Képminőség
Fekete, kontrasztarány
Az előző oldalon már említettük, hogy a fekete ezúttal nemcsak szinte, hanem valóban tökéletes. Bár elméletben tudjuk, hogy a pixelek valamekkora fényt mindenképpen kibocsátanak, ez annyira minimális, hogy teljesen sötét szobában sem lenne látható. Mivel az egyes pixelek mögött nincsen háttérvilágítás, ezért természetesen a tévé számára nem jelnet gondot az sem, hogy ugyanazon a képen tökéletesen fekete illetve teljesen fehér képet mutasson – ez olyasvalami, ami az LCD-ket megoldhatatlan kihívás elé állítja, de a plazmatévék sem veszik teljesen zökkenőmentesen ezt az akadályt. Az OLED-tévénél azonban a fekete és a fehér szín szinte egyáltalán nem zavarják egymást; azért csak szinte, mert a mátrix elvű vezérlésből adódóan sajnos némi zavar (pixelek közötti áthallás) kiküszöbölhetetlen, ám ez olyan dolog, amelynek hatása még tesztábrákkal sem feltétlenül látható. A gyakorlatilag tökéletes fekete egyúttal azt is jelenti, hogy a kontrasztarány gyakorlatilag végtelen.
Fontos megjegyezni, hogy a tévé a tökéletes fekete és a végtelen kontraszt eléréshez semmilyen trükköt nem használ! Nincsen dinamikus kontrasztállítás, nincsen local dimming. Az OLED egész egyszerűen ezt tudja, teljesítménye tehát még távolról sem összekeverendő azzal a bohóckodással, amit a gyártók a LED-es LCD-tévékkel művelnek milliós kontraszt címén. Szó nincs arról, hogy a tökéletes fekete bármilyen módon a többi árnyalat rovására menne, ha egy stáblistát nézünk például a filmek végén, akkor a tökéletes feketét és a beállításoknak megfelelő legfényesebb fehéret fogjuk látni!
Az 55EA980V maximális fényereje elég nagy, 337 cd/m²-es legnagyobb fényerőt mértünk, azonban a készülék a plazmatévékhez hasonlóan a maximális fényességet az éppen megjelenített kép hisztogramja alapján korlátozza: ha teljesen fehér képet nézünk, akkor a fényerő 80 cd/m²-re esik vissza. Ez szerencsére nincsen olyan messze az optimális, 90 cd/m²-es fényerőtől, hogy a való életben bármilyen gondot tudjon okozni. A plazmatévéknél ez a megoldást a fogyasztás kordában tartását szolgálja, és gyanítjuk, hogy az OLED-tévénél is erről van szó – amihez az LG talán (de ez csak tipp) azért ragaszkodott, hogy megkaphassa az A energiaosztály besorolást a készülék. A limit egyébként 100 watt, a tévé ennél több energiát sosem vesz fel.
Gamma, szürkeárnyalatok
Az LCD- és plazmatévék sosem tudtak, és valószínűleg sosem fognak tudni tökéletes gammát nyújtani a kép egészére nézve, egyszerűen a működési elvükből adódóan: LCD-knél lehetetlenség kompenzálni a minden tévénél egyedi mintát adó, a diffúzorból adódó fényerő egyeletlenségeket, a plazmáknál pedig a dithering okoz gondot. Az OLED-nél nincsenek ilyen elvi akadályok, ami meg is látszott, mégpedig elsősorban abban, hogy még 10 százalékosnál kisebb fényerő alatt sem csúszott el jelentősen egyik komponens sem (jellemzően a kék és a vörös szoktak renitenskedni). Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna minimális egyeletlenségek, azonban az összkép (10 mérési pont alapján) meggyőző volt kalibráció nélkül is. A vezérlést ennek ellenére mégsem mondhatjuk teljesen tökéletesnek, mert a szürkeárnyalatos tesztben enyhe csíkozódást figyeltünk meg.
