- 2014. július 29., 12:00
Aki új tévét vesz, arra rendszerint nem gondol, hogy a készülék hangja csapnivaló lesz. Pedig az lesz.

A lapostévék képminősége már elérte azt a szintet, hogy ugrásszerű fejlődést, legalábbis technológián belül nem szabad várni, a hanggal azonban nem igazán tudtak mit kezdeni a tévégyártók: mivel az egyre vékonyabb készülékek korát éljük, egyszerűen nincsen elég hely a tévékben ahhoz, hogy elfogadható minőséget produkáló hangszórót építsenek beléjük. És ez még akkor is igaz, ha egy-egy gyártó legjobb, legdrágább termékéről beszélünk. Nem véletlen, hogy a tesztjeinkben sosem kap hangsúlyos részt az, amit egy-egy tévé ezen a téren tud, egyszerűen nincsen miről beszámolni. Tény, hogy aki drága tévét vesz magának, az sem úszhatja meg, hogy a hangkeltéshez valamilyen külső hangrendszert használjon. A Thonet & Vander vállalat Grund nevű készüléke azoknak kedvez, akiknek elég a sztereo hangzás, viszont örülnek, ha némi extra funkcionalitást is kapnak a pénzükért.

Külső

A Thonet & Vander Grund, ahogyan az a bevezetőből is kiderült, egy sztereo hangfal, kétszer két hangszóróval, amelyek egy közös készülékházban kaptak helyet. Külön mélynyomó nincsen a szetthez, azonban a fő hangsugárzók mérete elég nagy ahhoz, hogy önmagukban is tisztességes mély hangokat szólaltassanak meg – főleg, hogy a gyártó arra is figyelt, hogy a hangfal mérete ne legyen korlátozó tényező. A mély és közepes hangokat két 5 colos hangfal szólaltatja meg, míg a magasak megszólaltatásának feladata két 1 colos speakerre hárul. A mélyhangok kiemelését segíti, hogy mindkét nagyobb hangszóróhoz tartozik bass reflex nyílás.

A hangszórók mindegyike előre néz, így, bár a gyártó szerint a Grund kiválóan képes a térhatás imitálására is, a legjobb teljesítményét akkor tudja nyújtani, ha sztereo hangzást bízunk rá. Az elektronika 80 wattos teljesítmény leadására képes – ez egy normál méretű nappaliba minden esetben elég kell, hogy legyen.

A Thonet & Vander Grund dizájnja klasszikus, és akkor még szépen fogalmaztunk. Igazából, ha önállóan nézzük, akkor nincsen vele semmi gond, a fából készült borítás, a hangszórók előtti szövet és a kapcsolópanel is jól néz ki, sőt, az összhatással sincsen probléma. Azonban ha azt vesszük, hogy gyártója ezt a készüléket elsősorban tévék mellé ajánlja, akkor már nehezebb azt mondani rá, hogy jól néz ki; amíg a tévéknél minden az egyre laposabb, egyre vékonyabb keretes és egyre dizájnosabb vonal felé megy el, a Grund robusztus látványt nyújt, és véleményünk szerint sok készülékhez nem is passzol igazán. Nem véletlen, hogy a gyártók a sound barokban látták meg az üdvözlésük kulcsát: a direkt a tévékhez kifejlesztett kiegészítők dizájnban passzolnak a gyártók aktuális modelljeihez, hangzásban pedig sokkal többet nyújtanak, mint a tévék beépített „kerregői”. Nyilván a Thonet & Vander Grund mérete miatt még a soundbaroknál is jobb hangzást nyújt, a kérdés tehát az, hogy a jobb dizájnt vagy a szinte kifogástalan hangzást részesítjük-e előnyben.

