- 2014. május 22., 12:00
Az Ascend P6-tal a Huawei megérkezett a csúcskategóriába – a kérdés csak az, hogy ott tud-e maradni.
Hirdetés

Multimédia

Zenelejátszáshoz használhatjuk a Google Play Music (Play Zene) appot valamint a Huawei saját Zene alkalmazását is. Ez utóbbi az Ascend P6 óta már tényleg saját, nem pedig az Androidban lévő Zene minimális átirata. A szoftverrel a szokásos opciók közül választhatunk, így az alkalmazások kezelik a lejátszási listákat, a zenegyűjteményt pedig többféle szempont alapján is rendezhetjük (előadó, album, mappa). Az UI nem tűnik annyira modernnek, legalábbis az biztos, hogy nem alkalmazkodik a Google tervezési alapelveihez, de az app használhatóságát ez nem befolyásolja.

A Huawei Ascend P7 a mellékelt fülessel átlagos hangminőséget nyújt; mivel a fülhallgató kialakítása nem hallójáratba, hanem simán csak a fülbe illeszthető, a hangminőség nem tudja elérni azt, amit egy drágább megoldás szállítani tudna. Cserébe viszont a füles headsetként is működik. A készülék megkapta a Dolby Digital Plus tanúsítványt is; a technológia a külső hangszóró minőségét és a fülhallgatóval elérhető hangzást is fel tudja javítani. Az eredmény nem rossz, de aki a mély hangokat szereti, azt el kell szomorítanunk, mert ezeket az algoritmus nem erősíti fel eléggé, és a gyári lejátszók equalizerrel sem rendelkeznek. Azt viszont nyilván semmi nem akadályozza meg, hogy telepítsünk bármilyen más lejátszót, amiben aztán oda tologatjuk a hangszínszabályzó csúszkáit, ahová csak akarjuk.

A képnézegető lényegében a gyári Android alkalmazás (csak egy minimális átszínezés történt); a szoftvert így nemcsak a fotók megnyitásához és megosztásához, hanem a videók kezeléséhez is használhatjuk – a mobil hardvere ahhoz pedig bőven elég, hogy a kijelző felbontásának megfelelő tartalmakat (akár 1080p-s MKV-kat) is el tudjuk indítani. A Huawei megtartotta a Google Fotók alkalmazást is, amely nem túl gyors a telefonon, cserébe viszont lehetőséget ad arra, hogy a készített fotókat rögtön feltöltsük a Google Drive-ba.

Ahogyan korábban már említettük, a zenelejátszás és képnézegetés közben a megosztási lehetőségek között a DLNA is feltűnik, így a mobillal tudunk a helyi hálózaton lévő kiszolgálókra is multimédiás tartalmakat küldeni.

Fényképezőgép

A fő kamera fényképezőjének technológiája nem változott, továbbra is BSI CMOS szenzorral rögzíthetjük a képeket, azonban a felbontás 13 MP-re nőtt, így már 4160×3120 pixeles fotókat lőhetünk. Ha a fényviszonyok nem túl jók, akkor a LED-es villanót is segítségül hívhatjuk, persze csodát azért a parányi fényforrástól nem szabad várni. Természetesen a kamera autofókuszos, makró felvételeket pedig már pár cm-ről is készíthetünk vele. Az ultra rövid fókusztávolságot a Nagyító alkalmazással remekül ki is használhatjuk.

A Huawei szerencsére nem elégedett meg a gyári Androidban lévő szoftverrel, a kamera alkalmazást gyakorlatilag teljesen újraírta. Ez azt jelenti, hogy elég sok extra funkciók kapunk: az okos automata mód mellett van például manuális beállítási lehetőség (ami a záridőre és a rekeszre nem vonatkozik), HDR, gyors sorozat, panoráma fotó készítés – és egy meglehetősen béna vízjelező is, ami csak állított módban hasznos, mert a beírt szöveg (hol és mikor készült a kép) nem fordul el a kamerával együtt. Van továbbá időzítő, mosolyra vagy hangra aktiválódó felvétel, geo-tagging és rengeteg téma alapú üzemmód is. Pozitívum, hogy az automatikus felvétel a legjobb eredmény elérése érdekében akár a HDR módot is be tudja kapcsolni, sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy a Huaweinél ez nem annyira működik hatékonyan, mint más gyártóknál.

A felbontás növelése ellenére a mérnököknek szerencsére sikerült megtartaniuk azt a minőséget, amivel az Ascend P6 is szolgált. A fotók részletességére és a vonalélességre nem panaszkodhatunk, egyedül a zajszint az, ami néha sok, de ez is csak akkor zavaró, ha a fényviszonyok nem ideálisak. Ilyenkor viszont nemcsak a Huawei, hanem minden gyártó szinte összes készüléke gyengélkedik. Ami érdekes, az az, hogy a telefonban a Sony képérzékelője van; és ez nem vet túl jó fényt a japán gyártó telefonjaira (vagy inkább a mérnökökre) mert az Xperiák képminősége szubjektív véleményünk szerint nem éri el azt, mint amit a Huawei nyújtani tud. Ezzel együtt nem mondjuk azt, hogy jobbat már nem is lehetne, de az eredmény több mint vállalható. Nem működik minden flottul, a HDR mód például csak egészen kicsit javít az eredményen, de a telefon arra tökéletesen alkalmas, hogy a hétköznapok során lődözzünk vele. Ami pozitívum még, az az, hogy a fehéregyensúly automatikus beállításakor az Ascend P7, az elődökkel szemben, nem nagyon hibázott.


