- 2014. május 27., 10:55
Konkurenciája akadt a Sonos moduláris felépítésű hangrendszerének; a Samsung Shape M7-et és M5-öt teszteltük.

A Samsung mostanság leginkább telefonjai és tévéi miatt számít közkedveltnek, de a vállalat egy sor más terméket is gyárt. A Shape fantázianévre keresztelt termékcsalád az otthoni zenehallgatást hivatott kényelmesebbé tenni; a termékvonal egy érdekes koncepció, mert a lakás bármely pontjára eljuttathatjuk vele kedvenc zenéinket, és arra is felkészítették, ha a családban többen is szeretnek zenét hallgatni.

Külső

A Shape termékcsaládba alapvetően kétféle eszközök tartalmaznak, a hangszórók képezik az egyik csoportot, (jelenleg kétféle típus érhető el fekete és fehér színekben, tehát összesen négyféle verzióban) a másikat pedig egy személyben a vezeték nélküli hub alkotja. A rendszer elemei teljesen szabványos hálózati kapcsolaton keresztül kommunikálnak egymással, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor a Samsung nem csinált mást, mint fogott néhány hálózatra kapcsolható eszközt, és ezeket úgy gyúrta egybe, hogy csatlakoztatásuk elintézhető legyen egyetlen gombnyomással, ne kelljen a hálózati konfigurációkkal bajlódni (éppen úgy, mint amikor a WPS gombbal csatlakozunk egy WiFi hálózatra.) A termékkategória viszont nem új, a Samsung moduláris rendszere valójában a Sonos platformját rendszerét másolja. A megvalósítás viszont kényelmi szempontból nem rossz, a funkcionalitás pedig néhány esetben még a Sonos rendszerén is túlmutat.

Ahogyan néhány sorral fentebb már említettük, a Samsung jelenleg kétféle hangszórót kínál, amelyek Shape M5 és Shape M7 névre hallgatnak. A két kütyü közül értelemszerűen az M7 a nagyobb tudású, amely nagyobb teljesítményben, valamivel nagyobb méretben és néhány plusz funkcióban mutatkozik meg. A termékek felépítése viszont nagyon hasonló: a Samsung olyan formát talált ki számukra, hogy ne csak polcra téve mutassanak jók, hanem akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy a legjobb helyük a sarokban lesz. A körcikkely alakú alapterület nem megszokott a kütyüvilágban, a forma azonban nemcsak az elhelyezést segíti, hanem valamelyest javítja a hangminőséget is (a sztereo hatás jobban érvényesül, mert a hangszórók más irányba szórnak), és persze látványnak sem utolsó a dolog. Egyébként mind az M5 mind az M7 elhelyezhető állított helyzetben is, ehhez egy apró támaszték felszerelésére van szükség, amely természetesen része a csomagolás(ok)nak.

A tesztre kapott Shape M5 fekete színű volt, fényes felülettel, kivéve persze az előlapként is funkcionáló rácsot. A kezeléshez néhány gombot kapunk, amelyek a felső részre kerültek, az NFC-képességet jelző piktorgrammal egyetemben. A vezérlésre sok lehetőségünk magán a készüléken nincsen, csupán a hangerőt tudjuk állítani egy digitális tárcsával (illetve némíthatunk) és kiválaszthatjuk a forrást. A kék színű, bekapcsolást jelző LED-et a hangszóró rácsa mögé rejtették a mérnökök. Bekapcsoló gomb nincsen, a működési elvből adódóan a hangszóróknak folyamatosan bekapcsolva kell lennie, ami persze nem jelenti azt, hogy inaktív állapotban nem mennének el alvó módba – ilyenkor az áramfelvétel eléggé visszaesik, 5,6 wattot mértünk (működés közben 23,3-at).

A hátlapon több az érdekesség: itt találjuk azt a két gombot, amelyekkel az M5-öt a Shape rendszerhez illetve WiFi hálózathoz csatlakoztathatjuk, de van itt vezetékes LAN és egy jack hangbemenet is, valamint a tápegység csatlakozója is ide került. (Az USB csak szervizelésre szolgál.) A Samsung adott egy takarólemezt is, amivel a csatlakozókat tudjuk eltűntetni; az ötlet jó, a gyakorlatban azonban meggyűlhet a bajunk a használatával, mert elég kevés a hely a kábeleknek. Nem látszik, de a borítás alatt WiFi adapter is található, sőt, a készülékre Bluetooth kapcsolat segítségével is lehet csatlakozni (ez esetben ráadásul nemcsak okostelefon, hanem akár tévé is lehet a partner).

Alapjaiban az M5-ére hajaz az M7 felépítése is (vagy fordítva, kinek hogyan tetszik), ebből a modellből viszont a fehér színű variáns járt nálunk. Ennek a felső és alsó része kapott fényes fehár borítást, a hangszóró rácsa viszont világosszürke. A felső részen a gombok és szimbólumok kiosztása ugyanolyan, és hátul sincsen nagy eltérés. Egyedül a tápcsatlakozó árulkodik arról, hogy az M7 készülékházába már a tápegység is belefért, ezt leszámítva pontosan ugyanazokat a lehetőségeket kapjuk, mint a kistestvér esetében (SPK és WPS gombok, LAN valamint hangbemenet, WiFi, Bluetooth, NFC).


A hangszórók képesek az önálló életre is, tudnak csatlakozni minden extra nélkül az otthoni hálózatra, a Bluetooth kapcsolaton történő hangátvitel pedig értelemszerűen szintén működik. A Wireless Multiroom Music Hub ebből adódóan csak egy opcionális kiegészítő, amit vagy megvásárolunk vagy nem – viszont nemcsak azért nyerhetünk vele a dolgon, mert a telepítés egy fokkal talán könnyebb, hanem azért is, mert jobb hangminőséget érhetünk el, de erre a következő oldalon még visszatérünk.

Érdekes, hogy amíg lejátszóknál fontos volt a Samsung mérnökei számára a dizájn, addig a Wireless Multiroom Music Hubnál sokat nem vacakoltak a kialakítással, így egy teljesen sima, egyszerű műanyagból készült készülékházat kapunk, amelynek a legfőbb előnye az, hogy a lehetőségekhez képest pici, így relatív könnyű észrevétlenül elhelyezni. Előlapján néhány kék színű visszajelző LED-et találunk, hátul pedig két LAN csatlakozót, a tápegység bemenetét és egy gombot, amivel a speakereket adhatjuk hozzá a rendszerhez. (Az USB szintén csak szervizcélokat szolgál.)

Címkék

Ezek is érdekelhetnek

2010. október 15., 18:00
2010. április 26., 08:00
2011. április 26., 12:00
2011. augusztus 8., 10:00
Hozzászólások