- 2013. december 9., 13:00
Rövid ideig a világ legvékonyabb telefonja is volt, de nem csak ezért szerettük a Huawei Ascend P6-ot.
Hirdetés

Kezelőfelület

A Huawei Ascend P6-on az Android 4.2.2 fut, és persze a kínai gyártó saját fejlesztésű kezelőfelülete, az Emotion UI. Ez az interfész az Ascend Mate-en debütált (akkor még Android 4.1 mellett), és azóta csak egész minimálisan változott.

A felület legérdekesebb változtatása a gyári Android UI-hoz képest az, hogy nem tartalmazza az alkalmazásindító menüt, helyette a gyári és letöltött programokat a kezdőképernyők között jobbra lapozva érjük el. Ez a megoldás nem saját találmány persze, az Apple is pontosan ezt a módszert alkalmazza az iPhone-ok esetében. Részben ennek a felépítésnek is köszönhető, hogy összesen kilenc kezdőképernyőt hozhatunk létre. Igaz, még ezzel együtt sem garantálható, hogy minden, a későbbiekben telepített szoftver kifér majd (és akkor a widgetekről még nem is beszéltünk); még szerencse, hogy a felület kezeli a mappákat is, ezzel rengeteg helyet lehet megtakarítani. Az üres kezdőképernyőket el tudjuk távolítani, így nem foglalják a helyet, és szabadon megválasztható az is, hogy a Home gomb megnyomásával pontosan melyik képernyőre ugorjunk. A képernyők közötti váltás alapesetben lapozós, de az animációt – sok egyéb mellett – meg lehet változtatni.

A kezdőképernyőkön az alsó ikonsor fix (telefon, SMS, e-mail, internet és névjegyek alapesetben, de a repertoár változtatható, sőt, még egy ötödik gomb is behúzható ide), e felett pedig 4×4-es rácsszerkezetre pakolhatunk ki ikonokat, azaz egy képernyőre akár 16 ikon is kihelyezhető. Widgetből túl sok viszont nincsen – még szerencse, hogy a Google Play kínálatából ezt bőven tudjuk pótolni. A saját minialkalmazások közül a Me névre hallgató a legérdekesebb, ez egy nagyméretű felület, amelynek nem fix a tartalma, hanem külön összeválogatható. Igazából nem látjuk sok értelmét ennek, meg lehetett volna oldani simán azt is, hogy az ide beépíthető felületek külön modulként legyenek alkalmazhatók.

A Huawei átvariálta kissé a menürendszert: az opciók felett fent megjelent két fül is, amelyekkel az általános és az összes beállítási lehetőség közül lehet választani. Utóbbi az Android esetében megszokott teljes menüstruktúrához visz, előbbi pedig a leggyakrabban használt lehetőségeket tartalmazza; itt lehet bekapcsolni például a WiFi-t és a Bluetootht, de állítható innen a fényerő és megváltoztathatjuk a témát is. A menü háttere fehér.

Az értesítési sávon elég nagy méretben látszik a dátum, és közvetlen elérést kapunk a beállításokhoz, valamint megjelenik egy sor parancsikon is – szerencsére ezek oldalra lapozhatók, így, bár rengeteg van, nem foglalnak el sok helyet.


Ami a témát illeti, több előre definiált séma közül lehet választani, amelyek nemcsak színben térnek el; a Huawei megváltoztatta az ikonok egy részét is, de a témák lehetőséget adnak akár a lezáró képernyő testreszabására is. A nálunk lévő készüléken alapesetben a rózsaszín színvilágú Elegant volt aktív, ezt a fekete modelleken alapértelmezett Breeze-re cseréltük le. Ezen a lezáró képernyő lehetőséget ad arra, hogy a feloldással azonnal elindítsuk a tárcsázót, a fényképezőgépet vagy belépjünk az SMS-ek közé, viszont az Android 4.2-vel megjelent, lezárt készüléknél lapozható widgetek nem elérhetők a mobilon.

Újdonság, hogy az Emotion UI lehetőséget ad arra, hogy az egyéni beállításokat elmentsük, és később váltogassunk közöttük. Emellett megjelentek a koreai versenytársaknál már előszeretettel alkalmazott, mozgással vezérelhető funkciók is, így például a telefon megfordításával némítani lehet a csöngést a bejövő hívásoknál, ha pedig a fülünkhöz tesszük az Ascend P6-ot, akkor azzal automatikusan fogadjuk a hívást.

Címkék
Hozzászólások