Multimédia
A Sony az Xperia Z1-be az alap Zene alkalmazás mellett saját WALKMAN-jét is beépítette, amely az egyik, ha nem a legjobb zenelejátszó a gyárilag telepített lejátszók között. Igaz, van egy nagy hibája: sokan panaszkodnak arra, hogy a telefon memóriakezelése miatt a zenelejátszás böngészés közben megáll. Sajnos érthetetlen, hogy a Sony ezt a hibát miért nem képes kijavítani, hiszen már a tavalyi készülékeknél is volt hasonló gond. Ha ezt nem számítjuk, akkor a hangminőség nemcsak mobilos mércével jó, hanem általánosságban is, de ehhez egy jó fülesre is szükségünk lesz.
A zenéket számos csoportosítás alapján rendezhetjük; válogathatunk szám címe, album és előadó alapján, vannak lejátszási listák és kedvencek is, sőt, még a hangulatunk alapján és kérhetünk összeállítást. A Walkman equalizert is kínál, amely a Sony termékeknél megszokott Clear Bass hangzást és egyedi profilkészítési lehetőséget is nyújt. Emellett kapunk továbbá egy sor extra funkciót: a zenelejátszó a lezáró képernyőről és az értesítési tárhelyről is vezérelhető, van közösségi integráció, és rákereshetünk a számok dalszövegére, előadójára valamint a YouTube-on a kapcsolódó videókra is.
A galériát leválót Album mappa és időrend alapján egyaránt képes a fotók megjelenítésére. Ha egy konkrét képet keresünk, akkor sokat segíthet, hogy az időrendi nézetben minden fotó előnézeti képe látszik – és az ikonok mérete is állítható. A hardveren a képnézegetés gyors, viszont az zavaró lehet, hogy a képernyőre méretezett fotókat a telefon kétszer rajzolja ki, először gyorsan, másodszor nagyobb részletességgel. A memóriában tárolt képek mellett a Picasa és Facebook albumjaink tartalmát is látjuk. Megosztási lehetőségből rengeteg van, a listában megtaláljuk a DLNA eszközre való küldés lehetőségét is.
Külön videolejátszó a telefonon nincsen, viszont az Albumot tudjuk a videók lejátszásához is használni. A Xperia Z1 a Full HD felbontású anyagokkal is hiba nélkül boldogul, és még az MKV fájlokat is meg tudtuk nyitni. A telefon képét kiküldhetjük tévére akár vezetéken akár vezeték nélkül is; előbbi esetben az MHL-ként is működő microUSB portot, utóbbi esetben a WiFi hálózatot és a ScreenMirroring alkalmazást kell használnunk.
Fényképezőgép
Elérkeztük a telefon fénypontjához, a kamerához. Papíron a Sony Xperia Z1 nagyon jól teljesít, a CMOS képérzékelő 20,7 MP-es, mérete pedig nagyobb, mint a legtöbb mobilban, 1/2,3 colos. Az objektív ugyanakkor, amely az érzékelőre vetíti a képet, nem túl nagy. A kamera autofókuszos, segédfényből viszont csak egy LED-es villanót kapunk – ha már a Sony azt hirdeti, hogy a Z1 képes kiváltani egy kompakt fényképezőgépet, akkor igazán belerakhatott volna a mobilba egy Xenon vakut is.
A kamerát a Sonytól megszokott szoftver vezérli, ami jó hír és rossz hír is egyszerre. Jó hír, mert a szoftver maga nagyon gyors, készenléti állapotból például kevesebb, mint három másodperc alatt kép készülhet. A szoftver tele van extra- és kényelmi funkcióval is, ha például a kamerát készenléti módból indítjuk, akkor azt a telefon úgy értelmezi, hogy valamit gyorsan le akarunk kapni, ezért mindenképpen automatikus módba kapcsolja a fényképezőt – cserébe kötelezően aktív a képstabilizátor és a felbontás is csak 8 MP-es, 16:9-es képarány mellett. A kamera szinte minden paraméterét állíthatjuk (HDR, fénymérés módja, érzékenység, képstabilizátor, sorozatfelvétel, mosolyfelismerés, különleges effektek, fehéregyensúly, stb.), de teljesen manuális mód nincsen, a rekeszt és hozzá a blendét minden esetben a telefon állítja be. A legnagyobb bánatunk mégsem ez, hanem az, hogy az alapvető paraméterekhez nem lehet hozzányúlni, így sem a zajszűrés, sem a képélesség, sem a színtelítettség sem a kontraszt nem állítható. Hozzátesszük, hogy nagyon kevés az olyan mobil, ahol lehet ezeket módosítani, de azért léteznek ilyenek. Az elkészített fotók legfeljebb 5248×3936 pixelesek lehetnek, videót pedig Full HD-ben rögzíthetünk (utóbbi akár az előlapi kamerával is megy). Fényképezés közben van zoom is, amely 8 MP-re csökkenti a felbontást és 2× értékig veszteségmentes, 3×-os értékig pedig nagyon jó eredményt ad.
