert az NMJ Jukebox csak az alapadatokat tárolja el, közel sem használható annyira jól, mint mondjuk az XBMC vagy a Plex Media Server, azonban minden más alternatíva esetében azt sajnos figyelembe kell venni, hogy valamilyen szempontból bonyolultabb használatra kell számítanunk. A Popcorn – jelen körülmények között – megtalálta az arany középutat, azonban, ha tényleg hamarosan lesznek XBMC alapú vetélytársak, akkor azokkal nem fog tudni versenyezni.

További alkalmazások

A Popcorn Hour A-400-hoz természetesen kapcsolódik egy alkalmazásbolt is, amely tesztünk készítésének időpontjában majdnem 70 alkalmazást tartalmazott. Közöttük megtaláljuk például a YouTube-ot és a Facebookot is, azonban olyan app, amivel mozifilmeket lehetne elérni, nincs a kínálatban. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az A-400 esetében felesleges lenne az app store, azonban, ha tényszerűen nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy egy okostévéhez képes sokkal kisebb kínálatból kell válogatnunk.

Összegzés

A Popcorn Hour A-400 jelenleg az egyik legjobb hálózati médialejátszó a piacon, képminősége kiváló, akkor sem jön zavarba, ha 3D filmekről van szó, és nem okoz problémát számára az sem, hogyha bármilyen hangforrást sztereo formátumra kell átalakítani. A Blu-ray lemezek feldolgozása natív fájlstruktúra esetén nem tökéletes, ez azonban egyetlen médialejátszóról sem mondható el, így talán nem is lenne fair elvárni az A-400-tól. Azt is látni kell, hogy az új rendszerchip ellenére a hardver jelentős fejlődéséről nem beszélhetünk, a Cloud Media inkább a szolgáltatásokra igyekezett nagyobb hangsúlyt fektetni, ami nem rossz irány, sőt. Viszont a helyzet az, hogy az A-400 az elődhöz képest nem ugrott nagyot, mert trükkjeire már az előző generáció is képes volt – csak bonyolultabb volt a konfiguráció.

A nagy kérdés az, hogy a Popcorn Hour A-400 tud-e annyival többet a konkurenciánál, amennyivel többe kerül. Erre ugyan nem lehet egyértelmű választ adni, azonban, ha abból indulunk ki, hogy az NMJ még mindig nem tud annyi információt kigyűjteni a netről, mint egy PC-s alkalmazás, akkor inkább arra hajlunk, hogy nem. Némi felárat mindenképpen megér persze a kiváló formátumtámogatás, és a dizájnos felület, de többszörös árkülönbséget talán már nem.

A Popcorn Hour A-400-at a PopcornHour.hu-tól kaptuk tesztelésre, ára 88 000 forint.

»3 - Használat közben és összegzés
Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2012. július 18., 12:00
2011. augusztus 31., 15:00
Hozzászólások