Kipróbáltuk: ASUS VivoPC VM40B

A klasszikus PC-k kora leáldozóban van, de ez még messze nem jelenti azt, hogy a gyártók teljesen leálltak volna. Számítógépek ugyanúgy készülnek, az viszont tény, hogy egyre kevesebb a klasszikus készülékházba bújtatott masina; ezek helyét olyan gépek veszik át, amelyek dizájn alapján is különlegesek. A gyártók ma már az apró készülékházakba is képesek teljes értékű PC-ket belezsúfolni, amelyek olyan teljesítménnyel rendelkeznek, hogy a hétköznapi használat során szinte minden területen megállják a helyüket (és azért csak szinte, mert az integrált GPU miatt játékra ezek a konfigurációk nem jók). Ezúttal az ASUS-tól járt nálunk a VivoPC sorozat kisebb tudású példánya, a VM40B. A koncepciót az ASUS a tajvani Computexen mutatta be, de a gép és a hozzá való egér csak tavaly év végén került a hazai boltokba.

Külső

Ha számítógépre gondolunk, akkor legtöbbször egy nem túl stílusos, toronyházba bújtatott PC képe sejlik fel a szemünk előtt, pedig ma már több olyan gyártó is van, aki nemcsak a belső tartalomra, hanem a külsőre is figyel. Közhely, de mégis igaz, hogy egy-egy koncepciót már önmagában az is sikerre vihet, ha tervezői olyan köntösbe bújtatják, amely nem csúfítja el a nappalit a maga behemót, jobb esetben vajszínű, rosszabb esetben szürke/fekete készülékházával.

A bevezetőből már kiderülhetett, hogy a VivoPC termékcsalád egyike a dizájnos terveknek; és a gépre rápillantva rögtön meg is állapítottuk, hogy a formaterv valóban remekül sikerült. A VivoPC VM40B egy négyzet alapú, tulajdonképpen laposnak mondható (56 mm-es) készülékházba került, amelynek felső része fémből, oldalsó és hátsó része pedig műanyagból készült. A gépház nagyobb része ezüst (világosszürke), csak az alsó rész valamint a csatlakozókkal telepakolt hátsó fertály az, amelyik fekete színű műanyagból van. Plusz pont, hogy egyik felület sem fényes; a felső rész viszont nem is homogén, rajta a fém felületeknél megszokott, körkörös csiszolás mintája látszik. Az ASUS mérnökei annyira figyeltek a harmóniára, hogy szinte minden csatlakozót és kezelőszervet egy kupacba, a hátsó fertályra helyeztek el; egyedül a visszajelző (fehér fényű) LED-eket találjuk az előlapon. Ezek közül a bekapcsolást jelző (tehát folyamatosan világító) nem klasszikus kialakítású, hanem egy vékony, csíkszerű fényforrás.

A csatlakozók és gombok elhelyezése sajnos nem feltétlenül a legjobb megoldás, mégpedig azért nem, mert maga a bekapcsoló gomb illetve a kártyaolvasó nyílása is hátra került. Értjük mi, hogy a gép külsőre nem lett volna ennyire ütős (egyébként még ez sem biztos), mégis úgy gondoljuk, hogy a funkcionalitás oltárán nem szabadna mindent feláldozni. Az persze még nem annyira gond, ha a gép bekapcsolásához hátra kell nyúlkálni, de a memóriakártya behelyezése már messze nem triviális feladat, hiszen ha nem látjuk, hogy a kártyát hova és főleg hogyan kell becsúsztatni.

A gépnek külön tápegysége van (ebben a méretben ez nem túl meglepő), amelyet szintén a hátsó részre csatlakoztathatunk. Bár csábítóan hangozna, az ASUS-nak mégsem sikerült megoldani, hogy a gép teljesen passzív legyen, így egy apró légkavaróval számolnunk kell – ennek hangja szerencsére nem zavaró. Monitor csatlakoztatásához HDMI és D-Sub kimeneteket kapunk, hálózatra ac-s WiFi és gigabites LAN segítségével tudunk, míg egyéb perifériáinkat a négy USB 2.0 valamint a két USB 3.0 csatlakozókra köthetjük. Hangkimenetből a szokásos szett áll rendelkezésre, analóg audio ki- és bemenet valamint mikrofon csatlakozó, ha pedig térhatású hangra vágyunk, akkor az optikai kimenetet vethetjük be.

Bár szerintünk vétek elbújtatni, az ASUS mérnökei azokra is gondoltak, akik a monitor (vagy tévé) hátuljára szeretnék erősíteni a kütyüt, ugyanis a géphez létezik egy opcionális VESA keret, ami a rögzítést lehetővé teszi – ez viszont nem része a csomagolásnak, külön kell megvásárolni.

Belső

A külső ne tévesszen meg senkit, a gépben egy teljes értékű, tehát nem Atom processzorral szerelt gép bújik meg. A nálunk járt tesztpéldány a termékvonal olcsóbbik részéről származik, így nem Core i processzor dolgozik benne, hanem egy Celeron 1007U. Memóriából 2 GB-ot kapunk, de van bővítési lehetőség akár 16 GB-ig is. A gép érdekessége, hogy a vezeték nélküli kommunikációra alkalmas adapter nemcsak az n-es szabványt, hanem a 802.11ac-t is támogatja – ennek gyakorlati jelentősége persze csak akkor van, ha az otthoni routerünk is ismeri ezt a szabványt. A grafikus vezérlő – nem túl meglepő módon – integrált, amely a Full HD felbontású tartalmakhoz hardveres gyorsítást is kínál, viszont teljesítménye ahhoz nem elég, hogy a legújabb játékokat használható részletességgel és megfelelő képsebességgel futtassuk.

Ami kicsit csalódást keltő, az az adattároló, az ASUS ugyanis úgy döntött, hogy a gépbe hagyományos merevlemezt szerel (500, 750 vagy 1000 GB kapacitásút), ráadásul 3,5 colos egységet. Nyilván egy SSD-nek jobban örültünk volna, ugyanakkor tény, hogy az árat úgy nem lehetett volna (relatív) alacsonyan tartani. A készülékház alatt két 2,5 colos HDD számára viszont lett volna elég hely, így opcionálisan kisméretű SSD + nagyméretű HDD-ben talán érdemes lett volna gondolkodni.

A hardver, amint korábban már említettük, szépen teljesít a hétköznapi feladatok során, de nem különösebben erős.