- 2013. december 3., 13:00
A digitális képkeretek között kevés a dizájn alapján egyedi termék, mostani tesztünk alanya viszont éppen ilyen.

A digitális képkeretek néhány éve még luxuscikknek számítottak a maguk 40-50 ezer forintos árával, a kínai termékek dömpingje miatt azonban az ilyesfajta készülékek egyre olcsóbbak lettek. A folyamat egészen odáig vezetett, hogy ma már 20-25 ezer forintért is kapni olyan megoldást, amely nemcsak külsőre néz ki nagyon jól, hanem képminőség alapján is megállja a helyét. Ezúttal egy alaptudású képkeretet próbáltunk ki.

Felépítés

A Digital Portrait Frame, ahogyan arra neve is utal, elsősorban arra termett, hogy állított helyzetben lévő képeket jelenítsünk meg rajta. Ezt sejteti kialakítása is: az LCD mögötti kis doboz, amely az elektronikát tartalmazza, és egyben állványként is szolgál, az egyik rövidebbik él mellé került. A talp elhelyezkedése persze olyan, hogy akkor is megtartja a keretet, ha fektetve szeretnénk az asztalra vagy a polcra tenni, de igazán jól akkor mutat, ha a tervezők eredeti szándéka szerint állítva használjuk. A képkeret dizájn szempontjából nagyon jól sikerült, végre nem egy unalmas, műanyag egyenkütyüről van szó ugyanis; a keret acélból készült és roppant elegáns megjelenést kölcsönöz a terméknek. A dizájn nemcsak az anyagválasztás miatt jó, hanem azért is, mert a keret (káva) nagyon vékony, csupán 6 mm-es. Sőt, maga az LCD sem vastag, az egész képkeret mindössze 3 mm vastag (mély). A káva egyedül a talphoz közel vastagabb valamivel (itt egyébként a környezeti fényszenzort is megtaláljuk), a panel vastagsága viszont végig állandó, persze ott, ahol a talp húzódik, azért összességében vastagabb a készülék.

A talp valójában egy apró doboz, és az elektronikát valamint a gombokat is tartalmazza. Illetve került rá egy hangszóró is, amelynek oka prózai: a képkeretbe ébresztő funkció is került. Gombból összesen három van, egy négyirányú D-Padot valamint egy vissza és egy Home gombot kapunk a kezeléshez. Utóbbi, hosszan nyomva tartva, egyben a képkeret kikapcsolására is szolgál. A készülék egy apró méretű (néhány MB-os) saját adattárolóval is rendelkezik, a fotókat azonban memóriakártyáról tudja megjeleníteni. A kártya fogadásához szükséges nyílás hátrafelé néz, és SD/SDHC/MMC típusú kártyák fogadására alkalmas.

A képkeret 8 colos, 800×1280 pixeles kijelzővel rendelkezik, amely TN+Film technológiával készült. A színek szempontjából ez ma már nem feltétlenül jelent gondot, azzal viszont nyilván számolnunk kell, hogy a betekintési szög nem olyan nagy, mint egy IPS vagy egy VA panel esetében. A TN-ekre jellemző, inverz kép miatt viszont nem kell aggódnunk, mert a panel irányából adódóan ezt csak akkor látnánk,ha a képkeretre lentről néznénk fel – ami elvileg nem nagyon fordul elő. A képkeret maximális fényereje 200 cd/m², kontrasztaránya pedig 500:1-hez – mindkettő átlagosnak számít, de ahhoz ez a két tulajdonság bőven elég, hogy a családi fotókat élvezhető minőségben nézegethessük nap mint nap. A képkeretet nyilván azért nem árt úgy elhelyezni, hogy direkt napfény ne érje.

A fényességet az elektronika automatikusan, a környezeti fény alapján képes szabályozni, ami azért jó, mert a fotók nappal is egészen jól láthatók, ugyanakkor éjszaka sem fogunk megvakulni, ha a képkeretre nézünk. A fogyasztás a méréseink alapján 3 illetve 4,5 watt között alakul, ami nem túl sok , vagyis a képkeret használata még folyamatos működés esetén is csak néhány száz forinttal emeli a havi villanyszámlát.

