Kezelőfelület
Az Xperia Z-n az Android 4.2.2-es verziója fut, de nem a gyári interfésszel, hiszen a készülékre természetesen rátelepszik a Sony saját UI-ja is. Aki látott már idén vagy tavaly Sony készüléket, az tudja, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a gyártó az operációs rendszer minden külső elemét lecserélte volna; a Sony apróságokat módosított csak, nem nyúlt annyira drasztikusan hozzá a felhasználói élményhez, mint mondjuk a Samsung vagy a HTC. A menü például maradt szinte teljesen azonos a Holo felületben megszokottal, igaz, a 4.2-es Android mellé a Sony már nem fekete, hanem fehér hátteret használ.
A lezáró képernyőt és a főképernyőt cserélte a Sony, ahogyan a programok ikonjait is. Az Androidot szokás azért dicsérni, hogy alapból is egy nagyon jól használható felületet ad vele a Google, de Sony módosításai, ha lehet, még kényelmesebbé teszik a használatot. A feloldó képernyő nekünk például egyértelműen jobban tetszett: a Sony Xperia Z1-en elég, ha csak függőlegese végigsimítjuk a kezünket a kijelzőn, nem kell még arra is figyelni, hogy melyik pontból indítjuk a mozdulatot. Emellett a felület meghagyja a fényképező közvetlen indításának valamit a zenelejátszó vezérlésének a lehetőségét is, és persze az Android 4.2-ben lévő készenléti widgeteket is elérhetjük, amelyeket a mérnököknek sikertült nagyon elegánsan, cseppet sem hivalkodó módon elhelyezni.
Kezdőképernyőből összesen hetet használhatunk, amelyek mindegyikén az alsó sorban fixen két parancsikon, az újrarajzolt alkalmazásindító, majd ismét két parancsikon található meg – az itt helyet foglaló alkalmazások természetesen változtathatók. A hét képernyő közül a feleslegeseket eltávolíthatjuk, és azt is kiválaszthatjuk, hogy a Home gomb megnyomásakor melyik panelre ugorjon a telefon. Az alkalmazásokat és widgeteket 4×4-es rácson helyezhetjük el, noha a felbontásból adódóan egy 5×4-es vagy akár még egy 5×5-ös elrendezés sem lenne túlságosan zsúfolt. A hely mindenesetre elég lesz, mert az Android 4.0 óta már mappákban is rendezhetjük az ikonokat. A kezdőképernyők átrendezéséhez, megtöltéséhez használatos felület remekül működik, és van néhány téma is, amelyek segítségével a megjelenést testreszabhatjuk. A telefonnál az is variálható, hogy az alkalmazásválasztóban milyen sorrendben jelenjenek meg a programok (Betűrend / Legtöbbet használt / Csak telepített / Egyéni), a választáshoz pedig a bal oldalról behúzható panelt használhatjuk.
Az értesítési sáv a korábbi Xperia modellekről lesz ismerős, nem pedig az Android 4.2-ből, a Sony ugyanis valamiért úgy gondolta, hogy jó ötlet, ha a második, két ujjal lehúzható kapcsolópanelt kiveszi az operációs rendszerből. A lépés még azzal együtt sem tűnik jónak, hogy az értesítési tárhelyre kipakolhatunk akár tíz kapcsolót is – ezek ugyanis itt feleslegesen foglalják a helyet, a második rolón ugyanakkor nagyszerűen elfértek volna.
Az alapvető kezelőfelületek közül a gombsorra is érdemes kitérni, amely alapesetben csak a vissza, Home és feladatkezelő gombokat tartalmazza, de azoknál a programoknál, amelyek nem támogatják a szoftveres menügombot, a sáv kiegészül egy menügombbal is.