A gamma THX színprofilt kiválasztva 2,2 volt, ami éppen jó, és nem volt szignifikáns eltérés ettől sem a sötétebb sem a fényesebb területeken; a legrosszabb érték sem ment 2 alá, ráadásul ez is csak 80 százalékos fényerő felett volt tetten érhető, amit a szemünk sokkal kevésbé tud érzékelni.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
Kezdjük a betekintési szögekkel: az OLED technológia kiváló, gyakorlatilag 180 fokos betekintési szöget ad, részben ez teszi lehetővé az ívelt kivitelt is. Igazából nincsen ehhez mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy az 55EA980V esetében csak a fényerő csökken oldalról nézve, a szaturáció szemernyit sem változik.
A fényerő egyenletessége már trükkös kérdés. Elvileg nem szabadna, hogy bármilyen gond legyen, mivel a pixelek saját fényt állítanak elő, nincsen diffúzor, nincsenek alternatív fényforrások, tükröződések. És ez a gyakorlatban is így történik. Mégis, a tévét szemből nézve (és honnan máshonnan néznénk) érzékelhető, hogy a fényerő minimális mértékben ugyan, de nő a panel felső részétől az alsó rész felé haladva. A magyarázat prózai: a tévé passzív technológiával állítja elő a 3D képet, amihez egy polarizációs rétegre is szükség van. Ez a betekintési szögtől függően más mennyiségű fényt enged át, és mivel a tévé kialakításából adódóan hátrafelé dől, ezért minimális fényerőkülönbséget meg lehet figyelni. Értelemszerűen ez alacsonyabb fényerő mellett jobban megfigyelhető.
Mozgóképfelbontás
Nem kevésbé trükkös a mozgóképfelbontás sem. Az OLED papíron éppen olyan jó válaszidővel rendelkezik, mint a plazma, hiszen nincsenek folyadékkristályok, a pixelek saját fényt állítanak elő, amit bármikor villámgyorsan lehet ki-be kapcsolgatni. Ebből adódna, hogy egy OLED-tévé a plazmatévékhez hasonlóan nyilván 1080 soros mozgóképfelbontással rendelkezik. A valóságban azonban a helyzet merőben más, az 55EA980V az LCD-tévékhez hasonló, sőt, a számok alapján még gyengébb mozgóképfelbontással rendelkezik: TruMotion nélkül 3-400, TruMotionnal pedig 700 soros mozgóképfelbontásra képes. Zavar van a mátrixban, gondolhatnánk – rögtön elmagyarázzuk, hogy miért nincsen, és az is rögtön ki fog derülni, hogy adott esetben miért lehet teljesen értelmetlen az ilyesfajta tesztek eredményére támaszkodni.
A titok nyitja a vezérlésben rejlik, az LG ugyanis nem villogtatja feleslegesen a képpontokat, hanem minden egyes pixel addig világít adott fényerővel, ameddig kell neki. Mivel gyakorlatilag nincsen válaszidő, ezért ha váltani kell, akkor az azonnal megtörténik, vagyis utánhúzás nincsen, a kép nem mosódik el. Ugyanakkor a panel tartalma sokkal kevesebbszer frissül, mint egy plazmatévé esetében, vagy egy felső- vagy csúcskategóriás LCD-tévé esetében. A TruMotion bekapcsolásával a helyzet a köztes képkockák kiszámolása révén javítható, de ez részben azt is eredményezi, hogy megjelenik a szappanopera hatás. Ráadásul a helyzet az, hogy a (szinte) nem létező válaszidő miatt a kép sosem mosódik el, így a TruMotion bekapcsolása csak egy olyan dolgot javít, aminek a filmek szempontjából sok jelentősége nincsen. (Kísérletezni természetesen lehet, de értelmetlen; a TruMotion beállítási lehetőségek egyébként ugyanazok, mint az LG LCD-tévéinél.)