Az előlapon lévő kapcsolópanelre összesen hat gomb került, ezen kívül kapunk egy négy karakter megjelenítésére képes hétszegmenses kijelzőt, három visszajelző LED-et, egy USB bemenetet és egy memóriakártya-olvasót, amelybe SD, MMC és MS szabványú kártyákat helyezhetünk. A gombok mellett felirat jelzi, hogy melyiket mire használhatjuk (léptetés előre/hátra, hangerő fel/le, forrás, készenlét), míg a visszajelző LED-ek az éppen használatos forrást mutatják, feltéve, hogy az nem valamelyik vonalszintű analóg bemenet, hanem digitális bemenet, Bluetooth vagy pedig az USB/memóriakártya-olvasót fogtuk munkára.

A hátsó részen igazából sok meglepő dologgal nem találkozhatunk: ide került a sztereo analóg (RCA) bemenet, az S/PDIF és optikai digitális bemenetek, a főkapcsolód és a tápcsatlakozó – illetve még egy fontos dolog, mégpedig a mélynyomó csatlakozója, amelyre értelemszerűen külső mélyládát csatlakoztathatunk.

Használat közben

A hangszóró telepítése nem tartozik a túlságosan bonyolult műveletek közé, hiszen csak a tápkábelt valamint a megfelelő bemeneti kábeleket kell csatlakoztatni, és máris indulhat a zene. A főkapcsoló hátul, eldugott helyen található, viszont ez nem lesz gond, mert a hangszóró készenléti állapotban (a Standby gomb megnyomása után) szinte semennyi energiát nem vesz fel, így nyugodtan bekapcsolva hagyhatjuk akkor is, ha éppen nem használjuk. Meg persze mindez a kényelemhez is szükséges, máskülönben ugyanis nem tudnánk a távirányítóval felkelteni a készüléket.

A kezeléshez használhatjuk egyrészt az előlapi gombokat, másrészt pedig az előbb már említett mellékelt távirányítót is. Ez utóbbi nemcsak azért kényelmes, mert adott esetben nem kell felállni a fotelből, hanem azért is, mert több rajta a gomb. Az előlapon lévő bemenetválasztóval például csak léptetni tudunk a hangforrások között, míg a távirányítóval rögtön arra a bemenetre ugorhatunk, amelyiket használni szeretnénk.

Az analóg és a digitális bemenetek használatához különösebb kommentárt nem fűznénk, minden az elvárásoknak megfelelően, rendben működik. Érdekesebb a Bluetooth illetve az MP3 lejátszási képesség. Előbbi esetben a hangszóró teljesen szabványos Bluetooth kiegészítőként látszik, és minden olyan eszközzel párosítható, amelyik legalább a 2.1-es szabványt ismeri. Amennyiben a forrás támogatja, a Thonet & Vander Grund előlapján lévő kezelőgombokkal (vagy a távirányítóval) is működik a lejátszás irányítása, így nemcsak a hangerő változtatható, hanem a lejátszás elindítása és megállítása valamint a számok közötti léptetés is működik.

Az MP3 lejátszó használata viszont majdnem minden esetben igazi nyűg. A Grundra ugyanis nem került olyan kijelző, amivel hatékony lenne a navigáció, ezért aztán nemhogy kezdetleges navigációs lehetőség nincsen, hanem még egyszerű sem. Ha csatlakoztatunk egy USB sticket vagy memóriakártyát, akkor a készülék egyszerűen átfésüli a tartalmát, és elkezdi lejátszani az első mappában lévő alsó számot. Léptetésre persze van mód, de így már néhány album száma között is nehézkes keresgélni, nemhogy egy normálisabb zenegyűjteményben. A funkciót ettől persze nem kell leírni, de csak akkor jó valamire, ha a zeneszámok válogatását még a PC-n elintézzük, és a stickre csak azokat a fájlokat másoljuk fel, amelyekre a bulihoz vagy a pihenéshez éppen szükségünk van. Apró könnyítés, hogy amikor csatlakoztatjuk az adattárolót, akkor a készülék automatikusan bemenetet vált, és elindítja a lejátszást.

