2014 szomorú éve lesz azoknak, akik szerették a Panasonic plazmatévéit, mivel a vállalat egy korábbi bejelentése szerint idén március 31-én végleg nyugdíjazza a technológiát. Sajnos nem volt kérdéses, hogy a plazmatévék idővel el fognak tűnni, a világ egyértelműen az LCD-tévék felé megy már nagyon régóta. A dologban az a szomorú, hogy a plazmatévék nem azért búcsúznak, mert a technológia a képminőség szempontjából rossz lenne. Éppen ellenkezőleg, egy olyan világ köszön el, amely képminőségben a legjobbat nyújtja, és amelynek egyelőre nincsen reális alternatívát kínáló utódja. A technológia halálát bagatell módon nagyon nagy részben a rivális gyártók kommunikációja eredményezte, akik lépten-nyomon az LCD előnyeit hangsúlyozták, beleégetve a felhasználók tudatába azt, hogy a plazma technológia elavult. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a plazmatévék részesedése folyamatosan csökkent, és ma már csak százalékokban mérhető – ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Panasonic úgy döntött, nem termel tovább veszteséget, és leállítja a gyártást, hogy teljes erővel az LCD-re és az OLED-re koncentrálhasson. Ennek tudatában teljesen biztosan mondhatjuk, hogy a geeks.hu hasábjain az utolsó Panasonic plazmatévé teszt következik, amelynek alanya – túlzás nélkül állíthatjuk – a gyártó eddigi legjobb készüléke, a TX-P60ZT60. A szériáról tudni kell, hogy limitált példányszámban készült, és minden egyes darabot kiszállítás előtt a gyárban manuálisan kalibrálnak a tökéletes élményért. A célcsoport ennek megfelelően a képminőségre hiperérzékeny moziőrülteké, közülük is azoké, akiknek nem okoz gondot az exkluzív termékért borsos prémium árat fizetni.
Külső
A Panasonic dizájnerei alapvetően egységes formavilágot álmodtak meg a 2013-as termékvonalnak, ezért nem túl meglepő módon a ZT60-as sorozat Európában kapható egyetlen, 60 colos tagja nagyon hasonlít a kisebb szériák példányaira (létezik 65 colos verzió is az USA-ban). Persze a mérnökök azért figyeltek arra, hogy minden készüléken legyen valami egyedi, ami mellett még azt is megfigyelhettük, hogy a felsőkategóriás ST60 és GT60 valamint a csúcskategóriás VT60 és ZT60 modellek külön-külön is osztoznak néhány, csak rájuk jellemző stílusjegyben. A TX-P60ZT60 ebből adódóan a legjobban a VT60-as tévékre hasonlít, elsősorban az egyedi nyak valamint a káva kialakításából adódóan.
Persze, mivel végső soron mégiscsak egy tévéről van szó, a Panasonic tervezői a szokásos sémáktól azért nem szakadhattak el, így tesztünk alanya a plazmatévék mezőnyében relatív vékonynak mondható, fényes fekete kávával, keret nélküli (egybe előlapos) kialakítással valamint V alakú nyakkal és vaskos talppal rendelkezik. A készülék természetesen nem lehetett volna semmiképpen sem annyira vékony, mint egy LCD-tévé, de túlságosan vastagnak sem mondanánk, hiszen mélysége mindössze 47 mm-es. A tévének ezúttal is látványos keretet ad az oldalsó, ezüstszínű díszítés, ami azonban szerintünk annyira nem elegáns, mint a VT60-asokon lévő áttetsző verzió.
A „keret nélküli” kialakításra egy gondolat erejéig érdemes még visszatárni: a látvány nyilván nem rossz, azonban az extra tükröződés miatt a tévét nappal még kevésbé lehet használni. És ez még akkor is igaz, ha a Panasonic a gyártás során végre megoldotta azt, hogy a panel és az üveglap között ne legyen légrés, ami szellemképet (belső tükröződést) okozhatna. Az üveglapos kialakítás nyilván nem feltétlenül jelent kompromisszumot, hiszen sokan amúgy is csak este tévéznek, de mindenképpen számítani kell rá, hogy verőfényes napsütésben a kép nem lesz túlságosan élvezhető. A kialakítás ellenére egyébként egyértelmű, hogy hol ér véget a káva, és hol kezdődik maga a panel, ami annak is köszönhető, hiszen egy plazmatévéről van szó, amelynek panelje sohasem lesz tökéletesen fekete.
Külsőre a legnagyobb eltérés a VT60-as tévékhez képest egyébként az, hogy a ZT60-asokon nincsen meg az az extra „toldás” két oldalt, amelyek a hangszórókat rejtik. Lehet vitatkozni azon, hogy ennek eltávolítása jó döntés volt-e vagy sem, az viszont teljesen biztos, hogy aki kifizet egy talicska pénzt a TX-P60ZT60-ért, az nem a beépített hangszóróit fogja használni, így kis túlzással azt mondhatjuk, hogy még abban sem láttunk volna kivetnivalót, ha a tévére semmilyen hangkeltő nem kerül.
A gombok (szemből nézve a tévét) a hátlap jobb oldalára kerültek. A fémből készült hátsó részen más néznivaló is akad: egyrészt itt találjuk a mélynyomót, másrészt természetesen a csatlakozók is ide kerültek. A panel hűtését, a méretből adódóan nem túl meglepő módon, ventilátorok végzik, de a légkavarók hangja szerencsére huzamosabb működés után sem lesz hangos.
Ami a csatlakozókat illeti, a kép a szokásos. HDMI bemenetből hármat kapunk (valamennyi bemenet oldalra néz), és ennyi a rendelkezésre álló USB portok száma is. Ezen kívül a ZT60-as digitális hangkimenetet, fülhallgató kimenetet, SD-kártyaolvasót és kettő CI-adapter fogadására alkalmas bővítőt is tartalmaz az oldalról hozzáférhető terminálon, míg lefelé a LAN, a tunerek (DVB-T/C és DVB-S külön) bemenete és a komponens szett néznek. A DVB-S csatlakozó 13 és 18 voltos feszültség mellett maximum 0,5 amper leadására is képes, a vezetékes hálózati adaptert pedig kiegészíti a WiFi modul is. Érdekesség, hogy a csatlakozók aranyozottak – ami leginkább csak az exkluzivitásnak szól persze, a kép- és hangminőséget nem javítja. Legalábbis rövid távon, míg hosszú távon ez a kialakítás jelenthet azért némi előnyt, mert kisebb a valószínűsége a kontakthibának.