Képminőség
Normál felbontású tartalommal ezúttal csak egészen minimális ideig kísérleteztünk, az eredmény nem volt rossz, de részletesebb elemzésre nem vállalkoznánk. Az ugyanis sokkal fontosabb volt számunkra, hogy a tévé a nagyfelbontású filmekkel hogyan teljesít; ha röviden akarjuk jellemezni, akkor pazarul.
Mindez három dolognak köszönhető: az OLED kiváló válaszidejének, a kiváló feketének és annak, hogy az LG ellenállt a csábításnak, és nem vezérelte túl a színeket. Ennek a triumvirátusnak hála gyönyörű, de természetes színeket, tökéletes feketét is kiváló kontrasztot kapunk elmosódástól mentes megjelenítéssel (itt-ott megfigyelhető adott esetben enyhe elmosódás, ez azonban nem a tévé hibája, hanem a nyersanyagé, a gyártók ugyanis mesterségesen elmossák a gyorsan mozgó objektumokat).
Mindezek mellett a részletesség is tökéletes, és nemcsak annak mondható; mivel a tévé a sötét árnyalatokat is stabilan képes megjeleníteni, és nincsen dithering sem, ezért még a legapróbb, akár egyetlen pixelből álló részletek is teljesen jól láthatók az 55EA980V-n, és teljesen mindegy, hogy sötétebb vagy világosabb karakterű képről beszélünk.
Blu-ray lemezekkel természetesen lehetőség van arra is, hogy kadenciahelyes, de köztes képkockáktól mentes képet kérjünk: a Real Cinema mód bekapcsolásával a tévé a képkockákat duplázva jeleníti meg.
További szolgáltatások
Mivel a tévé tavalyi modell, az extra szolgáltatások tekintetében egyezik az LG legjobb 2013-ban megjelent LCD-tévéivel, ugyanazokat az extrákat kapjuk: okostévé funkciókat (még nem a webOS), DVR-t, NFC-t, médialejátszót, WiDi kapcsolatot, passzív 3D-t, stb.) Ezekre, mivel a tévé az OLED-panelből fakadóan semmi előnyt nem nyújt esetükben, ezúttal nem térünk ki részletesen.
Összegzés
Az LG 55EA980V az első OLED-tévé, amit tesztelni tudtunk. Még ha nem is volt lehetőségünk egy teljesen alapos, mindenre kiterjedő elemzésre, az OLED technológia előnyeire fény derült, és arra is, hogy hátránya gyakorlatilag nincsen. Nem nagy bátorság azt állítani, hogy az LG OLED-tévéje jelenleg az egyik, ha nem a legjobb képminőséggel rendelkezik. És az a szép a dologban, hogy mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne még hova fejlődni: a vezérlés valószínűleg évről évre javul majd, így a színhelyesség/fehéregyensúly/gamma most sem rossznak számító kiindulási alapja idővel tökéletesebb lehet. Az OLED-technológia még gyerekcipőben jár (kereskedelmi bevezetését illetően mindenképpen), de már most maga mögé utasítja az évek óta kiforrottnak számító LCD-tévéket és plazmatévéket, pedig ezekkel a technológiákkal a gyártók már elérték, amit el lehetett.
És a helyzet az, hogy az OLED ára is szépen megy lefelé: tesztünk alanya 1,2 millió forintba kerül. Ez nyilván nem kevés, viszont a készülék a tavalyi, hazai premierkor még több, mint 2 millió forintba került, sőt, amikor a cikket elkezdtük készíteni, az árcédulán még 1,4 millió forint állt. És akkor azt még nem is említettük, hogy a hangszóró nélküli 55EA970V sokkal kedvezőbb áron, 200 ezer forinttal olcsóbban vásárolható meg, miközben képminőségben ugyanazt hozza, mint nagytestvére. És dizájban sem gyengébb – egy picit sem. Egyes üzletekben az LG egyébként akciózza a tévéket, ami annyit jelent, hogy ajándékba jár mellé egy szintén ívelt kijelzővel szerelt G Flex okostelefon.