A baj az, hogy mindez a szép fícsörlista csak akkor ér valamit, ha a képminőség is remek – de nem az, a legjobb esetben is csak jó. A Sony képfeldolgozó algoritmusa ugyan nagyon sokat fejlődött a katasztrofális Xperia Z óta, a színzaj például eltűnt, de a végeredmény messze nem olyan, mint vártuk. A képminőség a kanyarban sincsen az etalonnak számító PureView 808-hoz képest, még akkor sem, ha a maximális helyett 8 MP-es felbontást választunk. A vonalélesség továbbra is gyatra (de leginkább nincs) és a zajszűrés is túl erős, így nemcsak a képzaj, hanem fontos részletek is eltűnnek a fotókról. Míg a Nokia megoldása(i) valóban képes(ek) kiváltani a fényképezőt, a Sony Xperia Z1-ről ez biztosan nem mondható el. A Sony egyébként már csak az apró objektív miatt sem tud jól teljesíteni, a képek dinamikatartománya ugyanis meglehetősen alacsony – legalábbis annál mindenképpen kisebb, mint amit egy csúcstelefontól elvárnánk.
A kamera érdekes extrája az Info Eye, amely egy saját Goggles klón, a Timeshift Burst, amely gyors sorozatot készít és kiválasztja a legjobb képet valamint a kiterjesztett valóság, amivel mindenféle vicces dolgot tehetünk a képre.
A videókkal ugyanakkor nincsen probléma, a telefon Full HD és HD felbontásban is kiváló felvételeket készít. Legfeljebb azért panaszkodhatunk, mert a veszteségmentes nagyítás a mozgóképeknél nem alkalmazható – pedig ez egy nagyon hasznos lehetőség lett volna. Egy érdekes extra viszont a videofelvételi módhoz is kapcsolódik, ha be vagyunk jelentkezve Facebookra, akkor lehetőség van arra, hogy a kamera képét streameljük a Facebook falunkra.
Internet
A Sony ahogyan lehetett, felhagyott a saját böngésző készítésével, így az Android 4.1-gyel megjelenő termékein már csak a Chrome-ot használhatjuk (vagy persze mást is, amit letöltöttünk a Google Playről). A hardvernek köszönhetően a működési sebességgel nincs gond, a Snapdragon 800 még a leggyorsabb LTE kapcsolaton érkező adatokat is azonnal fel tudja dobálni a kijelzőre.
Újratördelés a Chrome-ban alapból továbbra nincs, és a Sony sem tett bele ilyen funkciót, pedig egy telefonnál azért néha lenne erre szükség. Nem is a részletesség miatt, hiszen a Full HD felbontás azt jelenti, hogy a weblapok még állítva is kiférnek a telefonra, azonban a betűk annyira aprók, hogy a szövegeket elolvasni szinte lehetetlen. Az újratördelés hiányát a telefon elforgatásával pótolhatjuk, részben legalábbis, mert fektetve azért már a legtöbb weboldallal nem lesz olvashatósági probléma.
A Chrome egyetlen nagy hátránya, hogy a Flash tartalmakat nem kezeli, ezt sajnos el kell fogadnunk, hogy ezen változtatni sem lehet.
Összegzés
A Sony eleddig arról volt híres, hogy a telefonjait a felső- és csúcskategóriában nem adta drágán, a Z1-gyel viszont megváltozik a kép, ugyanis a mobil ára kártyafüggetlenül a 200 ezer forinthoz közelít. Ebben nyilván vastagon benne van a 20,7 MP-es fényképező – csak az a kár, hogy ennek képminősége semmivel sem jobb az átlagosnál, a nagyobb felbontás pedig, önmagában, ennyi felárat biztosan nem ér meg.
Az Xperia Z1 összességében ennek ellenére nem rossz telefon: a Sony egyenes dizájnja nekünk nagyon is bejön, a víz- és porállóság kifejezetten hasznos, a hardver gyakorlatilag az elérhető legjobb, és a japán vállalat mérnökei mesterien ötvözik az Android gyári felületének egyszerűségét a saját UI segítségével hasznosítható előnyökkel. A gond az, hogy a Sony a Z1-gyel nem (sem) tudott túllépni saját árnyékán, és bár a kütyü kifejezetten fotózásra készült, pont ez az a terület, ahol véleményünk szerint nem tudott domborítani.
A Sony Xperia Z1-et a Sonytól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, ára kb. 195 000 forint.