A kijelzőről érintőlegesen már esett szó; nem ez a hangszóró erőssége, de a célnak azért, úgy ahogy, megfelel. A négy karakter nem sok, így főleg csak alapinformációkat láthatunk rajta: például azt, hogy éppen melyik bemenetet választottuk ki, mekkora az aktuális hangerő, vagy hogy a csatlakoztatott Bletooth eszközről vagy USB sticken érkező zenében éppen hol tartunk. A karakterek kijelzése viszont kezdetleges (a Volume V-je például egy U).

Bármilyen forrást is válasszunk, rendelkezésre áll egy alap hangszínszabályzó a mély és magas hangok kiemelésének lehetőségével, valamint van kilenc gyári profil is. Hogy ezek pontosan milyen hangzást nyújtanak, azt hallás után ítélhetjük csak meg, mert a kijelzőn csak a számuk tűnik fel, ami semmilyen támpontot nem ad.

Hangminőség

A térhatást biztosító 5.1-es (és még jobb) rendszerek megjelenésével egyre több felhasználó gondolja, hogy az igazi hangélmény csak akkor jön, ha otthon is legalább ennyi speakerrel rendelkezünk. Azonban a helyzet az, hogy egy átlagos, 20-25 négyzetméter alapterületű nappaliban a legtöbb esetben nincsen lehetőség arra, hogy a hangszórókat optimális pozícióba helyezzük el; a hátsó hangsugárzók például gyakran oldalra kerülnek. Emellett az is igaz, hogy egy térhatású hangrendszer csak akkor képes tudása legjavát adni, ha térhatású hanggal látjuk el; vagyis általánosságban elmondható, hogy sem a tévéadásokhoz sem a zenéhez nem optimális egy 5.1-es szett használata.

A Grund egyik legnagyobb előnye, hogy nem próbál többnek látszani, mint ami. Egy jól kialakított sztereo hangszóróval van dolgunk, amely többé-kevésbé kiegyensúlyozottan szól; a mély hangokat kellően öblösen szólaltatja meg, és a magas hangok sem tűnnek túlságosan vékonynak. Az alapbeállítás szerint egyébként szerintünk a mélyek túlságosan is markánsak voltak, ami nem azért volt baj egy kicsit, mert a hangzás torzult volna, hanem azért mert a közepes és magas hangok egy kicsit háttérbe szorultak. Ebből a szempontból egyébként a hangszóró a mozik világát reprodukálja, hiszen a filmszínházakban is gyakori jelenség, hogy a mély hangok erősebbek a többinél. Mindennek megítélése persze egyéni ízlés kérdése is; az mindenképpen plusz pont, hogy a kétsávos equalizer lehetőséget ad arra, hogy a minimálisan „puffogó” és „harsány” hangszínt alapvetően az ízlésünknek megfelelően állítsuk be, így a Grund akkor is jól használható, ha inkább filmeket nézünk a tévén, és akkor is, ha gyakrabban hallgatunk rajta zenét.

Nyilván jobban örültünk volna annak, ha részletesebben lehet a hangzást konfigurálni, és annak is, ha lehetőség van egyéni profilok eltárolására (és ebben az árkategóriában ez talán nem is lett volna túlzó elvárás), de az összhatás így sem rossz.

Összegzés

A Thonet & Vander Grund ára 50-55 ezer forint körül alakul, ami nem kevés, de nem is túl sok, ha figyelembe vesszük, hogy a hangszóró segítségével több mint korrekt hangot kölcsönözhetünk a tévének. A Grund legnagyobb előnye az egészen jó hangzás mellett a formátuma, hiszen könnyedén elhelyezhető a tévé alá vagy akár a tévé alatti szekrény polcára. Ez utóbbihoz persze megfelelően széles szekrény is kell, hiszen a Grund a maga 80 cm-es szélességével a szabványos hifi helyre nem fér be.

A Thonet & Vander Grund hangszórót a CompMarkettől kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük!

Címkék