Huawei Ascend P7 tesztfotók

Normál (balra) és HDR felvételi módok

Tesztünk alanyánál nemcsak a fő kamera, hanem az előlapi modul is érdekes, amely szintén BSI-CMOS szenzort kapott, felbontása pedig 8 Mpixel, vagyis a készülékben jobb az első kamera, mint amilyet a gyártók a közép- és felsőkategóriás telefonok hátlapjaira szoktak szerelni. Valószínűleg, ha nem mondanánk, akkor is mindenki tudná, hogy ez a szelfi láz miatt alakulhatott így. A lényeg a lényeg, a telefonnal szemből is egészen jó képeket lehet készíteni, a csoportos önarckép készítését pedig a szelfipanoráma üzemmód segíti. A telefon képes arra is, hogy az arcunkat megszépítse – de az eredmény leginkább vicces semmint használható.

Videókat akár 1080p-s részletességgel is készíthetünk, és az eredmény, szokás szerint, jónak mondható. HDR mód van a videóknál is, emellett a felvétel minőségét javítja a célkövető fókusz is.

Internet

Böngészőből ezúttal is kettőt kapunk, mégpedig a Google Chrome-ot és egy WebKit alapú, saját verziót. Ha egy telefonon két internetezésre is alkalmas program van, akkor szinte biztos, hogy azok csereszabatosak abból a szempontból, hogy ugyanazt a hardvert használják, ezért a renderelés és a zoom sebessége jelentősen nem térhet el egymástól. De a mondatban ott van, hogy „szinte”, és sajnos éppen az olyan készülékek miatt, mint az Ascend P7. A Chrome tökéletesen fut a mobilon: az oldalak gyorsan betöltődnek, és a kicsinyítés, nagyítás sem okoz gondot (viszont nincsen újratördelés és a szoftver a Flash tartalmakat sem jeleníti meg). A Böngésző viszont, mintha csak egy processzormagot használna: már a geeks.hu túlságosan összetettnek nem mondható weboldala is lassan töltődik be, ha pedig belenagyítunk szinte bármilyen oldalba, akkor csúnya akadozásokkal kell szembenéznünk. Valószínűleg a hiba csak szoftveres és könnyen lehet, hogy mire a telefon a boltokba kerül, addigra a mérnökök kiajvítják a problémát, jelen állapot szerint azonban erősen ajánlott a Chrome használhata.

Összegzés

Nagyon látszik, hogy a Huawei Ascend P7 tervezésekor a kínai gyártó igyekezett még a legapróbb részletekre is odafigyelni, így egy dizájnban és funkcionalitásban kiváló telefon született. Kár, hogy a saját rendszerchip alkalmazását minden áron erőlteti a vállalat, pedig teljesen egyértelmű, hogy nyers erőben a HiSilicon legfeljebb csak a kétmagos Snapdragonokkal vagy Exynosokkal említhető egy lapon. Márpedig ha egy vállalatot nem Apple-nek, hanem Huaweinek hívnak, akkor nem tűnik túl jó ötletnek középszerű processzorral piacra dobni egy csúcskategóriás készüléket. Egy Snapdragon 800-as chippel (de még egy 600-assal is) valószínűleg még akkor is jobban jártak volna a felhasználók, ha az megnövelte volna pár százalékkal a telefon árát.

Sajnos a teljesen korrekt értékeléshez tudunk kellene, hogy a mobil mennyibe fog kerülni idehaza, mert 100 ezer forintért még így is nagyon jó vétel lehetne az Ascend P7; becslések szerint ugyanakkor 140 ezer forint körüli árcédula várható. Ez jóval kedvezőbb ugyan, mint amit az aktuális csúcsmodellekért kell fizetni, azonban a másik oldalon ott van az is, hogy ez pontosan az az árszint, amivel a riválisok tavalyi csúcskészülékei jelenleg is bírnak. Márpedig, ha egy Galaxy S4-gyel, HTC One (M7)-tel, LG G2-vel vagy éppen Sony Xperia Z-vel kell versenyeznie az Ascend P7-nek, akkor könnyen belátható, hogy túl könnyű dolga biztosan nem lesz a telefonnak.

Amíg az Ascend P6-nál azt írtuk, hogy a teszt alapján csak apróságokba lehet belekötni, a P7-nél fájó pont az UI akadozása. Remélhetőleg ezen szoftveres úton még fog javítani a vállalat, mert ezt leszámítva elegáns, szerethető és hasznos egyedi funkciókkal felvértezett mobil a P7 – ha viszont nem sikerül megoldani a teljesítménybeli gondokat, akkor nem tennénk sok pénzt arra, hogy az Ascend P7 meg fogja tudni ismételni az Ascend P6 sikerét.

A Huawei Ascend P7-et a Huaweitől kaptuk kölcsön a tesztelés időtartamára, köszönjük!

Címkék
Hozzászólások