Használat közben

Az energiaellátásról külső tápegység gondoskodik, de a Hama Digital Portrait Frame egy CR2032-es elemet is tartalmaz, amely áramszünet esetén biztonsági tartalékként szolgál, hogy a képkeret az időt semmiképpen se felejtse el. Ez legfőképpen azért fontos, mert a készülék óraként is funkcionál, és ébresztési lehetőséget is tartalmaz. A tápegység kábele elég hosszú, így a képkeret elhelyezését az, hogy konnektorba kell dugni, nem korlátozza érdemben.

Bekapcsolás után, ha a készülékben van memóriakártya, akkor automatikusan a diavetítés indul el, ha nem, akkor pedig a kezdőképernyő fogad minket. Ez utóbbin nem nehéz eligazodni, mert csak néhány ikont tartalmaz: ezekkel a kedvencek mappát (legfeljebb 15 fotó tárolható benne), a memóriakártya tartalmát, a naptárat, a beállításokat vagy a súgót érhetjük el. A kezdőképernyőre a Home gombbal bármikor visszatérhetünk, ha pedig a gombot kétszer egymás után nyomjuk meg, akkor az óra mód (éjszakai mód) indítható el. Kérésre a Digital Portrait Frame magától is képes az üzemmódok között váltani, ilyenkor sötétben az óra, világosban pedig a képkeret funkció aktív. Mivel a képkeret funkcionalitását tekintve egy belépő szintű termék (nem tartalmaz például WiFi adaptert és nem lehet vele az internetre, közösségi szolgáltatásokhoz kapcsolódni), beállítási lehetőségekből viszonylag kevés van, így ezek között sem nehéz eligazodni.

A diavetítés a második (Foto) ikonnal indítható el. A készülék mappa és név alapján rendezett vagy véletlenszerű sorrendben képes a fotókat lejátszani. A diavetítés közben az OK gomb megnyomásával hívható be a helyi menü, amelyben a lejátszási sorrend mellett a képváltások közötti időt, az átmeneti effektet állíthatjuk, és bekapcsolhatjuk a naptárat is – ez utóbbi a képek alatt jelenik meg. Lehetőség van továbbá a képek elforgatására, és arra is, hogy egy-egy fotóba (legfeljebb 5× értékig) belenagyítsunk.

A fájlkezelőt sajátos módon úgy indíthatjuk el, ha diavetítés közben megnyomjuk az Exit gombot. A fájlkezelő lehetőséget ad a fotók másolására valamint arra is, hogy egy-egy képet töröljünk. A kedvencek összeállításához viszont számítógépre lesz szükségünk, mert a képkeretre azokat a fotókat tudjuk átmásolni kedvencnek, amelyeket a memóriakártyán lévő [USER1] illetve [USER2] mappába másoltunk be. (A fotók átmásolásához a menüben a Beállítások/Általános/Alapbeállítások opciót kell kiválasztani.)


A Hama Digital Portrai Frame képminőségével elégedettek voltunk, és ha kicsit odafigyelünk, akkor a működési sebesség sem rossz. A ki- és bekapcsolás alapból is gyors, az előnézeti képek generálása viszont csak akkor, ha nem használunk feleslegesen nagy képeket; általánosságban arra érdemes figyelni, hogy a fotókat leméretezzük úgy, hogy 1280×1280 pixelbe beleférjenek. A képkeret a 16-20 MP-es fotókat is kezeli, de ezek feldolgozása sok időt vesz igénybe.

A képkerettel összességében meg voltunk elégedve, 23 ezer forint körüli árát pedig a kiváló dizájn miatt nem tartjuk soknak, annak ellenére sem, hogy funkcionalitás szempontjából egy alaptudású termékről van szó.